Tavaly még nem volt túl bizakodó a jövőjét illetően. Egykedvű lett, egy időre szinte minden szenvedélyével felhagyott. A festést is abbahagyta, pedig korábban tucatnyi képet készített, és a színházba járás sem hozta meg számára az örömöt, úgy fogalmazott, megunta. Ugyan az állapota rohamléptekben javul, az életét teljesen megváltoztatták a történtek, hiszen nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is megviselte betegsége. Sztrókja óta afáziával, vagyis beszédzavarral küzd, nem emlékszik a régi szerepeinek a szövegeire, versekre és a korábban beszélt idegen nyelveket is elfelejtette.
„Tudok gondolkodni, de nehezen fejezem ki magam hosszú mondatokban, nem jutnak eszembe a szavak. Nehezebben, sokkal lassabban mennek a hétköznapi dolgok, úgy érzem, megöregedtem” – mesélt betegsége következményeiről a színész, aki eddig inkább elbújt a nyilvánosság elől. „Szégyellem magam, más lettem: egy idegen, mintha felülről nézném az egészet, annyira fura. Két énem van, meghaltam majdnem, feléledtem…” – mondta Kulka János.
Nővére a lelki támasza
A legendás művész mostanra megbékélt a történtekkel. „Már megnyugodtam. Azt mantrázom: megérdemeltem” – fogalmazott egy interjúban, majd azt is kifejtette, miért vélekedik így.
„Kedves voltam, és talán jó színész is. Viszont félelmem, szorongásom volt. A szöveg elfelejtésétől görcsösen rettegtem. A Petőfi Sándor utcából szaladtam az öltözőbe, jaj istenem, vége.”
A színművész nővére, Kulka Janina patológus orvos szerint testvérének a rengeteg színházi feladata közrejátszhatott a betegségében, ahogyan az is, hogy az agyvérzése előtt négy héttel elvégeztek rajta egy hasi műtétet.
„Valószínűleg ennek a szövődménye volt, hogy János sztrókot kapott, de más okai is voltak mindennek” – összegezte Janina, aki az életmentő műtét után három hónapra beköltözött öccséhez, hogy támogassa. Ahogy a legnehezebb időszakban a családi összetartás erős köteléke megmutatkozott, úgy az is kiderült, kik az igazi barátai. Kulka elmesélte, hogy kevesen látogatják, volt kollégái jószerivel megfeledkeztek róla.
„Elkoptak. Elfelejtettek. Ahogy én elfelejtettem a betegség miatt az angolt, a franciát, a verseket, a címeket, mindent. Ők engem. Azok, akiknek régen segítettem, akiket támogattam, ahol jótékonyságból felléptem, mind elfelejtettek. Számukra nem vagyok. Szégyellem magam… Kováts Adél néha fölhív. Olyankor örülök. Csákányi Eszter, ő rendszeresen. Vele sokat beszélgetek. Tájékozott, okos, hisztis, szomorú, vicces, nagyon jó ember, igazi barát. A falakon kívül durva a világ. Aki az utcán kedves volt, most elfordul. Nem köszönnek rám, mint régen. Rossz ez. Változott a világ” – nyilatkozta korábban.
Megerősödött az önbizalma
A komor viharfelhők mögül azonban kisütött a nap: a csalódások után örömteli pillanatok is jöttek, amelyek minden bizonnyal az állapota javulásában is közrejátszottak. Néhány hónappal ezelőtt kitüntették a Nemzet Színésze címmel, amely nemcsak meglepetésként érte, de mélyen meghatotta. A márciusban elhunyt Tordy Géza helyére választották. „Molnár Piroska hívott, gratulált nekem. Meglepődtem, nagyon köszönöm!” – fogalmazott Kulka János, aki sokáig begubózva élt, többnyire csak a kutyájával járt sétálni, de a rangos elismerés visszaadta az életkedvét, megerősítette az önbizalmát.
Idős professzort játszik
Elkezdett úszni és teniszezni, és a logopédusnak köszönhetően a beszéde is folyamatosan javul. Most pedig egy új színházi feladat is megtalálta. Szeptembertől a Halál Velencében című egyszemélyes darabban áll közönség elé a Jurányi Inkubátorházban. Egy idős professzor szerepét kelti életre, aki egy velencei utazás során szembesül rejtett személyiségével, arra kényszerülve, hogy számot vessen korábbi életével. Thomas Mann híres regényét Kulka János 18 évvel ezelőtt hangoskönyvben mondta fel, most egyedüli szereplőként lép színpadra. A karizmatikus színészt az élet a betegsége miatt az elmúlt években a pálya szélére állította, ám szeptember végétől rajongói újra megcsodálhatják magával ragadó tehetségét.
Máig szeretethiányos
A színész gyerekkora sem volt megpróbáltatásoktól mentes. Nővérével születésük után elkerültek Pikler Emmi poroszos nevelési stílust követő intézetébe.
„Anyánk tüdőbeteg volt, nem tudott szoptatni, ellátni minket, hát beadtak a »piklerájba«. Janinát előbb hazavitték, én egyéves múltam, amikor kikerültem onnan, és addig nem ölelt meg senki. Talán ez volt az oka annak, hogy hároméves koromig nem szólaltam meg. Lehet, hogy az első, öleléshiányos hónapok alakítottak bennünket, hogy azokká legyünk, akik lettünk. Mi Janinával mindig bizonyítani akarunk, a maximalizmusra törekszünk, és mindkettőnkben ott van a megmagyarázhatatlan szeretetéhség” – nyilatkozta korábban a színész.
Forrás: Friderikusz Podcast, Nők Lapja, RTL Klub, Blikk
Fotó: Nagy Zoltán, mti
