Idén lesz 125 éve, hogy 1901-ben világra jött Walter Disney. Már egészen kis korában ügyesen rajzolt, s ezt még farmer apja is észrevette, noha az állandó munka miatt nem sok ideje jutott öt gyermekére. Mivel pénzük nem volt, a kisfiú egy pályaudvaron üdítőt és szendvicset árult, esténként pedig ceruzát ragadott, és álomvilágba menekült, tündérek és manócskák közé.
Beleszeretett a titkárnőjébe
A kisfiú mindenkitől ceruzát és papírt kért, szívesen rajzolgatott mindenfélét, de állatokat soha. Aztán egy fagyos téli éjszakán a hóban egy kis baglyot talált az ajtajuk előtt.
„Már alig csipogott, ezért bebugyoláltam a sálamba. Egy ideig melengettem, aztán föltettem egy faágra, hogy ne a hóban fagyoskodja át az éjszakát. Reggel mégis holtan találtam meg a fa tövében. Ettől a naptól kezdve állatokat rajzoltam, főleg elesett, kiszolgáltatott kis árvákat” – mesélte később Walter, aki az első világháborúban, amikor a Vöröskeresztnél teherautó-sofőrként dolgozott, kifestette a járműveket, majd később a Művészeti Intézetben tanult tovább.
1923-ban bátyjával, Royjal közösen alapították meg rajzfilmstúdiójukat a nagybátyjuk garázsában. Walt ekkor mindössze 22 éves volt. A világhírnevet ugyan az 1937-ben bemutatott Hófehérke és a hét törpe hozta meg számára, de előtte is készített rajzfilmeket, igaz, jóval kisebb sikerrel.
Így mindig pénzszűkében volt, de azért felvett két titkárnőt.
Az egyikőjük volt Lillian Bounds, akitől néha azt kérte, ne váltsa be a fizetési csekkjét, mert arra sem futotta. Roy esküvőjén kerültek közelebbi kapcsolatba. Ettől fogva nyíltan flörtölt Lilliannel, s egy este – amikor kettesben maradtak a stúdióban – meg is csókolta. Gyakran jártak moziba, Walt hazafuvarozta őt, bár Lillian mindössze négy percnyi sétára lakott.
A szegénység elől menekült a rajzolásba Walt Disney: nem ő adta a Mickey nevet a híres egérnek
Ez is érdekelhet
16 simogatás naponta
Disney feszengve gondolt arra, hogy bemutatkozzon a lány családjának, mert nem volt egyetlen rendes öltönye sem. Összes pénzét összekaparva végül negyven dollárért vett egy öltönyt két nadrággal. Lilliannek ez mit sem számított, ő rajongással szerette az álmodozó férfit. Walt későbbi legendás takarékossága ellenére elő tudott teremteni hetvenöt dollárt egy fehérarany eljegyzési gyűrűre, melyet fél tucat apró gyémánt díszített.
Az esküvő után hamarosan megszületett a lányuk, Diane, Lilliannek azonban nem lehetett több gyereke, mert újra és újra elvetélt. Ezért úgy határoztak, hogy örökbe fogadnak még egy kislányt, Sharont. Walt ekkor már azzal az egyetlen dologgal foglalkozott, amihez igazán értett: éjjel-nappal rajzolt. Minden figuráját úgy készítette, hogy rajzolás közben újra és újra megkérdezte magától:
ez vajon tetszene a lányainak?
„Igyekeztem Diane és Sharon szemével nézni a munkáimat. S közben arra gondoltam, hogy egy embernek legalább tizenhat simogatásra van mindennap szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát. Ennyi simogatást pedig csak az állatoktól kaphat.”
Ha mégsem ment a munka, Walt az ölébe ültette a lányait, és megkérdezte tőlük:
„Édeseim, milyen legyen ennek az egérnek a füle? És annak az őzikének az orra?”
Ugyanazon a napon haltak meg
A házaspár több mint negyven esztendőt élt le együtt, és voltak gondjaik. Walt, aki „Madame Királynőnek” becézte nejét, mániákusan dolgozott, s Lillian féltékenyen figyelte férje odaadását a munkája, rajongói és más nők iránt. De mindig mellette állt, tanácsadóként is.
Amikor Walter új figurát talált ki, egy nagy fülű egeret, Lillian javasolta, hogy ne a Mortimer nevet adja neki, mert az túlságosan fennhéjázó. Így született meg Mickey egér.
A híres vidámpark ötlete azonban Lilliant nem lelkesítette, attól tartott, anyagilag tönkretenné őket, ezért le akarta beszélni róla a férjét. Disneyland mégis megnyílt, mert Walter hitt benne. Ez indította el az ötletet:
„Emlékeztem, hogy egyszer a lányaim már tizenötödször mentek a körhintán a vidámparkban, miközben Lilly ott ült egy padon, és nézte őket. Miért nincs egy olyan hely, ahol szülők és gyerekek együtt játszhatnak, kérdeztem magamtól?”
Élete vége felé fiúunokára vágyott
Egész életében szerette a gyerekeket, s vágyott arra, hogy fiúunokája legyen. Azt remélte, hogy első unokája az ő nevét kapja majd. Csak az ötödik unokája lett fiú, akkor végre teljesült a kívánsága. Mindene megvolt, család, vagyon, Oscar-díjak, de közeledett a vég.
Disney ugyanis mindig rengeteget dohányzott, emiatt hunyt el mindössze hatvanöt évesen.
Halála után, 1966-tól a stúdiója teljesen száműzte a dohányzást a rajzfilmekből – tisztelegve Walter emlékének. Lillian három év múlva ismét férjhez ment, John L. Truyenshez. Második férjét is túlélte. Idős korában tíz unoka és tizenhárom dédunoka vette körül, és sokat jótékonykodott.
1997. december 15-én hunyt el, éppen azon a napon, amelyen harmincegy esztendővel korábban Walt Disney is.
Miért árvák a hősei?
Vajon miért szerepel annyi csonka család, árva gyerek Walt Disney meséiben? Az ok, hogy Disney-nek mindig is bűntudata volt édesanyja halála miatt. Amikor Walt befutott, és nagyobb összeget keresett 1938-ban, az édesanyjának, Florának és az édesapjának, Eliasnak az aranylakodalmukra egy házat vett Los Angelesben.
Az édesanyja már a beköltözés napján panaszkodott, hogy rossz a központi kazán, amit a fia azonnal kicseréltetett. Pár nappal később azonban Flora meghalt szén-dioxid-mérgezésben, az új kazán rossz bekötése miatt. Disney úgy érzete, hogy mindez az ő hibája, és évekig nem is találkozott szívesen a családjával. Egyedül a testvérét engedte közel magához, aki a kezdetektől mellette állt és segítette a munkáját.
A családi tragédiáról nem lehetett beszélni, Disney-nek az egyetlen lehetősége az volt, hogy kirajzolta magából az édesanyja elvesztése miatt érzett fájdalmát. Ezzel akarva akaratlanul megszabta a Disney-filmek egyik jellemzőjét.
Fotó: Adobe stock, Getty Images
