„A temetés mindig nagy anyagi terhet jelentett, így már évtizedekkel ezelőtt is igyekeztek rá előre felkészülni az idősebbek – mondja Gőcze Edit kegyeleti szakértő. – Volt, aki előre megváltotta a majdani sírhelyét. De olyan is akadt, aki a pénzgyűjtésen és a ruhája kiválasztásán kívül akár a koporsót is beszerezte még életében.”
Az is tagadhatatlan, hogy az utóbbi években drasztikusan megdrágult a búcsúztatás. Ez az egyik oka annak, hogy a hagyományos, koporsós temetést egyre inkább kiszorítja a hamvasztás. Illetve a hamvak szétszórása a temető szóróparcellájában vagy akár a természetben.
Koporsó helyett hamvasztás
„A nagyobb városokban a temetések 80-90 százaléka urnás. Vidéken egyes helyeken 70-80 százalék, de még a legkisebb falvakban is nagyjából 60 százalék az arányuk.
Ez attól is függ, hogy az adott településen mennyire drága a sírhely megváltása.
De egyre több az olyan család is, ahol az idősebb családtagok a következő generációkra eleve nem szeretnék ráhagyni a sírhely megváltásának költségét, dilemmáját és az ezzel járó ügyintézést. Ezért kérnek szórásos temetést” – indokolja a szakértő a változást.
Hozzáteszi: a családtagok egyre messzebb élnek egymástól, esetleg a fiatalok külföldre költöznek, így a sír gondozásának régebbi hagyományai mára elhalványultak. Vagy a távolság miatt akár el is lehetetlenülnek. Ez a szokások megváltozásának egy másik fontos oka.
(Forrás: Adobe Stock)
A szórásnak vannak szabályai
Nem utolsósorban pedig akár még bensőségesebb is lehet egy természetben lezajló, szűk körű, személyes hangvételű búcsúszertartás, mint a korábbi, nagy létszámú, koporsós temetések. Van, aki kifejezetten kéri, hogy a kedvenc helyén, vízpartján, erdejében vagy akár szőlőjében térhessen végső nyugalomra, ha ennek eljön az ideje.
„Egy idős borász hamvainak egy részét például a szőlőjében szórták szét. Míg a másik részük az urnában, a présház ablakában pihen, mintegy a szőlőre nézve” – meséli Gőcze Edit.
Léteznek folyami, hajós temetések is, ma már több cég is foglalkozik az ilyen szertartások lebonyolításával. Sőt, olyanok is akadnak, akik azt kérik a hátramaradóktól, hogy külföldön helyezzék el a hamvaikat.
Szakértőnk nem tagadja, hogy ennek vannak bizonyos feltételei: a terület kezelőjétől, tulajdonosától kell engedélyt kérni a szórásra.
- Vizek esetében például a regionális vízügyi hatósághoz kell fordulni ez ügyben, akik a szertartáshoz kapcsolódó szabályokat is közlik, például, hogy
- szabadvízi strandok közelében, folyóvíz esetében folyásirányban azok felett nem lehet temetkezni.
- Annak azonban semmilyen feltétele, tilalma nincs, hogy a saját ingatlanunkon, kertünkben helyezzük örök nyugalomra az urnát, vagy szórjuk el a hamvakat.
Akad, aki hazaviszi a hamvakat
Egyre többen választják egyébként azt is, hogy hazaviszik az elhunyt urnáját, amiről még az egyháznak is megvan a maga véleménye.
„Az egyéni lelki alkattól függ, hogy valakinek ez hosszú távon megterhelő vagy inkább megnyugtató. – mondja a kegyeleti szakértő. – De az is sokszor megtörténik, hogy az ilyen hazavitelek mögött valójában az áll, hogy a család a természetben szeretné elszórni a hamvakat. Mivel azonban nincsenek tisztában ennek pontos szabályaival, ezért a hamvak kikérésénél inkább nem beszélnek róla.”
Az előírások azt mondják ki, hogy annak, aki az elhunyt hamvait az otthonában őrzi, lehetőséget kell biztosítania a hozzátartozók, barátok számára a kegyeletre, az emlékezésre. Sőt ezt a kormányhivatal elvileg ellenőrizheti, erre azonban ritkán van példa.
A sírhelyek lejártakor is előfordulhat, hogy a régóta a temetőben nyugodott és a frissen elhunyt családtag hamvait (ha például egy idős házaspárról van szó) együtt helyezik örök nyugalomra a vízben vagy a hegyekben. Ezzel a sírhelyet és a vele együtt járó megváltási kötelezettséget is megszüntetve.
A kellékek is mások lettek
A temetési trend változásához a kellékek is alkalmazkodtak: egyre több a földben vagy vízben lebomló urna, szórópárna, szóróhenger.
„A természetesség, a környezetbarátság szintén egy olyan szempont, amelyet egyre többen vesznek figyelembe a temetés megszervezésénél” – teszi hozzá Gőcze Edit.
Olyan, úgynevezett hibrid urnák is léteznek, amelyek normál körülmények között hónapokig, akár évekig változatlanok maradnak. A földben vagy a vízben azonban lebomlanak. Erre többek között akkor lehet szükség, ha a hamvasztás után még jó ideig nem kerül sor a temetésre.
Például meg kell várni a külföldről hazaérkező családtagokat, vagy a túlélő házastársnak kifejezetten az a kívánsága, hogy majd az ő halála után, együtt, egyszerre temessék el őket.
Nagyobb szerephez jut az öngondoskodás
Szakértőnk szerint az élet végi öngondoskodásnak egyre nagyobb a szerepe. Nem csak anyagi értelemben, bár ez is fontos lehet, hiszen
- egy hamvasztásos temetés ára 250-300 ezer forintnál kezdődik,
- míg egy koporsós temetés 600-700 ezer forintról is indulhat.
A felső határ akár a milliós, sőt többmilliós összeget is elérheti, attól függően, milyen kellékeket, milyen szertartást tervez a család, valamint, hogy milyen síremléket szeretne állítani az elhunytnak: a lehetőségek az egyszerű urnafaltól a hatalmas családi kriptákig szinte végtelenek.
A pénzügyi előtakarékosság, sőt a különféle temetési előtakarékossági számlák mellett azonban sokan a maguk után hagyott tárgyi, szellemi és digitális örökség sorsáról is rendelkeznek. A végrendelet megléte ma már szinte természetes, de van, aki odáig megy, hogy személyes videóüzenetet hagy az egyes családtagoknak, sőt akár a még meg nem született unokának is.
Fotó: Adobe Stock, Archív
