Mivel nem tanultam rajzolni, ez lenne a legegyszerűbb, és még örömömet is lelném benne. Az sem zavarna, ha valaki mosolyogna rajtam, és megjegyezné: „de hiszen ez olyan gyerekes!”
A gyerekeket hozzásegítjük, hogy élvezettel rajzoljanak – az iskolában is, otthon is. Aztán felnőttként, ha valaki nem ezt választja hivatásának vagy hobbijának, a rajzolás lassan kimarad az életéből. Most, hogy ezen elgondolkodom, kifejezetten sajnálom, hogy az enyémből is kimaradt. Pedig tudom, milyen jó hatással van: kikapcsol, elfeledteti a napi tennivalókat. Rajzolás közben nem kergetőznek a fejünkben a gondolatok: mit kéne még elintézni, kinek kéne írni, mit kéne főzni. Csak a vonalak, a formák, a színek. Több felnőtt ismerősöm is van, aki szabadidejében rajzol a maga örömére. Mesélik, milyen megnyugtató. Ilyenkor kizárják a külvilágot, teljes figyelmüket az alkotás köti le.
Rajzolás közben mintha más ritmusban telne az idő – hol lassabban, hol gyorsabban. Közben csend van. Kívül is, belül is.
Olyan csend, amit ritkán élünk meg. Mert egyébként mindig a kezünkben van a „kütyü”, nézzük, tekerjük, hallgatjuk. Nem pihen sem a szemünk, sem a lelkünk. Lehet, hogy a mai embernek már rengeteg eszköze van – képernyő, fényképezőgép, nyomtató –, mégis valami nagyon mély, nagyon ősi maradt a rajzolásban.
Újra ceruzát venne a kezébe
Miért érdemes a magunk örömére rajzolni? Mert oldódik a stressz, enyhül a szorongás, hiszen a kreatív tevékenységek gyakran ellazítják az elmét. Ráadásul fejleszti a figyelmet, a koncentrációt és a problémamegoldó készségeket is. Akárhány évesek vagyunk, ez mindig jól jön. Végül, amikor egy rajz elkészül, és elégedetten nézünk rá, nő az önbecsülésünk. A befejezett munka öröme, az alkotás során szerzett élmény megerősíti az önbizalmunkat is.
Mindez a rajzolás világnapja – a héten van, május 16-án – apropóján jutott eszembe. Lehet, hogy most jött el az idő, hogy újra ceruzát vegyek a kezembe. Nem azért, hogy tökéleteset alkossak, hanem hogy jól érezzem magam. Hogy kicsit lelassuljak, csendben legyek, és újra felfedezzem, milyen jó rajzolni. Csak úgy. Magamnak.
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudod elolvasni.
