Köllő Babett: kocsmában is dolgozott
Az RTL műsorvezetője Bonyhádon nőtt fel. Babett édesapjának volt egy kocsmája, a család ebből tartotta el magát.
„Bonyhád egy kisváros, de két gyár is üzemelt: a cipőgyár és a zománcedénygyár. A környékbeli falvakból is bejártak a munkások, akik a műszak végeztével apukám kocsmájában gurítottak le egy-két korsó sört. Néha én is felszolgáltam, de inkább a mellette lévő butikban segédkeztem, mert már 12 évesen is érdekelt a divat.”
A színésznő azt meséli, akkoriban az emberek megbíztak egymásban, odafigyeltek arra, hogy kivel mi történik.
„Lakáskulcs lógott a nyakunkban, a suli utáni délutánokat a szabadban töltöttük. Bújócskáztunk, tollaslabdáztunk, bicikliztünk, és annál a családnál uzsonnáztunk, ahol éppen a kedvencünket főzték.”
Babett mindig boldogan megy vissza a szülőföldjére, és az általános iskolás tanáraival is szokott találkozni.
Dombóvári István: a falunapot különös izgalommal várta
A kedvelt humorista a háromezer lelket sem számláló Jászkarajenőn cseperedett fel.
„Kertes házban laktunk, és minden megtermett a ház körül. Ételre, italra nem volt gondunk. Maguknak elültettük a magokat, és megtermeltük azokat a zöldségeket, gyümölcsöket, amikre szükségünk volt. Disznókat és tyúkokat is tartottunk. Anyukám finom süteményeket és születésnapi tortákat sütött.”
Dombi azt meséli, a jászkarajenői búcsú volt az év egyik csúcspontja. A falunapot különös izgalommal várta, mert olyankor a szomszédos településekről is átjöttek az emberek.
„A kirakodóvásár, a körhinta és a céllövölde lekötötték a figyelmemet. Amikor patronos puskát vettek nekem a szüleim, fülig ért a szám a boldogságtól.”
A tinédzser Pisti szobája falán a Bravo újságból kiszedett Samantha Fox és Sabrina képei díszelegtek. A falu egyetlen, régi mozijában pedig szinte az összes filmet látta. A humorista ma már ismét Jászkarajenőn lakik a feleségével és két közös fiukkal, Pistivel és Lajossal. „Szeretem a falusi életet” – árulta el Dombi.
Ezt is érdemes elolvasni
Gubik Petra: nyáron kukoricát törtek, télen disznót vágtak
A színésznő a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Kisvárdán született, de Ajakon élt.
„A gyerekkorom e két helyhez kötődik. A házunk Ajakon áll, itt nőttem fel, de a tőle öt kilométerre lévő Kisvárdára jártam középiskolába, zeneiskolába, és a színház is itt érintett meg először. Anyukám óvónő, édesapám mérnök. Hárman vagyunk testvérek.
A szüleim fontosnak tartották, hogy tanuljunk, és minden áldozatot meg is hoztak azért, hogy a képességeinknek megfelelően fejlődjünk.
Nagyon aktív, mozgékony gyerek voltam. Néptáncot, balettet, modern táncot is tanultam, tagja voltam a helyi mazsorettcsoportnak, a modellkedésbe is belekóstoltam, szerettem rajzolni, festeni. Ezenkívül a sport is jelen volt az életemben. Atletizáltam, megyei és országos diákversenyeken szerepeltem” – mesélte Gubik Petra, aki sosem érezte azt, hogy vidékiként hátrányos helyzetű lenne.
„A családunknak volt egy kis földje. Almát szedtünk, napraforgót termesztettünk, kukoricát törtünk, télen disznót vágtunk. Mi, gyerekek is töltöttük a hurkát, a kolbászt, disznófület ropogtattunk, amíg a felnőttek a hagymás vért készítették.”
Petra időről időre visszatér a gyökereihez.
„A szüleim és a rokonaim a mai napig Ajakon laknak. A szeretteim között elengedhetem magam, jó hazatérni” – árulta el büszkén.
Hevesi Tamás: a gyulai Várjátékokon statisztált gyerekként
Az énekes-gitáros a békés vármegyei Gyulán töltötte a gyerekkorát. Tamás szülei köztiszteletben álló emberek voltak. Édesapja állami közjegyző, édesanyja pénzügyi vezetőként dolgozott.
„Hárman vagyunk testvérek, és velünk lakott a nénikém is, aki az otthoni teendőkben segédkezett. Takarított és főzött ránk. Akkoriban még ettem húst, például töltött káposztát” – meséli Tomi, akit a városban csak Kishevónak becéztek.
„Nagyon ismert figura voltam.
Versenyszerűen atletizáltam, szertornáztam, fociztam, népi táncoltam, bélyegeket gyűjtöttem. Mozgalmasan telt a gyerek- és ifjúkorom a 70-es években.”
Tamás az első hangszerét a szüleitől kapta.
„A legelső gitáromat egy játékboltban vették 1300 forintért. Édesapámnak tetszett, hogy érdekel a zene, és engedte is, hogy kibontakozzak. Majdnem mindig kitűnő tanuló voltam, ezért a szüleimnek nem kellett fegyelmezniük.”
Gyula fürdőváros, így a strandolás sem maradt ki a nyári programok közül. Emellett Szanazugra is gyakran kirándult a család. Fiatalként Tamás a gyulai Várjátékokon is statisztált.
„Több színdarabban is feltűntem. A Caligula helytartójában római katona voltam, és Lukács Sándor trónját vittem a színpadon, de ugyanebben a színdarabban Bubik István és Kubik Anna is szerepelt” – idézte fel boldogan a zenész.
Gregor Bernadett: a Dóm téren üldögélve álmodozott
A színésznő édesapja, Gregor József népszerű operaénekes volt, a család mégis egy szegedi lakótelepen lakott. „Lugas utca 7/b, első emelet, 4-es lakás. Amíg élek, nem felejtem el a címünket” – mondja Bernadett, aki úgy emlékszik vissza a távoli múltra, hogy nem volt elkényeztetett művészgyerek.
„Apukám két lábbal a földön járt, egyszerű, hétköznapi életet éltünk. Szürke Trabantunk volt, később sárga Wartburgunk. A panellakásunkat kifejezetten szerettem, mert a távfűtésnek és a padlószőnyegnek köszönhetően mindig jó meleg volt nálunk, az otthonosság érzését keltette bennem” – árulja el a színésznő. A Gregor család konyhájában is jellemzően nagy volt a sürgés-forgás.
„A szüleim jól főztek, mindig finomakat ettünk. A pörkölt és a marhafarokleves volt a kedvencem. A suli után pedig a Dóm téren üldögéltem, és arról álmodoztam, hogy felnőttként színésznő lesz belőlem. Rajongtam a Rockszínházért, és boldog voltam, amikor a városunkban léptek fel. Nagy élmény volt számomra, hogy 15 évesen statisztálhattam a Szegedi Szabadtéri Játékok Nyomorultak című előadásában.”
Görbe Nóra: A spájz roskadásig volt házi finomságokkal
A Linda sorozat sztárja Szarvason nőtt fel.
„Az anyai nagyszüleimmel éltünk. Bár nagyapám a Szarvasi Óvónőképző Intézet vezető tanára volt, könyvekből megtanulta a szőlőművelést is, hajnalonként foglalkozott a tövekkel, ezenkívül volt a kertünkben őszi- és kajszibarack- meg többféle szilvafa. Természetesen ezekből mind készült befőtt vagy pálinka. Sőt, savanyúsággal is tele volt a spájzunk” – mesélte Nóra.
A család évente kétszer disznót is vágott, amivel az egész évi élelmezésüket megoldották.
„A nagymamám nemcsak zseniálisan főzött, de istenieket sütött, sosem volt fáradt hozzá, hogy nekünk valami finomságot csináljon. Ilyenkor én kuktáskodtam a konyhában, ezt nagyon szerettem, akkor még édesszájú voltam.”
Nóra óvodás volt, amikor édesanyja beíratta a helyi balettiskolába, és néptánccsoportba is járt. Gyerekként sok időt töltött a Szarvasi Arborétumban, és az Erzsébet ligetben libikókázott. A színésznő évek óta nem járt Szarvason.
„Amióta nincs már meg a régi házunk, mert ledózerolták, és más épült a helyén, nem vagyok képes hazamenni”
– indokolta döntését a színésznő.
Fotó: Birton Szabolcs, Fülöp Dániel, Sándor Berill, Schumy Csaba,
