A pécsi Zen Bu Kan Kempósok edzőtermében nézelődünk, ám ezúttal nem az a kép fogad minket, amely egy efféle helyen megszokott. Nem rettenthetetlen, vihargyors, profi harcosokat látunk, hanem jobban-rosszabbul mozgó, sérült embereket, akik ide járnak harcművészetet tanulni. Valamint látjuk még Novotny Bence edzőt, aki maga is kempós, világbajnok, sokszoros magyar bajnok, és küldetésének tekinti a sérült emberek oktatását. „Ezer hátraszaltó!” – mondja az edző. Meglepett csend. „Jó, legyen akkor húsz fekvőtámasz!” – mosolyog Bence. Derültség zúg végig a teremben.
„Ez egy igazságos rendszer”
Novotny Bence hatévesen karatézott egy kicsit, de ez inkább csak arra volt jó, hogy elraktározza magában: a harcművészet érdekes dolog. Legközelebb gimnazistaként, egy szerelmi bánat idején jutott eszébe, jó lenne visszatérni a kemény srácok közé. Mondván, inkább verjék el az edzőteremben, az azzal járó fájdalom kibírhatóbb. Csakhogy egyrészt nem verték el, másrészt megtetszett neki a harcművészek világa. „Főképpen az tetszett, hogy ez egy tudás- és tisztelet alapú, rendezett, igazságos, hierarchikus rendszer. A Zen Bu Kan Kempo alapítója egyébként egy Prof. Dr. Harnos Imre nevű, Ausztráliában élő, magyar pszichológus, gyermekpszichológus volt. Sokat utazott a világban, harcművészeteket tanult, és ezek legjobb technikáit ötvözve alakította ki európaiak számára ezt a kempóstílust.” A nálunk 1966 óta létező Zen Bu Kan Kempo a legkomplexebb harcművészeti rendszer, a Shaolin Kempo, a Jiu-Jitsu, a karate és az ökölvívás technikáit ötvözi egységes harcművészeti stílussá. Technikai repertoárjában megtalálhatóak a pusztakezes és a fegyveres alaptechnikák is, fontos célja az önvédelem elsajátítása.
„Nem harcművészeket képezek”
Kutyakemény sportág. Ezért különösen meglepő, hogy Novotny Bence sérült embereket képez harcművésszé. Egy volt kempós társától vette át a szellemileg sérült emberek edzését. „Először csak beálltam melléjük edzőtársnak, és így tapasztaltam meg, hogy mennyire befogadóak, mennyi szeretet és szeretetigény van bennük. Természetesen ők egymással versenyeznek technikai bemutatókkal, formagyakorlatokkal. Még a csoporton belül is különböző szinteken tudnak teljesíteni, ezt mindig figyelembe kell vennem.” Az edzések is teljesen mások, mint az egészséges embereké, és ezt látjuk itt is. Az edzőnek szinte külön-külön kell figyelnie arra, ki az, aki azon a napon érzékenyebb akár az időjárás, akár csak egy apró-cseprő ügy miatt. Látjuk például Maul Jánost, aki 47 évesen már megfontoltan, de precízen mozog, és az edzés szünetében elmeséli, hogy az tetszik neki a kempóban, hogy összetett. János amúgy lila öves, legjobban a kézéllel végrehajtott ütéseket szereti, mert az olyan igazi, harcművészes… Számos versenyt nyert meg, és nemcsak Novotny Bencét kedveli nagyon, de Chuck Norrist is. Bogdán Éva kicsit könnyedebben mozog, ő arról mesél, hogy a legtöbb társával együtt dolgozik a „Fogd A Kezem Alapítvány” nappali foglalkoztatójában. „Azt mondják a többiek, jó, hogy ezt csinálom, mert így meg tudom védeni magam” – mondja. „Ők nem lesznek bunyósok, full kontakt harcosok, de a kempo mozgásrendszere segítségével mentális és testi fejlődést lehet elérni náluk” – ezt már az edző teszi hozzá. „A cél, hogy javuljon a mozgáskoordinációjuk, a koncentrációjuk, a monotóniatűrő képességük, érzelmi töltést kapjanak, és a mindennapokat is jobban értsék.”
„Itt tényleg az út a cél”
„Itt tényleg az út a cél” – mondja végül Novotny Bence. „Nekünk az élet számos munka-, sport- vagy szórakozási lehetőséget tartogat, az ő számukra alig valamit. Az ő életük sokkal nehezebb és bonyolultabb, mint a miénk, de mégis teszik a dolgukat, és mennek előre. És ez hatalmas motiválóerő a mi számunkra is.” Egyszer versenyre utazva a vonat büfékocsijában az egyik tanítványával kávézott, aki betegsége miatt csak görcsösen, billegve tud mozogni, fogni. Nagy vizespohárba kérte a presszókávét, és ivás közben az egyik kezével még így is a saját fejét kellett lefognia, hogy ne rángatózzon, és ne lötybölje ki a feketét. Novotny Bence úgy emlékszik: talán ekkor gondolt bele igazán, hogy aki így éli a mindennapjait, akinek ilyen küzdelem a lét valamennyi aprósága, annak micsoda lelkierő kell az élethez. Hát még ahhoz, hogy edzésekre járjon, miközben pontosan tudja: ő másképpen lesz harcművész, mint egészséges társai. Neki az élet maga a harc.
Tiltott gyümölcs
Prof. Dr. Harnos Imre, Ausztráliában élő magyar pszichológus, gyermekpszichológus 1966-ban, 10 év után tudott először visszatérni Magyarországra, ekkor kezdte el itthon a kempo tanítását. De mert ez tiltott gyümölcs volt, az edzések közel tíz esztendőn át titokban, poros pincékben zajlottak. A pécsi Zen Bu Kan Kempósok elsőként és sokáig egyedül foglalkoztak sérült emberekkel, ma már több, hasonló kezdeményezés akad.
