Huszonhárom évvel ezelőtt történt, márciusban: a népszerű színésznő egyszer csak eltűnt. Akkor 20 esztendős fia, András kezét tördelve hívta a rokonságot, a baráti kört, majd a rendőrséget. Miközben az egész ország hónapokon át az édesanyját kereste, ő pontosan tudta, soha többé nem kerül elő, hiszen a barátjával együtt ölték meg és tüntették el a földi maradványait. A gyomorforgató tragédia részletei helyett azonban ismerkedjünk meg inkább a vidám, tehetséges színésznővel, akit Soproni Ágnesnek hívtak.
A finn attasé vette feleségül
Romantikus film is lehetne, ahogyan a fiatal színésznő megismerkedett a férjével. Ági a helsinki magyar napokra ment ki Kodály-feldolgozásokat énekelni egy héttagú művészcsapattal. A finn reptéren úgy alakult, hogy csak a diplomataautóban jutott neki hely. Beszélgetésbe elegyedett a követség sofőrjével, akiről hamarosan kiderült, hogy csak ugratta. Az estélyen világossá vált, hogy ő nem más, mint a helyi attasé. Kettejük találkozásából nagy szerelem lett, és Ági, szögre akasztva a karrierjét, hamarosan Finnországba költözött. Nem sokkal később megszületett közös gyermekük, András.
Életük nem is lehetett volna teljesebb, csakhogy Áginak – annak ellenére, hogy olykor Helsinkiben is fellépett –, nagyon hiányzott a magyar színházi szakma. Nem találta a helyét, állandóan szomorú volt, így két évvel később, férje könyörgése ellenére hazaköltözött Magyarországra. Akkoriban ez a kis kihagyás is sokat ártott egy színésznő karrierjének, így nem volt könnyű újra utat találnia a színpadra. A kecskeméti színház végül befogadta őt.
„Örülök, hogy a kritikusok úgy látják, nem felejtettem, de engem viszont kétségtelenül elfelejtettek” – fogalmazott Ági, aki sokáig küzdött a Nyugaton megfordult művészeket övező rosszallással és irigységgel. Nagyon nehezen építette fel magát újra, de végül eljutott a Nemzeti Színházig, ahonnan 1989-ben elbocsátották, így állandó munka nélkül maradt. Alkalmi szereplésekből, szinkronból élt, és alig tudta fenntartani a házát. Ebbe a létbizonytalanságba érkezett meg a finn jólétből 1994-ben fia, András, aki úgy döntött, színész lesz, amihez édesanyja szakmai támogatását kérte.
Nagy tervei voltak egyetlen fiával
A fiú nehezen viselte a sokkal rosszabb budapesti körülményeket, de céltudatos volt, jól tanult, a gimnáziumban színötössel érettségizett. Az volt az álma, hogy Hollywoodba megy és filmsztár lesz, ezért miután végzett az iskolában, nem akart dolgozni. Egyfolytában az járt a fejében, honnan szerezhetne pénzt a tengerentúli életre és az ottani, drága színésziskolára. Ági és a fiú kapcsolata eddigre megromlott. Sokat veszekedtek, például azon, hogy a színésznő nem akarta eladni a családi házat, aminek az árából András akár Amerikába is elindulhatott volna. Mindeközben Ági nem tudta feldolgozni, hogy színháza többé nem tart igényt a munkájára.
„Az elhagyatottság élménye nála kisgyermekkori: a szülei válása után hat évre intézetbe került, ezért az ilyen fordulópontokat nehezebben viselte – nyilatkozta Kalla Éva író, a színésznő barátnője. – Ha szakmai és magánéleti válság volt az életében, új utakat keresett. Újságírást tanult, televíziós szerkesztőként dolgozott, könyvet írt, képezte magát, de bármit csinált, mindig színésznő maradt. Egyetlen fiát is színészi pályára szánta, nagy tervei voltak vele.”
Ezek az álmok azonban sosem valósulhattak meg, mert András nem tudta megvárni, hogy édesanyja anyagilag összeszedje magát. Barátjával ördögi tervet eszelt ki: ha nem lehet rávenni a ház tulajdonosát, hogy megváljon az ingatlantól, és a pénzt neki adja, akkor el kell tüntetni…
Háza most már kísértetkastély
A sok vita és veszekedés ellenére nem sejtette, hogy fiával ekkora a baj. Ha tudta volna, aligha mert volna nyugodtan lefeküdni azon az estén, amikor tisztában volt azzal, hogy még csak nem is ketten vannak a házban, hanem András barátja, Zsolt is ott van. A fiatal férfi – a színésznő fiának felbujtására – éjjel, álmában kezdte fojtogatni az áldozatát, és a dulakodás addig tartott, míg Ági bele nem halt. A későbbi nyomozati anyagok szerint András mindeközben zenét hallgatott a másik szobában. A következő napokban mindent megtettek a nyomok eltüntetése érdekében. András a színésznő autója és telefonja segítségével egy ideig még úgy tett, mintha anyja élne, majd nem sokkal később telekürtölte a világot azzal, hogy a színésznő eltűnt. Mindeközben kiképezték magukat abból, hogyan lehet egy holttestet nyomtalanul eltüntetni, és meg is valósították.
Csakhogy vétettek egy kis hibát. András lelkiismeret-furdalással küzdő volt barátnőjének vallomása, miszerint a fiú már hónapokkal korábban embert keresett az édesanyja megölésére, előrelendítette a nyomozást. András és társa azóta is életfogytig tartó börtönbüntetésüket töltik. A férfi természetesen soha nem örökölte meg édesanyja házát, ami azóta is kísértetkastélyként áll a budai hegyoldalban. Sem Ági volt férjének, sem a nagyszülőknek nem kellett.
„Nem jártam arra, és nem is érdekel, mi lesz a házzal” – nyilatkozta egy napilapnak nem sokkal a halála előtt Soproni Ági anyukája, aki megbocsátott az unokájának, és levélben tartotta vele a kapcsolatot. Talán azért, mert tette ellenére ő volt az utolsó szál, ami imádott lányához kötötte.
FOTÓ: MTI, Archívum
Forrás: baon.hu, nol.hu (archívum), blikk.hu, index.hu (archívum)
