Minden héten olvasom a rovatát a Meglepetés újságban. Sok hasznos ötletet találtam már benne. Szeretném a tanácsát kérni egy problémám megoldásában: 3 évvel ezelőtt vásároltam egy Bilobafát, régi vágyam volt már. Elültettem, úgy fél méter mélyre. Nyáron mindig bőséggel kapott vizet. Sajnos azóta csak úgy tengődik, semmit nem fejlődött. Az idén pedig észrevettem, hogy sárgulnak a levelei. Kérem a segítségét, hogy mit tegyek vele másképpen? Sajnálnám, ha elpusztulna – kérdezte korábban egy olvasónk.
Kiszel Péter okleveles kertészmérnök, a Meglepetés állandó szakértőjének válasza
A Ginkgo, avagy páfrányfenyő egy igen tág tűrőképességű növény, elég nehéz olyan körülményeket teremteni számára, ahol nem érzi jól magát. Éppen ezért használják a városokban sorfának, illetve akár edényes növényként is, hiszen várostűrése is kiváló. Ön valószínűleg ott hibázott, hogy fél méter mélyre ültette a növényét.
Elég kevés olyan növény van, mint például a paradicsom, aminek a szára legyökeresedésre hajlamos, a többi, azaz a nagy átlag nem tűri, ha a gyökérnyaknál mélyebbre ültetik el a cserépbe vagy a kertbe. A pálmafélék azonnal elpusztulnak a mélyen ültetés következtében. Önnek most egy feladata van: tavasszal ki kell ásnia a páfrányfenyőjét, még kihajtás előtt, és meg kell néznie, hogy egyáltalán van-e élő gyökérzete, vagy teljesen berohadt. Az élő gyökér tapintásra kemény, húsos, a halott fonnyadt, elkenődő. Ha van élő gyökere a növénynek, akkor vagy visszaülteti egy évre cserépbe, és ott felerősíti, vagy a kert földjébe helyezi, jó magasságban, és mérsékelten öntözi.
Kiszel Péter további növényvédelmi szaktanácsait ide kattintva tudja elolvasni.
Származása, elterjedése
Nagyon ősi növényfaj. Közeli rokonai, amelyek levele már hasonlított a mostani páfrányfenyőéhez, mintegy 270 millió éve, a perm időszakban fejlődtek ki. A modern ginkgo a paleogénben jelent meg. Élő kövület, aminek nincsenek közeli rokonai.
A páfrányfenyőkövület-felfedezések megmutatják, hogy a mezozoikus korszak óta a nedves, mérsékelten meleg éghajlatok alatt élt. A jégkorszakot is túlélte.
A jégkorszakot rokonai közül egyedüli fajként vészelte át Kínában. Ott ismerték meg az európaiak, ezután gyorsan kedvelt dísznövénnyé vált. Európába 1758-ban hozták be Kína Csöcsiang tartományából, ahol templomkertekben találták meg.
Mára természetes élőhelyein veszélyeztetett fajjá vált, viszont a 18. század óta kedvelt díszfa, számos kertészeti változattal.
fotó: pexels, fotolia
