Riport

Elképesztő történelem: Konstantinápoly épült Budapesten – szúnyogok okozták a vesztét

Folytatjuk a régmúltról szóló sorozatunkat. Tudta, hogy ahol ma a Rákóczi híd szeli át a Dunát, és egyetemi kollégiumok emelkednek, valaha mocsaras vidék terült el? Az 1896-os Millennium idején különleges célokra próbálták használni: itt működött Budapest egzotikus, a keleti világot idéző „bulinegyede”.

Egykor tó volt a helyén

Az 1838-as árvíz után a további áradások megakadályozására biztos mederbe akarták terelni a Dunát. A  munkálatok során megszületett a Lágymányosi-tó, az 1876-os árvíz idején azonban kiderült, hogy ez az elgondolás nem vált be. Hamarosan megkezdődött hát a tó fokozatos feltöltése, amely csak 1993-ban fejeződött be teljesen. Békabrekegés és a vízi madarak helyett ma már felhőkarcolót, egyetemvárost, ipari parkot és modern városrészt találunk itt.

Mindenesetre a terület az 1896-os Millennium idején magára vonta az üzletemberek figyelmét is. A honfoglalás ezeréves évfordulójára emlékező országos ünnep éppen arra a korszakra esett, amikor világszerte nagy érdeklődés támadt az egzotikus Kelet iránt. Az Oszmán Birodalom meggyengülése nyomán egyre több keleties tárgy áramlott Európába, és nagy divatot teremtett. Az arisztokraták keleti műkincseket gyűjtöttek, de az egzotikus varázs az építészetben is megjelent szerte a világon. Adta hát magát, hogy ebben a stílusban gondolkodjanak erről a területről is.

A Városligetből eredt az ötlet

Kis-Konstantinápoly kialakítását egy másik szórakozónegyed, az Ős-Budavár is inspirálta. De mi is volt ez? Budapest a Millennium idején vált európai nagyvárossá. Paloták, utak, városnegyedek épültek, az ünnepségek egy éven át tartottak. Ekkor nyílt meg a Városligetben, a mai Állatkert területének egy részén az Ős-Budavár elnevezésű szórakoztató negyed. Látványában a török hódoltság kori régi várnegyedre emlékeztetett, de ez inkább csak a mulatók romantikájának megteremtését szolgálta. A kanyargós utcácskákon felépített kulisszaépületekben zajos sörözők, borozók, kávéházak, lokálok, varieték működtek. Tíz évig állt, de a végén már nagyon ráfizetéses volt, és a népnyelvben „Papundeklopolisznak” nevezett papírmasé épületek sem bírták az igénybevételt. A helyén nyitott meg az Angol Park, a későbbi Vidámpark, hullámvasúttal, körhintákkal, panoptikummal, bábszínházzal, cirkusszal, elvarázsolt kastéllyal és vendéglőkkel.

Tűzijáték, hastáncosnők, jósok

Kis-Konstantinápolyt végül 1896-ban hozták létre magántőkéből, óriási banki kölcsönökből. Rendkívüli gyorsasággal építették meg az épületegyüttest. A korábbi, 1867-es párizsi világkiállításon is volt „török negyed”, az 1873-as bécsin is, mindenhol hódított a keleti hangulat, így nem csoda, ha ezt is törökös stílusban építették fel, mecsetekkel, minaretekkel, fürdőkkel. Menetrendszerű hajók indultak ide a Fővám és a mai Március 15. térről, később pedig omnibuszokkal lehetett megközelíteni. Majdnem mindennap tűzijáték világította be az eget, és élőképeket vetítettek Magyarország történelméből. A látogatók megtekinthették az isztambuli Aja Szófia mecset pontos mását. Kávéház, mulatóhelyek, bazár, éttermek sorakoztak a korzón. A színházban német, olasz és francia társulatok tartottak előadást, a fényképészeti pavilonban török jelmezben lehetett fotózkodni, voltak hastáncosnők, jövendőmondók is, és Dankó Pista muzsikált.

Szúnyogok okozták a váratlan bukást

A hely alig egy évig működött. A megnyitása után özönlött a különlegességre vágyó tömeg, de később inkább a belvárosban maradtak mulatni. A bevétel apadt, a zenészeket, mutatványosokat, építőmunkásokat viszont ki kellett fizetni. A végső csapást a szúnyogok mérték a bulinegyedre, amelyek a sok eső miatt elviselhetetlen rajokban zúdultak a vendégekre. Az épületek még pár évig álltak a Duna-parton, aztán minden eltűnt, mintha soha nem is lett volna.

Kiállítás idézi fel a történetét

Konstantinápoly Budapesten – Így látták a mesés Keletet a századfordulón címmel nyílt tárlat a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Pap Gergely történész, a kiállítás kurátora világította meg a részleteket.

„2019-ben Isztambulban, a Magyar Intézetben volt egy kiállítás, amely az Isztambul Budapesten címet viselte: itt már nagyon sok tervrajz szerepelt, amit a mi kiállításunk is megkapott. Ugyanez a kiállítás később Budapesten is látható volt a Gül Baba türbéjében. Idén zajlik a magyar–török kulturális évad, ez adta az ötletet ennek a kiállításnak a megrendezéséhez. Komoly összefogásra, hivatalok, levéltárak, múzeumok összedolgozására volt szükség, hogy az 1896 májusában megnyílt, és mára elfeledett Kis-Konstantinápolyt a maga teljességében igyekezzünk megmutatni a közönségnek, és rávilágíthassunk arra is, miért működött olyan rövid ideig.” Pap Gergely szerint a bukás több okra is visszavezethető

„Lágymányos akkor még külterület volt, Kelenföld füves puszta. A korabeli újságok azt írták, oda eljutni már önmagában is utazás. Az ezeréves évfordulóra rengeteg szórakozóhely nyitott Budapest belvárosában, kényelmesebb volt ott maradni, mint hosszas utazgatásra vállalkozni. 1900-ra teljesen lebontották a városrészt, ahol a központja volt, ott most a Műegyetem I épülete áll.”

A kiállításon fényképek, térkép, tervrajzok, interaktív játékok, korabeli reklámok és érdekes ritkaságként az intézmény működési szabályzata mutatja, milyen lehetett a mulatónegyed. Videón látható, hogyan kell igazi török kávét készíteni. Keleti, fűszeres illatokat szagolgathatunk. Megjelennek a vendéglők, a kávéházak jellegzetes, korabeli tárgyai is. „A korszak nagy találmánya, a tölcséres gramofon is látható, ilyet Kis-Konstantinápolyban még megnézni is csak pénzért lehetett” – meséli Pap Gergely.

Fotó: Ambrus Marcsi, Budapest Főváros Levéltára/Klosz György, Vasárnapi Újság, Mti, Privát