Riportok

„Kávéval festek, amihez  a lelkem a filter”

Kajári Katalin élete 11 évvel ezelőtt a szó szoros értelmében tört darabokra, amikor egy autóbalesetben a lépét és bal alkarját is elvesztette. Mára mégis elismert művész.
b. molnár márk festőművész kajári katalin kávé

Takaros porta áll Makó külvárosának egy kicsinyke utcájában, ahol hiába esett le a napokban a hó, a jégkristályok alól is kikandikál itt-ott a gazdájuk által ültetett harsány virágok színe, amitől máris jobb kedvre derül az ember fia a téli szürkeségben. Persze ettől még álmosít a korai reggeli napsugaras zimankó. „Nektek ennél több kell, igaz?” – kérdi mosolyogva a házikó lakója, Kajári Katalin, miközben egy vastag pokrócba burkolódzva befelé invitál bennünket, nehogy megfázzunk. Kezében egy bögre mennyei fekete gőzölög, amelyről másodperceken belül kiderül: néha nem csak fáradtság ellen nyújt megváltást. Persze nem is olyan régen még Kati életében sem töltött be olyan fontos szerepet, mint manapság. „Éveken át inkább csak teáztam; most is csak napi kettő az adagom, a többit másra használom. Kislányként viszont még alig vártam, hogy reggelente sok tejjel és sok cukorral megfőzhessem a szüleimnek, amiből aztán mindig megdézsmáltam egy kicsit, mire beértem vele a szobájukba, ahol cserébe bebújhattam a puha és meleg paplan alá” – idézi fel Katalin, akinek élete később is épp ilyen békés és megnyugtató volt.

Folytatás a Meglepetés magazinban!

Akciós előfizetési ajánlatunk

Video