Gyakran a szülők félelme
Akadnak extrém példák is: olyan felsős diák, akinek egy szabad délutánja vagy estéje sincs, mert kilenc különböző szakkörre jár, de normál esetben – ha nem muszáj fejleszteni –, elég a gyereknek a heti 1-2 alkalom is, főleg kisiskolásként.
„A legfontosabb, hogy ismerjük a saját gyerekünk terhelhetőségét – mondja Szigeti Mónika gyógypedagógus, gyermek- és ifjúsági klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a Felelős Szülők Iskolája szakértője. – Van olyan diák, akinek annyira szerteágazó az érdeklődési köre, és annyira sok az energiája, hogy akár minden délután járhat valamilyen különórára, ám általában – főleg alsó tagozatban –, az iskolai órák és a házi feladat után kell a regenerálódás és a szabad játék.”
A szülők azonban gyakran attól félnek, hogy a gyerek valamiről „lemarad” vagy hátrányba kerül azokkal szemben, akik már 14 évesen több nyelven beszélnek vagy valamelyik sportban már kisiskolásként kiemelkedők. „A mai szülőgeneráció abban nőtt fel, hogy az a jó, ha minél több dologhoz értünk, mert akkor tudjuk igazán megállni a helyünket az életben. A felgyorsult világgal szemben azonban egyre többen gondolják úgy, hogy nem kell nyolcadik osztály végére mindent tudni. Ráadásul, a gyerekek többsége a digitális világ segítségével sok mindent megtanul az órákon kívül is. Például angolul egy-egy videóból.”
A túlterheltség jelei
A gyermek életkorától függően más és más formában jelentkezhet, ha csökkenteni kellene a különórák, szakkörök számát.
„Kisebb gyereknél indulatkezelési problémákat tapasztalhatunk, például elkezd csúnyán beszélni vagy akár gyakrabban elsírja magát. Nagyobbaknál előfordulhat, hogy nemcsak az adott területtel kapcsolatban csökken az érdeklődése, de más, korábban örömet okozó tevékenységet sem végez szívesen. Árulkodó lehet az állandó fizikai fáradtság is, vagy komoly változás az alvási és evési szokásaiban.
Ha nem éri utol magát…
Más téma, ha a diáknak elmaradása van, és azt kell fejlesztenie. „Ez kiemelten így volt a covid miatti iskolabezárások után, hiszen a diákok egy részének az online oktatás nem volt elegendő, hogy megfelelő tudást szerezzen – mondja Szigeti Mónika. – Ezek a korrepetálások azonban jó esetben csak egy ideig tartanak, amíg utoléri magát a tanuló. Ha ennél többről van szó – folyamatos lemaradásról –, akkor sajnos a gyakorlás nem elegendő. Ilyenkor el kell gondolkodni azon, hogy valamilyen tanulási nehézség állhat a háttérben, és akár a pedagógiai szakszolgálattól vizsgálatot kérni. Ez akkor is különösen javasolt, ha a többi tantárgyból a diáknak jó jegyei vannak, ám egy területen hiábavaló a sok tanulás.”
A középiskola vízválasztó
Azoknál a gyerekeknél, akik valamilyen területen – sportban, zenében, művészetekben –, kiemelkedő tehetségűek, általában a 14 éves kor körül jön el az a pont, amikor döntést hoznak.
„Ha tehetségesek, ám nincs már bennük kellő motiváció, akkor ebben az időszakban már fontosabbá válhatnak a barátságok, vagy akár dönthetnek úgy, hogy más területen is kipróbálnák magukat. Ebben az esetben jobb, ha a szülő nem ragaszkodik ahhoz, hogy ha valamit elkezdett, azt vigye is végig. Ám ha a tehetség és belülről jövő motiváció is benne van a diákban, akkor nem szabad elvenni tőle azt, hogy kibontakozzon, még akkor sem, ha szülőként úgy gondoljuk, hogy a tanulás fontosabb.”
Kiemelt kép: AdobeStock
