Szeretek olyan emberekről mesélni, akiknek az életük, sorsuk példaként szolgálhat mindannyiunk számára. Ez alkalommal egy csodálatos asszonyról, Egri Kató gobelinművészről mesélek, akinek a keze alól sok éve már varázslatos szépségű gobelinek kerülnek ki. A véletlennek köszönhetem a megismerkedésünket. Egy alkalommal az Aranytíz művelődési házban jártam munka miatt. Ahogy bepillantottam az egyik terembe, ahol éppen kiállításmegnyitó kezdődött, szinte bevonzott egy kép, a Hölgy és az egyszarvú. Először azt hittem, egy festményt látok. De ahogy közelebb hajoltam, felfedeztem, hogy ezek bizony gobelinek. Így ismerkedtem meg Katóval. Azóta közel kerültünk egymáshoz, hosszúpályi otthonában is meglátogattuk már, de több kiállításán is gyönyörködhettem az alkotásaiban.
Ki gondolná a gobelinjeit nézegetve, hogy Katót fiatal lányként a közigazgatási munka vonzotta. A szorgalmának köszönhetően a különböző ügyintézői feladatoktól az évek alatt eljutott odáig, hogy Derecske jegyzője lett, miután munka mellett elvégezte az Államigazgatási Főiskolát. Ám egy váratlan betegség miatt – mert a betegségek váratlanul jönnek – tizenegy évi munka után, egyik napról a másikra kellett abbahagynia az általa szeretett jegyzői munkát. Egy ilyen törést sokan nehezen viselnének, vagy éppen el sem viselnének. De Kató nem hagyta el magát, mivel mindig nagyon tevékeny ember volt, hamar rátalált egy olyan elfoglaltságra, a gobelinvarrásra, amiben örömét lelte, és ami átsegítette a nehéz időkön. Kezdetben a középkori európai textilművészet vonzotta, és szinte észre sem vette, hogy a kor zenéje képzőművészete, építészete, iparművészete, valamint a történelem, az irodalom, a vallás bűvkörébe került. Közben pedig – sokunk örömére – megszületett benne a vágy, hogy e középkori textilekhez hasonlóan szépet alkosson ő is, elsősorban a maga örömére. Szerencsére ma már nem csak az otthonát díszítik az elkészült gobelinek. Nagyon sok kiállításon mutatta meg munkáit.
Mindannyiunknak hozhat az élet váratlan, nehéz kihívásokat. De az rajtunk múlik, megadjuk-e magunkat a sorsnak, vagy éppen ellenkezőleg, valami jobbra, szebbre fordítjuk ezeket a kihívásokat, mint ahogy Kató is tette.
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudja elolvasni.
