Az orosz tudós több haldoklót fotózott különleges kamerájával, és azt állapította meg, hogy a fizikai és az asztráltest kapcsolata először a fejnél és a köldöknél szűnik meg, utoljára pedig az ágyék és a szív környékén. Más képet mutat egy olyan ember teste, aki hosszú szenvedések után halt meg, és egészen másképpen, aki hirtelen, vagy erőszakos körülmények között távozik.
Mi a Kirlian-féle fotózás?
1939-ben Szemjon Kirlian különös jelenséget tapasztalt: amikor a keze – amely előtt egy filmlemez volt – véletlenül túl közel került egy nagyfeszültségű elektródához, a kisüléskor keletkezett fényképen nemcsak a keze, hanem a belőle kisugárzó energiaáram is megjelent. Egy fényes mezőként vette körül a kezét. A mérnök negyven éven át kutatta ezt a jelenséget. A legkülönösebb az úgynevezett fantomlevél-effektus volt: ha egy falevelet közvetlenül azután, hogy egy darabját levágtuk, a Kirlian-eljárással lefényképezünk, a hiányzó rész sugárzó körvonala is meg-jelenik a képen.
Korotkov az úgynevezett Kirlian-fotográfiát fejlesztette tovább, ez nagyjából arról szól, hogy a test különböző jelzéseit, az azt körülvevő energiákat egy számítógépes program segítségével képpé alkotják. Tehát nem a kamera számára válnak láthatóvá azok az erők, amelyek az emberi szem számára láthatatlanok, hanem a komputer segít neki ebben.
Kék színű az életerő
Konstantin Korotkov egy úgynevezett bioelektrikus kamerával kapta el azt a pillanatot, amikor a testet elhagyja a lélek. A tudóst azóta meginterjúvolta több orosz és nemzetközi csatorna, akik mind arra voltak kíváncsiak: valóban lefotózható-e a lélek?
Korotkov fotóin az emberi életerőkék színnel jelenik meg, és ez a kék színű felhő az, ami láthatóan távozik az emberi test különböző részeiből. A kutató megfigyelte, hogy akik lassú, hosszú haláltusán estek át, azoknak lassan fogyott el az életerejük. Akik viszont hirtelen halált haltak, azok esetében szikrázó kisülések formájában hagyta el a lélek a testet. A harmadik csoportba azok kerültek, akik fájdalmas halált haltak. Ezeknél az embereknél azt vette észre, hogy a testükhöz még öt-hat nap múltán is visszatért a lelkük.
A halál nem egy pillanat
Tárczy Zita okleveles aurakonzulens sokat olvasott a témával kapcsolatban, sőt, az orosz tévé adását is megnézte, ahol Korotkovval készítettek interjút. A szakemberben azonban felmerültek kérdések.
„Azt gondolom, az az állítás, miszerint Konstantin Korotkov azt a pillanatot fotózta le, amikor elhagyja a lélek a testet, nem lehet valós. Ugyanis a halál nem egy perc egyetlen töredékrésze, hanem hosszabb folyamat. Másrészt a rendkívül bonyolult emberi energiarendszer egy töredék részének, az úgynevezett éteri testnek az energiáját képes csak a Korotkov-féle készülék mérni, ami sokkal inkább a fizikai test tulajdonságait tükrözi, mint a kauzális (lelki) testét. Ugyanakkor igaz az is, hogy a test különböző részeinek az energiaszintváltozásából lehet következtetni az életerő változására, megszűnésére is.”
Tárczy Zita szerint ez a módszer segíthet a misztika ködéből a kézzelfogható valóságba emelni az aura, a bioplazma, az életenergia fogalmát.
Mindenkinél más és más
Melitta lélekgyógyász 21 éve foglalkozik tanatológiával, melynek célja elsősorban a haldoklással járó, mind a haldoklót, mind hozzátartozóit terhelő pszichés fájdalom csökkentése. Éppen ezért számtalan esetben volt tanúja, ahogyan egy beteg megszűnik lélegezni.
„Biztos vagyok benne, hogy Korotkov fotója a valóságot mutatja – mondja Melitta. – Azt azonban tudnunk kell, hogy a halál és a lélek minősége is mindenki esetében más. Például más színt láthatunk.”
Melittának a 21 év alatt egy olyan eset volt, amikor maga is látta szabad szemmel a távozó lelket. „Böjtös, nagyon tiszta állapotban voltam, hiszen adventre készültem. Ekkor kísértem egy beteget át a túlpartra. Amikor az utolsó lélegzet is elhagyta az ajkát, egy különleges, ködszerű halmaz lépett ki a testéből, és átlebegett a szobán. Végig követtem az útját, egyszerűen nem tudtam levenni a szemem róla. Éppen ezért állítom biztonsággal, hogy a lélek valóban elhagyja a testet, amikor meghalunk.”
Mennyi a lélek súlya?
Az 1900-as évek elején egy Duncan MacDugall nevű amerikai orvos vizsgált halálos betegeket. Az ágyuk egy nagyon érzékeny mérleg volt, és az ott mért eredményt jegyezte fel a haláluk előtti, illetve közvetlenül az az utáni percekben.
Az volt a tapasztalata, hogy minden esetben a test pontosan 21 grammal lett kevesebb. Ezt ő úgy magyarázta, hogy ez a lélek súlya, amely a halál pillanatában eltávozik a testből. Állítását azzal magyarázta, hogy kutyákkal elvégezte ugyanezt a kísérletet, és ott nem tapasztalt semmilyen változást a testsúlyban. A témával kapcsolatban megkérdezték Konstantin Korotkovot is, aki úgy gondolja, ez a néhány gramm nem a lélek súlya, hanem az utolsó lélegzeté, amely elhagyja a haldokló testét.
Fotó: shutterstock
