A cikk eredetileg 2013-ban jelent meg a Meglepetés magazinban. Karácsonyi interjú készült az íróval és feleségével, ekkor derült ki, hogy saját gyermek híján sem csak kettesben töltik az ünnepeket. Fogadott lányáról ekkor beszélt először.
A szenteste mindig családi körben zajlott Csukás Istvánnál és feleségénél, Máriánál is. Jóllehet, a házaspárnak saját gyereke nem volt, mégsem nélkülözték a fiatalok társaságát. Az író 2013 karácsonyán először beszélt arról a Meglepetés magazinnak, hogy 3 keresztgyerekük van, akiket sajátjaikként szeretnek, támogatnak hosszú évtizedek óta, s a karácsonyt velük együtt töltik.
Panka a fogadott lánya
„Jön a két keresztfiunk és a keresztlányunk, s ma már hozzák magukkal a gyerekeiket is, ilyen értelemben már unokáink is vannak. A két fiú (már felnőtt férfiak, elmúltak negyvenévesek is) a rokonaink, a felségem unokaöccsei. De a kislány, Panka (már ő is harminc fölött van), nem vérrokon, ő a fogadott lányunk. Egészen pici korától úgy szerettük, mintha a sajátunk lett volna. A szomszéd lakásban laktak a szüleivel, de fiatalkorában elvesztette előbb az édesapját, aztán az édesanyját. Mindig úgy járt át hozzánk, mintha hazajött volna. Őt egyébként – miután evangélikus vallású – már felnőttként keresztelték meg, s én lettem a keresztapja, erről akkor egy szép hivatalos iratot is kaptam” – mesélte büszkén Csukás István.
»EZ a kedvenc ünnepem«
Jóllehet Panka már addigra elköltözött abból a társasházból, ahol az író még 2013-ban is lakott a feleségével, de időről időre meglátogatta őket.
„Nagyon örülök, hogy a távolság ellenére sem szakadt meg a kapcsolatunk. S bár viccesen azt mondom, nekem egymillió gyerekem van – azok, akik olvassák a regényeimet –, de azért mégiscsak jó, hogy a keresztgyerekeimen közvetlenül kiélhetem a gyerekszeretetemet. A karácsony azért is a kedvenc ünnepem, mert mindig a gyerekekről, a feléjük áradó szeretetről szól. Hetekkel korábban már készülünk a nagy találkozásra, és újra olyan izgatottság fog el, mint kissrác koromban.”
Újházi tyúklevest főzött
Az író is kivette a részét a készülődésből.
„Nálunk szentírás, hogy az ünnepi asztalra hal kerüljön. A halat a feleségem készíti el. De másnap már én is szívesen főzök, akár Újházi- tyúklevest, akár töltött káposztát. István-napra pedig – amit a két ünnep közt tartunk –, immár hagyományosan alföldi aprókáposztát főzök egy tízliteres fazékban, csülökből, körömből, oldalasból és savanyú káposztából.”
Az ünnephez az ajándékozás is hozzátartozott az író családjában, még ha csak jelképes tárgyakról is volt szó.
„Hiába járnak már negyven körül a keresztgyerekeim, a fenyőfa alatt ugyanúgy lennie kell szépen becsomagolt ajándéknak, mint kicsi korukban. Az én gyerekkoromban más volt. Akkoriban nem volt divatban az ajándékozás. Az öcsémmel legalábbis nem kaptuk nyakra-főre tárgyakat, játékokat. Ezért is volt nagy becsülete annak, amit a karácsonyfa alatt találtunk. Én általában könyvet kértem.
Az iskola első évében tökéletesen megtanultam írni-olvasni, s attól kezdve csak ez érdekelt, mindent elolvastam, ami csak a kezem ügyébe került. Szerencsém is volt, mert a szüleimtől kizárólag könyvet kaptam. Pedig ez nagy szó volt akkoriban, gyerekkönyveket alig adtak ki, könyvesbolt is csak egy volt a városban. De anyám jó érzékkel megtalálta a számomra kedves köteteket” – idézte fel a múltat, majd pajkos mosollyal a szemében elmesélte, hogy még idős korában is meglepték ajándékokkal.
„A feleségemmel hiába mondogatjuk a keresztgyerekeinknek, hogy ne készüljenek semmivel, mindig találok valamit magamnak a fenyőfa alatt. Nagyon megható ez az én koromban.”
Fotó: archív
