A természet évről évre díszbe öltözik, ezernyi színben pompáznak a kertekben, parkokban, réteken, mindenfelé. Ráadásként kapjuk a bódító illatot, amit ránk ontanak ezek a szépségek. Csak megjegyzem, a trópusokon is csodálatos virágok nyílnak, egész évben gyönyörködhetünk bennük, de a legtöbbnek nincs illata. Utazásaim során sok helyen jártam, megfordultam kősivatagban és homoksivatagban is.
Sokszor eszembe jut, vajon milyen érzés lehet annak, aki sivatagba születik. Ahol nincsenek virágzó kertek, nincs illatos orgona, nincs pipacs a mező szélén. Ahol talán egyetlen virág is ritka kincs. Vajon hiányozhat-e valami, amit soha nem is láttunk?
Ez is érdekelhet: Ezért nem érdemes többé hortenziát ültetni a kertészek szerint: le kell mondanunk a kert ékéről?
Kedvence a gyöngyvirág
Amikor e sorokat olvassák, éppen az egyik kedvenc virágom nyílik, a gyöngyvirág. Megjelenésében nagyon szerény, de mintha a túláradó illattal szeretné felhívni magára a figyelmet. A virágokhoz természetesen sok-sok emlék is fűződhet. Nekem talán a legkedvesebb az, ami a gyerekkoromat idézi. Mennyire szerettem csokorba gyűjteni az első ibolyákat, amivel természetesen mindig anyukámat örvendeztettem meg! Mostanság, amikor csöppnyi kertemben felfedezem ezeket az apró szépségeket, mindig ez jut eszembe.
Az első szerelem emléke
Nemrég egy rég elfelejtett dobozt nyitottam ki. Egy elszáradt szegfűcsokrot találtam benne. Az első szerelem emléke. Aztán az is felidéződik, amikor diákként szerenádot adtunk a tanárainknak, éjszaka bizony szedtünk – nem akarom azt írni, loptunk – illatozó orgonát. (Azt mondják, virágot lopni nem bűn.)
Nagyon szeretem kirándulás közben nézegetni a rét virágait is. Nem tudok betelni a szépségükkel, változatosságukkal, majd egyszer nézzék meg alaposan, szerintem sokkal szebbek, mint némelyik nemesített virág. Nem szoktam csokrot szedni belőlük, mert rettentően hamar elhervadnak, és szerintem igazán ott szépek, ahova a természet elhullajtotta a magokat. Andersen meséit nagyon szeretem – talán nem vagyok ezzel egyedül. Találtam egy ideillő gondolatot, megosztom Önökkel:
„Az élet nem elég – mondta a pillangó –, kell egy kis napfény, szabadság és egy kis virág.”
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudod elolvasni.
