Legendásan jó házasságban élt, harmonikus családi életet ajándékozott a sors Sinkó Lászlónak. Hiába volt rengeteget színpadon, ő soha nem merült bele a bohém művészvilág éjszakai életébe, előadás után sietett haza, hogy másnap fitten kezdje a napot, és amennyi időt csak lehet, a szeretteivel tölthessen.
Titkos nyelven beszéltek
Lánya, Sinkó Andrea, hajdani tornász olimpikon csak a napokban jutott el odáig, hogy szétnézzen édesapja emlékei között. „Hét éven át halogattam ezt a munkát, ami nyilván az elengedési folyamat része – meséli Sinkó Andrea. – Sokáig édesanyám őrizte ezeket a tárgyakat, és mióta tavaly elhunyt, a családból senkinek nem volt lelkiereje nekiveselkedni. Én néhány hete elkezdtem, és kincseket találtam! Így például egy Édesapámnak szóló gratuláló levelet a Katona József Színháztól a 100. Übü király-előadás után, de a Másfél millió lépés Magyarországon című kultikus sorozat kapcsán is sok minden előkerült. Ez utóbbi fontos szerepet játszott Apu életében, hiszen amellett, hogy ő volt a sorozat narrátora, a legtöbb barátját is ennek köszönhetően ismerte meg.”
Andrea elárulta, a színművész ugyan rengeteget játszott, remek édesapa is volt. Mellette biztos bázisként ott állt az édesanyja, Gabriella, magyar és történelem szakos tanárnő, aki a munkája mellett menedzselte a családjuk életét.
„Kisebb logisztikai bravúr volt, amit Anyu véghezvitt – mondja Andrea. – Volt, hogy hétköznap nem is találkoztunk, csak egymásnak írt cetlik jelezték az asztalon, ki, mikor, hol van és kiért, mikor, hova kell menni. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna nagyon tartalmas a közös családi idő! Apu sokat volt velünk. A kirándulást, a természetjárást imádta, rengeteget mentünk, hülyéskedtünk, nevetgéltünk. Több családi jelszavunk és titkos nyelvünk volt, amit rajtunk kívül senki nem értett. Igaz, azáltal, hogy Apu színész volt, hétköznap szinte alig találkoztunk, tehát megvoltak ennek a maga hátulütői. Talán ez az oka, hogy sem én, sem az öcsém nem lettünk színészek, meg sem fordult a fejünkben Apu hivatását folytatni.”
„Ott a Gabi néni férje!”
A művészvilágban igen ritka, hogy egy fiatalon kötött házasság évtizedeken át megmaradjon, különösen akkor, ha a partner civil. Ők jellemzően nehezebben tolerálják a színészélettel együtt járó hektikus időbeosztást. Nem csoda, hogy Andrea rendkívül büszke a szülei szép házasságára. „Nagyon fiatalon ismerték meg egymást. Anyukám Debrecenben született, Apukám pedig ott kapott életében először társulati szerződést. Később együtt költöztek fel Budapestre. 1990 óta Budakalászon éltek. Ott a helyi iskolások úgy megszerették Anyut, hogy városszerte mindenki ismerte. Apu gyakran viccelődött azzal, az emberek nem azt mondták: Jé, ott megy a Sinkó László, hanem azt, hogy az ott Gabi néni férje! Ő ezt nagyon élvezte, és a történetet akkor is megosztotta, amikor Budakalászon díszpolgárrá avatták” – emlékszik Sinkó László lánya, majd hozzáteszi, szerinte szülei boldog kapcsolata nemcsak a szerelmen, a szereteten, hanem édesanyja óriási szervezési és alkalmazkodási képességén múlott.
„Remek párost alkottak. Persze az ő házasságuknak is voltak nehezebb periódusai, de mindig, mindenre találtak megoldást. Mindkettőjüknek a család volt az első. Apu, bármilyen sokat dolgozott, ha szükség volt rá otthon, azonnal rohant haza. Szerencsésnek érzem magam, hogy általuk szuper családmodellt kaptam, és úgy érzem, nekem is olyan jó a kapcsolatom a férjemmel, a gyerekeimmel, olyan jó a hangulat a családunkban, mintha csak a szüleim építették volna.”
Imádott unokázni
A színészlegenda egész életében jó egészségnek örvendett. De azon a napon, amikor a feleségével az 50. házassági évfordulójukat ünnepelték, elesett, és eltörött az egyik bordája. „Akkor már néhány hónapja nem játszott színházban, mert gyengélkedett. A bordatörés után kórházba került, és nagyon reménykedtünk abban, hogy jobban lesz, ám helyette gyors leépülés következett, és két hét alatt elveszítettük. Akkor az volt a vigaszunk, hogy itt maradt nekünk Anyu, de már ő is elment. Együtt gyakran felemlegettük a közös emlékeket, és az volt a mantránk, hogy édesapánknak megadatott a teljes élet. Művészként csodás magaslatokat járt be, imádta a gyerekeit, és később igen aktívan kivette a részét a három unokája életéből. A szüleink a mai napig hiányoznak nekünk. Persze, ahogy múlik az idő, a fájdalom szelídül, de az űr, amit bennünk hagytak, örökre megmarad.”
Sinkó László a Nemzet Művésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Kossuth- és Jászai-díjas érdemes és kiváló művész 75 évet élt.
