Mindenki kapott már valamilyen büntetést az életében – gyerekkorban valamilyen csínytevés miatt, felnőttként akár egy gyorshajtásért vagy egy munkahelyi baki miatt. Nincs mese, ezeket a megrovásokat kénytelenek vagyunk elfogadni, és legközelebb jobban figyelni, ha mi hibáztunk. Viszont van olyan életterület, ahol nincs helye a büntetésnek, ez pedig a párkapcsolat. Akármennyire is haragszunk, neheztelünk a másikra, nem lehet megoldás a problémára. Mi számít pontosan egy viszonyon belül büntetésnek? Az, amikor az egyik partner szándékosan megpróbál rossz érzést kelteni a másikban egy általa helytelenített cselekedet vagy viselkedés miatt. Így akarja megtanítani a „leckét”, hogy a párja ne kövesse el ugyanazt a „hibát” a jövőben. Természetesen a fizikai bántalmazást soha nem szabad eltűrni, de a lelki retorziókat is meg kell akadályozni, mert nagyon sokat árthatunk vele.
Menj csak nélkülem!
„Gyakran előfordul, hogy az egyik fél nem mondja ki nyíltan a problémáját, hanem a szavaival vagy a viselkedésével büntet. Ezeket a passzív-agresszív viselkedésformákat legtöbbször a gyerekkorunkból hozzuk, mert otthon azt láttuk, hogy nem nyilváníthatjuk ki őszintén a véleményünket és az érzéseinket. Ilyen lehet a sértődés, a hallgatás, vagy amikor a pár egyik tagja látszólag elfogadja a másik álláspontját, de valójában nem ért vele egyet. Például ez a tipikus eset: »Persze, menj csak egyedül mulatni, semmi baj, drágám!«, miközben valójában kicsit sem szeretné, hogy nélküle csináljon programot, ezért bűntudatot kelt benne ahelyett, hogy elmondaná az igazat” – mondja dr. Darida Ágnes life coach.
Hatalmi játszma
Lehet, hogy elsőre nem is gondolnánk, hogy a hallgatás is egyfajta büntetés. Konkrétan az, amikor levegőnek nézzük a férjünket/feleségünket, mert valami nem tetszik nekünk. Ez akár napokon vagy heteken keresztül is eltarthat, és nagyon fájdalmas a másiknak, hiszen ezzel a viselkedéssel azt sugalljuk, hogy nem vesszük figyelembe a jelenlétét.
„Ha így büntetünk valakit, azt érezhetjük, hogy hatalmunk van fölötte. Valójában a hatalmi játszma (ahogyan az összes többi is) rombolja a kapcsolatokat, hiszen pusztítja az önértékelést, az intimitást, a bizalmat és a biztonságérzetet. Ez sokkal inkább egy alárendelt-függő viszonyra emlékeztet, mint egy egyenrangú, kölcsönös tiszteletre épülő házasságra” – árulja el a szakember. – Aki ezeket a büntetési formákat alkalmazza, az legtöbbször nincs annak tudatában, hogy miért viselkedik így, és mire lenne igazán szüksége, részéről ez egy zsigeri reakció. Éppen ezért érdemes az önismeretet mélyíteni, tudatosítani a saját viselkedésünket, és dolgozni a romboló minták megváltoztatásán.”
Gondoljuk végig ezeket a kérdéseket, mielőtt megorrolnánk, vagy megbántanánk a másikat:
* Amikor büntetjük, az honnan jön? Kitől tanultuk ezt a bánásmódot? Gyerekkorunkban ez hogyan működött otthon, a szüleink esetében, illetve a mi és az anyánk/apánk viszonylatában?
* Nekünk milyen érzés, amikor minket büntetnek?
* Vajon mit érezhet a párunk, amikor ezt csináljuk vele?
* Hogyan hat a viselkedésünk a kettőnk közti kapcsolatra?
* Mire lenne valójában szükségem, amikor büntetem a másikat?
* Mitől félek valójában?
Miért csináljuk akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy rosszat teszünk a leckéztetetéssel? „Aki büntet, az általában azért teszi ezt, mert nincs jobb megoldás az eszköztárában” – vágja rá a life coach. – Ez az, amit ismer, amit valahol látott, megtanult, de szerencsére a konfliktuskezelés, a kommunikáció tanulható és fejleszthető. Felkereshetünk egy segítő szakembert, vagy elmehetünk csoportos tanfolyamra, hogy dolgozzunk magunkon – ezt, akár együtt is megtehetjük.” A megoldás tulajdonképpen az, hogy megtanuljuk nyíltan, őszintén, de nem bántóan kifejezni az érzéseinket, és azt is, hogy mire lenne szükségünk.
Állatos hasonlattal élve
Ha valóban ki akarjuk javítani a büntető magatartást egy kapcsolatban, akkor koncentráljunk a megerősítésre. Kissé szokatlan párhuzam, de az embereknél ez ugyanúgy működik, mint az állatoknál. A delfinek eredendően érzékeny, szociális lények, de ha valami kibillenti őket a lelkiállapotukból, mély depresszióba eshetnek, és nem teljesítenek semmilyen kérést. A tréner ilyenkor büntetés helyett – vagyis ahelyett, hogy dühből kezelné a helyzetet – megerősíti abban, hogy így is fontos neki, ezért egy egész vödör halat szór be neki. A delfin ennek annyira örül, hogy képes azonnal kitörni a korábbi állapotából.
Amikor pedig újra hajlandó teljesíteni a feladatokat, a tréner folyamatosan megerősíti abban, hogy ügyes. Vehetjük példaként a gyerekek bilire szoktatását is. Megbüntetetjük a kicsit, amikor nem megfelelően használja az eszközt, vagy nem sikerül eljutnia a biliig? Korántsem, inkább jutalmazzuk és erősítjük a jó viselkedést. Pont így kellene tennünk a párkapcsolatunkban is, hogy megtaláljuk a közös utunk leggördülékenyebb, legszeretetteljesebb verzióját.
Így kommunikáljunk!
Legtöbbször ezek a mondtatok hagyják el a szánkat, pedig inkább ezt kellene helyette mondanunk:
Ne ezt: „Mindig széthagyod a ruháidat”
Inkább így: „Amikor látom a ledobált cuccaidat, nagyon dühös leszek, mert úgy érzem, mintha felesleges lenne minden erőfeszítésem. Számomra fontos, hogy rendben legyen a lakás, ezért kérlek, hogy a koszos ruháidat a szennyeskosárba rakd, amikor levetted őket.”
Ne ezt: „Mert te sosem figyelsz rám”
Inkább így: „Nagyon rosszulesik, hogy akkor is a telefonodat nyomkodod, amikor beszélek hozzád. Ilyenkor úgy érzem, nem vagyok fontos számodra, és nem érdekel, mit mondok neked. Kérlek, hogy ilyenkor tedd le a mobilt, és figyelj rám!”
Szöveg: Sinkó Edit
Fotó: Adobestock
