Reviczky Gábor: Négyévesen kezdte
Az első horgászbotot ő maga készítette, mogyorófavesszőből, négyévesen. „A horgot pedig gombostűből hajlítottam, mert a varrótű túl drága volt. Most, hogy különlegesebb felszelésekkel indulok el, mégsem fogok több halat. Én nem az a típusú horgász vagyok, aki a kifogott halat lefagyasztja. Ezt nemcsak nem szeretem, hanem el is ítélem. Csak azt viszem haza, amit frissen meg is eszek, a többit visszadobom” – mondta Reviczky, aki színészbarátaival, Trokán Péterrel és Csőre Gáborral is sokat horgászik, előfordult már, hogy Észak-Európáig is elmentek egy pecakörút kedvéért.
Csőre Gábor: „A legjobb stresszoldás a világon”
Kedvence Norvégia, ahová egy évtizede jár halat fogni, még az ötvenedik születésnapját is ott ünnepelte. „3700 kilométerre pecáztunk Budapesttől egy 13 fős baráti társasággal, akik mind szenvedélyes horgászok” – mesélte Csőre, s azt is hozzátette, hogy szerinte a legjobb kikapcsolódás a horgászat. „Ahogy Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus mondta, az egyik legjobb dolog a férfiaknak a stresszoldásra a horgászat. Már két nappal előtte elkezd rákészülni. Gondolkodik, hova menjen, milyen horgokat vigyen magával, melyik csali lesz a nyerő. Engem már ez a része is teljesen kikapcsol.”
Görbicz Anita: Nem csak a férfiak sportja
A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) szerint bő százezer nőnek van horgászengedélye hazánkban, köztük van 233-szoros válogatott kézilabdázónk, Görbicz Anita is. „Nálunk a párom, Ottó az, akinek nincs türelme kivárni a kapást – mondja nevetve Anita. – Bár szeretem a halételeket, én is azok közé a pecások közé tartozom, akik inkább visszadobják a kifogott halat. Ez a sport türelemre tanít, feszültséglevezetésnek is kiváló.” Anitát férje, Vincze Ottó testvére taní-totta meg pecázni.
Straub Dezső: Meggyógyítja a kopoltyúsokat
„Gyerekként, amit fogtunk, azt hazavittük, megettük. Azonban már régóta visszaengedem a vízbe a halakat. Manapság szakáll nélküli horgot használok, mert az olyan, mintha egy tű bökné meg a halat. Így miután kifogtam, sebfertőtlenítővel lekenem, és visszaengedem a vízbe. Sőt, amikor kihúztam, halbölcsőbe vagy matracra fektetem, hogy megvédjem a vergődés okozta sérülésektől” – mondta a színész a Blikknek, s azt is: büszke rá, hogy a fiai és az unokái is pecáznak.
Cseh László: „Meghálálja, ha visszaengedem”
A halat a világklasszis úszóbajnokunk is mindig visszadobja. „Semmilyen vízben élő állatot nem eszek meg. Ennek nem az úszáshoz van köze, egyszerűen csak nem szeretem az ízüket” – fogalmazott Laci, akinek a felesége, Diána is csak tengeri halakat fogyaszt. „Abban bízom, hogy ha visszaengedem az uszonyosakat, akkor meghálálják, és legközelebb már nagyobb méretben sikerül horogra csalnom őket.”
Harsányi Levente: Angolnás Levinek hívták kamaszkorában
„Édesanyám második férje tanított meg horgászni, rengeteget jártunk a Balatonra és a Velencei-tóra – mesélte a műsorvezető. – Mindössze 13 éves lehettem, amikor zsinórban kilenc angolnát fogtam, aminek még az idősebb horgászok is csodájára jártak. Mivel nekik keszeg és ponty jutott, cseréltem velük. Az eset után sokáig Angolnás Levinek becéztek.” Amúgy, mivel Levente eredeti szakmája szakács,
bármilyen halételt el tud készíteni.
Erdei Zsolt: 71 kilós zsákmány
„19 éves voltam, amikor az egyik barátomat elkísértem márnát fogni. Innentől kezdve a rabja lettem ennek a sportnak is” – mesélte Madár, aki ezután születésnapra és karácsonyra is mindig mindenkitől horgászfelszerelést kért. Sporthorgász lévén a kifogott halat visszadobja, a süllőt azonban nagyon szereti, azt hazaviszi, és megsüti. A legnagyobb zsákmánya egy 71 kilós harcsa volt, amit a spanyolországi Rio Ebróban fogott ki.
Záray Márta és Vámosi János: Dalt írtak róla
A férj hallgatag volt, magába forduló, a feleség levegő nélkül, barokk körmondatokban csicsergett. János szeretett otthon ücsörögni és elmélkedni. Márta nem tudott megülni egy helyben, imádott barkácsolni, kertészkedni. Tűz és víz voltak, és bizony megesett köztük egy-két hangos szó is… Csak két helyen soha, a színpadon és horgászat közben, utóbbi volt ugyanis a közös, megunhatatlan szenvedélyük, melyről dalt is írtak, Csak most maradj csendben! címmel.
Trokán Péter: A keszeg sütve jó
Több mint hetven éve pecázik a színművész, s mivel tavasztól őszig a Balaton mellett él, legszívesebben itt vár a kapásra. Kedvence a ponty, de megy süllőre és keszegre is. Állítja, az sütve a legjobb. „Horgászni létforma, több, mint szenvedély, és több, mint sport” – vallja Trokán, és azt is, hogy a bajai módon elkészített halászlevet a Balatonnál sem lehet megverni.
Hevér Gábor: Nem pózol halakkal a közösségi oldalán
„Amikor anyukám egyszer halászlét akart készíteni, mondtam neki nagyképűen, hogy ne vegyen pontyot, majd én megfogom. Kettőt kért, és nekem másfél óra alatt össze is jött. Nagyon büszke voltam magamra – meséli a színész. – Nem az a horgász vagyok, aki a rekordokat halmozza, és óriási pontyokkal pózol a közösségi oldalán. Egyszer úgy nyertem meg egy versenyt, hogy 54 kárászt fogtam. A többiek a nagy halakra mentek, nem fogtak semmit, én meg hárompercenként szedegettem ki a 30 dekás kárászokat.”
Fotó: Németh Sándor, Ikládi László, privát
