Amióta magam is az idősödők közé tartozom, meg is engedhetem ezt magamnak, hiszen már nem kell folyton-folyvást lótni-futni. De mit is jelent pontosan a szieszta? A délutáni, általában az ebéd utáni pihenőidőszakot jelenti. A szó a spanyol siesta kifejezésből ered, ami a latin sexta horaból jön – vagyis a nap „hatodik órájából”. Régen ez a napfelkeltétől számított hatodik órára utalt, ami délidőnek felelt meg az ókori római időbeosztásban.
Mediterrán országokban népszerű
Én is régóta ismerem a kifejezést, sőt azt is tudtam, hogy a mediterrán országokban nagyon népszerű ez a tevékenység. Ilyenkor a boltok is bezárnak, a lakóépületek spalettáit is becsukják, hogy se zaj, se fény ne zavarja a pihenőt. Jómagam csupán néhány éve hódolok – amikor tehetem – a sziesztázásnak. Ebéd után elkészítem a teámat, és amíg kortyolgatom, elnyúlok a kanapén. Mandala, a cicánk, már tudja a rendet: jön, rám heveredik, és együtt pihenünk. Ez lett a nap egyik legkedvesebb félórája.
Kiegyensúlyozottabban, nyugodtabban ébred
Hogy miért is jó ez a kis „semmittevés”? A szakemberek szerint sokkal több, mint lustálkodás!
Csökkenti a stresszt-, ellazítja az idegrendszert, és jót tesz a szívnek is. Új energiát ad, felfrissíti az agyat, sőt, segíti a koncentrációt és a kreativitást is.
Aki rendszeresen sziesztázik, általában kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb, és még az immunrendszere is hálás érte. Nekem elég egy félóra, és a szakemberek sem ajánlanak sokkal többet. Ha túl hosszúra nyúlik – hatvan perc fölé –, már nem esik olyan jól, és az éjszakai alvást is megzavarhatja. A legjobb időpont egyébként 13 és 15 óra között van, és 20-30 perc bőven elég. Vannak, akik ezt „arany órának” hívják. És tudják, mi a legjobb az egészben?
Hogy nem kell hozzá semmi különös. Csak az elhatározás, hogy most fél órára kizárom a világ minden zaját. Ilyenkor nem tervezek, nem gondolkodom, csak hagyom, hogy pihenjen a testem és a lelkem is. Lám, mennyi előnye van az idősödésnek! Fiatalon talán eszünkbe sem jutna, hogy egy rövid délutáni szieszta mennyi jót tehet. Mi viszont már tudjuk, és szerencsére meg is engedhetjük magunknak. És milyen jól tesszük!
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudod elolvasni.
Ezeket olvastad már?
Fotó: archív
