Tény, hogy a kamaszokkal nem könnyű. Ilyenkor ugyanis sokszor befelé fordulnak, nem osztanak meg minden infót a szüleikkel, próbálják feszegetni a határaikat. Az unalom és az üresség ebben a korban az egyik legnagyobb ellenség, ezt mindenáron igyekeznek elkerülni. A kamasznak egyébként is az a dolga, hogy kipróbálja az életet, felfedezzen, ingereket keressen, élményeket gyűjtsön. Ha ezt nem teszi, nem kíváncsiskodik, nem próbálgat, az ugyanannyira aggasztó, mintha túlzóan ingerkereső, saját magát vagy másokat veszélyeztető magatartást mutat.
Természetesen vannak helyzetek, amelyek túlmutatnak az egészséges kamasz felfedező működésén. Ilyen például a problémás droghasználat. Nagy Alexandra Anna pszichológus, addiktológiai tanácsadó szakpszichológus segítségével utánajártunk annak, milyen tünetek esetén érdemes figyelnünk, és mikor szükséges valamilyen módon beavatkozni.
Árulkodó jelek
Sajnos nem biztos, hogy azonnal, egyértelműen kiderül a szülő számára, hogy baj van. „Vannak jelek, de fontos hangsúlyoznom, hogy ezek közül szinte mind egytől egyig a kamaszkor természetes velejárója is lehet, így akár még rosszul is elsülhet, ha felnagyítunk, túlaggódunk egyet-kettőt ezek közül. Ilyen például a hirtelen viselkedésváltozás, gyakori és nem indokolt hangulatingadozás, az ingerlékenység, az érdeklődés szélsőséges megváltozása, koncentrálási nehézségek, a bezárkózás, az agresszív vagy éppen deviáns viselkedés, a baráti kör hirtelen, látszólag indokolatlan lecserélése, az alvászavar, az alapvető higiénia elhanyagolása, hazudozás, romló teljesítmény, hirtelen testsúlyváltozás. De még egyszer mondom, hogy ez alapvetően is igaz lehet a kamaszkorra. Ezért inkább arra bátorítanám a szülőket, hogy mielőtt megalapozatlan feltételezésekbe bocsátkoznak, próbáljanak ezekről a gyerekükkel is beszélni, rájönni, hogy mi más lehet még a tünetek hátterében” – tanácsolja a szakember.
Megelőzés tabuk nélkül
A szakemberek többsége úgy gondolja, a kamaszkori szárnypróbálgatásba belefér az is, ha valamilyen könnyűdrogot kipróbál a gyerek. Ám ne feledjük, hogy a szerhasználat korai kezdete a későbbiekben sérülékenyebbé teheti az idegrendszert, ugyanis annak fejlődése akár 20-22 éves korig is eltarthat. A korai és rendszeres szerhasználat ennek a fejlődésnek a természetes folyamatába avatkozik bele, ezért mindenképpen érdemes cselekedni.
„Nagyon fontosnak tartom a prevenciót és veszélyesnek a tabusítást. Nem szabad olyan illúziókba ringatni magunkat, hogy ha nem beszélünk adott dolgokról, mint például a szerek létezéséről, akkor ezzel megóvjuk a gyermekeinket. Az én tapasztalatom inkább az, hogy ha mi nem tesszük meg, akkor felvilágosítja magát a gyerek, vagy egymást a gyerekek, ami nem biztos, hogy a teljes valóságot fedi le. Lehet, hogy olyan dolgokat láthat, hallhat az internetről vagy egymástól, amiket még nem is ért vagy félreért, de mivel mi nem beszélünk róla, ezért elképzelhető, hogy nem mer majd kérdezni tőlünk, és torz elképzelése marad a dolgokról. Ez sokkal több veszélyt rejt magában, mint az, hogy a gyerek korának megfelelően, de nyíltan, őszintén beszéljünk a témákról” – mondja a pszichológus.
Ez a tanács akkor is megszívlelendő, ha kiderül, hogy már kipróbált a gyerek valamilyen drogot. „Amennyiben tudjuk, milyen szereket használ, járjunk utána, hogy az adott típus milyen hatást vált ki. Ezt akár megkérdezhetjük magától a gyerektől is, ha vagyunk olyan viszonyban vele. De az internet is nagy segítségünkre lehet ebben, csak fontos, hogy hiteles forrásból tájékozódjunk. Amikor tisztába kerülünk azzal, hogy mit okoznak a választott kábítószerek, akkor egyrészt megérthetjük, hogy miért használja azt a gyermekünk, másrészt megpróbálhatjuk megadni neki azt más módszerekkel, amit a drogoktól remél.”
A szakértő tiltólistája: amit soha ne tegyünk!
✘ Szeretetmegvonással sose büntessünk! Ez komoly bizalmi törést tud okozni egy kapcsolatban, amivel az ellenkezőjét érhetjük el, mint amit valójában szerettünk volna, és a fiatalnak még egy jó oka lehet arra, hogy miért szabályozza inkább szerekkel az érzelmeit.
✘ Szintén a bizalom témakörét feszegeti: a kutakodás, telefonba belenézés, naplóolvasás. A kamasznak joga van ahhoz, hogy ő is határokat húzzon, amiket „illetékteleneknek átlépni szigorúan tilos”, és ez így van rendjén. Inkább legyünk kreatívak, és folyamatos kommunikációval, kérdésekkel próbáljuk elérni azt, hogy megnyíljon nekünk, meséljen magáról. Amennyiben úgy érezzük, hogy baj van, ezt akár őszintén ki is fejezhetjük a számára.
✘ Kerüljük a fenyegetőzést! A „ha megtudom, hogy szívtál/ittál/drogoztál” kezdetű mondatok már csírájában el tudják fojtani azt, hogy a gyermekünk biztonságban érezze magát velünk, hogy megbízzon bennünk, hogy hozzánk forduljon, ha bajba került.
Próbáljuk őt megnyitni!
Ha a fiatal nyitottságot és elfogadást érzékel a felnőttektől, az minden helyzetben segít. „Természetesen nem elvárás, hogy minden titkát és lelki folyamatát megossza velünk, erre ott vannak a barátok, de ha bajba kerül, akkor tudja, hogy megnyílhat róla, kérhet segítséget, és remélheti, hogy meg is kapja azt. Figyeljünk arra, hogy a kommunikációnkból érezhető legyen, hogy bennünk megbízhat. Ha őszintén érdeklődünk, lehet, hogy nem az első alkalommal, de a harmadik próbálkozásra megnyílik, és beavat minket abba, amit csinál, és talán még abba is, hogy miért teszi azt. Azt szoktam ajánlani a szülőknek, hogy meséljenek a saját kamaszkorukról. Mik voltak az örömök és a nehézségek, és akár a szerhasználati szokásaikról is. Fontos, hogy hitelesek maradjunk, ha pedig elakadunk, akkor bátran kérjük szakember segítségét” – javasolja Nagy Alexandra.
Olvasson többet a témáról!
A napokban jelenik meg Labancz Dániel és Orosz Ildikó közösen írt könyve, a Nyugi! Kamasztörténetek pszichológusszemmel aggódó szülők megnyugtatására.
Szakértőnk jó szívvel ajánlja még a témához kapcsolódóan Kapitány-Fövény Máté: Ezerarcú függőség című könyvét.
Szöveg: Kovács Vera
Fotó: Adobestock
