Szobanövényeink nagy része a kontyvirágfélék családjából származik. A diffenbahia, vitorlavirág, flamingóvirág, nyíllevél, filodendron, szcindapszusz és a zámio mind ide tartoznak. Ezek a növények általában trópusi területek, esőerdők aljnövényzetét képezik. Őket általában előszeretettel tartjuk lakásban, azaz télen-nyáron odabenn, napfényszűkében. Ennek az oka az, hogy nem szeretik a tűző napot, bőven elég számukra, ha világos helyre kerülnek.
Teleltetésükkor tehát mérsékelten napos, átlagosan meleg, 20–22 fokos helyiséget kívánnak. Fényhiány esetén azonban azonnali lombhullás jelentkezik. Amikor az öntözés kérdése kerül szóba, mindenki azt kérdezi, hetente hányszor kell, hogy vizet kapjon a kontyvirágféle. Erre nem lehet egyértelmű választ adni, mindig a körülményektől függ! Attól is, hogy valójában milyen nagy a növény, és mekkora cserépben van, milyen melegben, és milyen fényviszonyok között.
Ha nagy növény van kis cserében, akkor sűrűbben kell öntöznünk, valamint ha meleg helyet kapott a lakásban, és gyakran kiszárad a cserépben a föld, szintén gyakrabban kell folyadékkal ellátnunk. Ami a legfontosabb betartandó szabály: akkor öntözzünk, ha a növény földje már száraznak látszik! Ha nem így teszünk, és túllocsoljuk, akkor a levelek barnulni kezdenek, és a gyökér rothadásnak indul. Ez alól egyedül a zámio kivétel.
Ez a növény szereti a szárazabb körülményeket. Az ő esetében mindig hagyjuk a lehető legjobban kiszáradni a cserépben a közeget. Párásabb körülmények között jobban érzik magukat, ha túl száraz a levegő, sajnos az atkásodásra is hajlamosak. Arra ügyeljünk a tél folyamán, hogy ha szellőztetünk, és a növények az ablak közelében vannak, vegyük el onnan őket, mert a huzatra, hidegre érzékenyek, barnulnak, és hullajtják a leveleiket.
Fotó: pexels
