Naná, hogy kiborulunk attól, ha a már nem is annyira kicsi unoka mindenen megsértődik, flegmán válaszol, és úgy viselkedik, mintha nem is érdekelné, hogy a világon vagyunk. A kamasszal való bánásmód és kommunikáció egy teljesen más nagymamát, nagypapát kíván. Olyat, akit a bizalmába fogadhat, támaszkodhat rá, és rengeteg – még annál is több – türelemmel rendelkezik. Mivel a szülők ilyenkor gyakran az első számú ellenségeivé válnak, mi lehetünk az a bázis számára, ahol konfliktus nélkül létezhet, akármilyen passzban is van éppen. Ha ezt sikerült is véghezvinnünk, az apával és az anyával mindig egy csapatban kell játszanunk, hiszen nem fordíthatjuk egymás ellen őket – ezt mindig tartsuk szem előtt!
A nyugalom békét teremt
Borzasztóan nehéz szeretettel közeledni egy szemtelen, esetleg dühöngő emberpalánta felé, de rá kell jönnünk a módjára. Ha a szemünk fénye felcsattan azon, miért kell levennie a cipőt az ajtóban, vagy mert megkértük, hogy ne nyomkodja a telefonját, miközben hozzá beszélünk, akkor első lépésként nekünk kell lenyugodnunk. Persze fontos, hogy korlátokat szabjunk a nem megfelelő viselkedésnek, de ne akkor tegyük, amikor a gyerek robbanás közeli állapotban van, mert olyankor képtelen lesz befogadni az információt. Mindenki megnyugodott? Mondjuk el, mi esett rosszul nekünk a viselkedésében, mi fájt annyira.
Vegyük komolyan a gondját!
A gúny, a düh természetes reakció lehet az unoka szemtelen viselkedésére, de ezt jobb elfelejteni, ha a szövetségese szeretnénk maradni. Tény, hogy a fiatalok sokszor érthetetlenül viselkednek, de tisztelettel és empátiával ez is visszaszorítható. Meg kell fogadnunk, hogy akármi is történt, komolyan vesszük a gyereket, mert csak így tudunk érdemi párbeszédet folyatni vele. A tinédzserek különösen értékelik, ha néhány szituációban felnőttként kezeljük őket, és nem fentről, felsőbb szintekről beszélünk hozzájuk.
- Lehet, hogy feszült helyzetben azt mondanánk, hogy: „Vegyél vissza, te még csak gyerek vagy!”, de ezzel csak olajat öntünk a tűzre.
- Helyette így reagáljunk: „Megértem a problémádat, valóban dühítő. Próbáljunk meg közösen valami megoldást találni.”
Amikor ennyi idős voltam…
A tiltások érvényesítése csak akkor működik, ha nem csap át személyeskedésbe. Néha a szülők is úgy próbálják a megértésükről biztosítani a csemetéjüket, hogy a saját életükből, tinédzser éveikből hoznak fel példákat, tapasztalatokat. Ezt a hibát lehetőleg ne kövessük el. Ez az ő élete, nem a miénk, és bár lehetnek párhuzamok, ezeket ne hozzuk fel ilyenkor. Az is fontos, hogy soha ne éljünk vissza azzal, hogy a kamaszok nyitottabbak a befolyásra, ha meghallgatják, megértik őket.
Hagyjuk, hogy magával vitázzon!
Akárhány évesek is vagyunk, jól emlékszünk a tini éveinkre, a parttalan vitákra, arra a meg nem értettségre, amivel szembesültünk a közvetlen környezetünkben. És talán arra is, hogy egy vita során eljött a pont, amikor már tudtuk, hogy nincs igazunk, de ennek ellenére folytattuk a harcot. Amikor a gyermek csak mondja és mondja a magáét, ne vágjunk a szavába, hagyjuk, hogy „magával vitázzon”, majd amikor ennek vége, akkor kezdjünk el érvelni a mondandónk mellett. Az is lehet, hogy mire kifut a dühe, konstatálja, hogy kár volt belekezdenie ebbe a vitatkozásba – így egy viszonylag könnyű menet után áll helyre a béke, és máris egyszerűbb szót érteni vele.
Ráérős beszélgetés egy kávé mellett
Úgy tűnik, hogy soha nincs ideje az unokának egy normális, nyugodt beszélgetésre? Igyekezzünk időnként egy úgynevezett „kávébeszélgetést” beütemezni, amikor megoldhatjuk a problémákat, és pontot tehetünk egy-egy ügy végére. Készítsük el a gyermek kedvenc meleg italát, és üljünk le együtt egy kötetlen eszmecserére. Olyan időpontot válasszunk, amikor senki nem rohan sehova. Akkor sem történik semmi, ha végül nem hozunk fel egyetlen kellemetlen témát sem. A lényeg, hogy ezek a találkozások olyan hidat emeljenek közénk, amelyen mindketten szabadon, elvárások nélkül közlekedhetünk egymás felé.
Viccet nem félretéve
Amikor a nagyszülők és tinédzserek közötti konfliktus egyre hevesebbé válik, a humor nagyon sokat segíthet. Nyugodtan elmesélhetünk nekik a legnagyobb vita hevében is egy vicces történetet, amivel szinte azonnal feloldjuk a pattanásig feszült helyzetet. Azonban a viccelődés soha nem mehet a tinédzser rovására, vagy nem kisebbítheti a félelmeit és az aggodalmait.
A változás kulcsa
Többször is elmondtunk, vagy kértünk tőle valamit, de még mindig nincs foganatja? Lehet, hogy azért nem történik változás, mert eddig csak negatív panaszokkal közelítettünk felé? Mostantól próbáljunk pozitív kéréseket intézni a gyerek felé. Íme egy példa rá:
- Korábbi mondat: „Megint ott hagytad az asztalon a koszos tányért. Miért nekem kell mindig elpakolnom utánad?”
- A helyes mondat: „Kérlek, hogy tedd be a tányért a mosogatóba, mert azzal megkönnyíted a dolgomat, amikor rendbe teszem a konyhát.”
Szöveg: Sinkó Edit
Fotó: Adobestock
