Élénk kék színű hajánál csak a Balaton vize kékebb. Na jó, ez így egy kicsit túlzás, de azt nem lehet elvitatni, hogy Mariann ezer szállal kötődik a magyar tengerhez.
„Amióta megszülettem, lejárok a Balatonhoz, pólyás babaként hoztak le először. A nagymamámnak volt Sóstón telke, ami körül 65 évvel ezelőtt kukoricaföld volt. A víkendház velem egyidős, tiszta retró feeling, de én imádom! A legjobban az elő – és az utószezont szeretem, amikor csak a helyi lakosok vannak lent. Augusztus 20. után általában kiürül a part, akkor még nagyobb buli a barátokkal itt lenni. Gyakran október elején is úszom a Balcsiban. Olyan békés minden, feltöltődöm a természetben” – árulja el Falusi Mariann, aki bár az őszi hangulatot is kedveli, de nyáron érzi igazán elemében magát.
A szülei is vidám emberek voltak
„Élvezem a forró nyarakat. Az a nagy hőség sem viselt meg, ami júliusban volt Magyarországon. Egy könnyű ruhában és szandálban toltam végig a hétköznapokat, amikor pedig a benzinkútnál megcsapott a betonból áradó hőség, azt éreztem, hogy: Hurrá, Las Vegasban vagyok, a sivatagban!” – meséli nevetve az énekesnő, akit tényleg nehéz eltántorítani a jókedvtől. Mindenben megtalálja a szépet és az örömforrást.
„A szüleim is életigenlő, jó kedélyű emberek voltak, ezt a tulajdonságomat tőlük örököltem. Sosem voltam depressziós, kiegyensúlyozott embernek tartom magam. Talán egyszer jártam pszichológusnál, de nála ülve rájöttem, hogy semmi keresnivalóm nincs ott, mert csak én tudom magamat kihúzni a mélypontról. Számomra a legjobb terápia az élő koncert, a távoli országok felfedezése, és újabban a csodaszép kertemnek örülök. Korábban csak örökzöld növényeim voltak, de most már nekem is van magaságyásom, amiben megterem a cukkini, a paradicsom és az uborka. Muszájból nem főzök, de amikor kedvem van, szívesen összedobok egy könnyű ebédet.”
A barátaira mindig számíthat
A művésznőnek pörgős napjai vannak, végigkoncertezte a nyarat, de erről még később szót ejtünk.
„Az élet túl rövid, muszáj élvezetessé tenni” – szokta mondogatni Mariann. És milyen igaza van! Pedig a sors vele sem bánt mindig kesztyűs kézzel, gyakorlatilag család nélkül maradt, mégis igyekszik kihozni a legjobbat a jelenlegi helyzetből. „Apuci már rég elment, tavaly Anyuci és Györgyi is, aki olyan volt, mint a testvérem. Mostanra egyedül maradtam, más rokonom nincs, de szerencsére nagy baráti társaság vesz körül, rájuk mindig számíthatok.”
Mariann tyúkanyó típus, szereti, ha jó és energikus emberek veszik körül. Lang Györgyi lakásába is rendszeresen visszajár, ott is találkozik a barátokkal. „Minden bútor ugyanúgy maradt, ahogy Györgyi itt hagyta. A Pa-dö-dő korábbi táncosaival és zenészeivel van egy zártkörű Messenger-csoportunk. Kiírom, amikor Györgyi lakásába megyek, és akinek kedve van, eljön egy jót dumcsizni. Most vasárnap is ott leszek, viszek majd házi rétest, meglocsolom a növényeket, kanasztapartit is szervezek, mert hosszú éveken át ez volt az egyik közös szenvedélyünk. Kulka Jancsival is hetente egyszer ott ebédelünk.”
Pici bácsitól kapta a becenevét
A civil foglalkozású barátok mellett a művészvilág is imádja Mariann energiáját és tehetségét. Szeptemberben Kern András és Hernádi Judit vendége lesz a Zsidó Kulturális Fesztiválon, a Dohány utcai zsinagógában. A Horgas Eszter fuvolaművésznővel közös előadása is óriási siker, és Presser Gáborral is rendszeresen együtt dolgozik.
„Még konzervatóriumos koromból ismerem Pici bácsit. Tulajdonképpen a Pa-dö-dő neki köszönhető, ő hívta fel a figyelmünket arra, hogy Lang Györgyivel összeillünk, és együtt kellene énekelnünk. Pici bácsi velem nagyvonalú, az egyik születésnapomra kaptam tőle egy dalt. A szám címe, Marika néni, mivel így hív engem. Nagyon kedves becézésnek tartom, és szeretem is ezt a nevet” – árulja el az énekesnő. Vidámsága ellenére Mariann két lábbal a földön áll, kivéve akkor, amikor nem repül. De hogy is van ez?
„Gyakran szárnyalok álmomban – meséli. – Egy fotelben ülök, lebegek a város felett, és úgy szemlélődöm, de közben arra is vigyázok, hogy a trolibusz felsővezetékébe ne gabalyodjak bele. Néha nagyon rossz felébredni, és arra gondolok, bárcsak még álmodhatnék tovább…”
Öltöztetőnő volt a pesti Broadwayn
Hitte volna, hogy Mariann színházi öltöztetőként is dolgozott? „Főiskolás voltam, amikor a barátnőm szülni ment, én pedig néhány hónapra beugrottam a helyére. Többek között Medveczky Ilonát és Pécsi Ildikót öltöztettem az előadásokon. Akkor tanultam meg, hogy milyen nagy szükség van a háttéremberekre, mert nélkülük nem valósulna meg a produkció. A mai napig nagyon tisztelem a művészek munkáját segítő dolgozókat” – árulja el az énekesnő.
Fotó: Zsólyomi Norbert, Máté Tamás, Olajos Piroska, Toroczkay Csaba, Archív
Styling: Matis Edit • smink: Gyetvai Viki • Haj: Herczeg Csaba/cult, Ruha: saját
