Fodor Zsóka: „Farkasszemet néztem a sutyorgókkal”
„Sok évvel ezelőtt Sopronban játszottam az Énekes madár című darabban. Akkoriban indult a Barátok közt. A darabban egy anyát játszottam, aki sírt a fia halála miatt. A nézőtérről a fiatal diákok felfedezték bennem Magdi anyust, és elkezdtek sustorogni. Megálltam a szövegem közben, és szó nélkül rájuk néztem. Egyből elhallgattak, az egyiknek ki is csordult a könnye, miközben farkasszemet néztem vele. Onnantól kezdve végig csöndben maradtak, az előadás végén pedig hatalmas tapsot kaptam tőlük” – emlékezett vissza Zsóka.
Básti Juli: Néha sípol a nagyothalló készülék
„Akárhogy kérjük, hogy kapcsolják ki a nézők a mobiljukat, sokszor nincs foganatja… Nincs olyan hét, hogy ne lenne csörgő mobil. A legrosszabb, amikor emiatt az egyik néző még el is kezd beszélni a másikhoz. Egyszer sípolást hallottam, el sem tudtam képzelni, mi lehet az. Azóta többször is előfordult, és ma már tudom: a nagyothalló készülékek bizonyos időközönként hangot adnak ki. Megtanultuk kezelni, mi mást tehetnék. Rendületlenül folytatjuk az előadást, legyen akár beszélgetés, mobilcsörgés, kisétáló vagy bejövő néző, szemünk sem rebbenhet” – meséli Básti Juli.
Németh Kristóf: „A párom élesztett újra egy nénit”
Akad olyan is, amikor a néző akaratlanul állít meg egy előadást. „Akkoriban udvaroltam a nagyobb fiam édesanyjának, Nikinek, aki eljött megnézni a Kamarában. Előadás közben a partnerem, Andai Györgyi egyszer csak elsápadt, mert mögöttem egy néniből éppen szállt ki a lélek. Pár pillanat múlva a színpadra zuhant, éppen mellém. Megállítottuk az előadást, és kérdeztem, van-e közöttünk orvos. Eszembe sem jutott hirtelen, hogy Niki orvostanhallgató. Újraélesztette a nénit. Miután elvitte a mentő, folytattuk az előadást. Amikor vége lett, érdeklődtünk utána, szerencsére már jobban volt.”
Pokorny Lia: Elfolyt a magzatvíz
A Dolgok, amikért érdemes élni című előadás második felében történt némi zavar a nézőtéren. Egy házaspár indulni készült. Mivel ez egy improvizált előadás, Pokorny Lia a házaspárhoz szólt, mert gondolta, hogy valami nincs rendben. Ekkor derült ki, hogy beindult a szülés a kismamánál.
„A hölgy kedvesen mentegetőzött: bocsánat, elfolyt a magzatvíz. Próbált megnyugtatni, hogy nem az első gyerek, már rutinosak. Ez egy improvizációs előadás, de erre még én sem számítottam. Ilyen a pályafutásom során még nem történt. Nagyon drukkoltam nekik. Később kiderült, még akkor este megszületett a baba.”
Verebes István: „Kivezettük, mert narancsot pucolt előadás közben”
„A Vén Európa Hotel előadásán a nyíregyházi színház stúdiószínpadán a második rész egy hosszú csönddel kezdődött. Gazsó Gyuri állt középen, mire is az első sor közepén egy hölgy elkezdett narancsot hámozni. Gazsó szép lassan odament hozzá, kecsesen megfogta a könyökét, a hölgy ki is emelkedett a székéből, és hagyta magát kivezetni a teremből. Gazsó visszajött, és elkezdte a második részt. A hölgy a ruhatár tövében ülve várta, mikor viszik vissza, mert azt hitte, hogy a kivezetése az előadás része volt” – nevetett Verebes István.
Peller Károly: „Kié szól? Hát az édesanyámé!”
„A Lili bárónő előadása úgy kezdődött, hogy női jelmezben elvegyülök a közönségben, egyszer csak megcsörren a telefonom, és kitessékelnek. Ezzel a kis jelenettel hívtuk fel a nézők figyelmét, hogy kapcsolják ki a mobiljukat. Ennek ellenére többször előfordult, hogy megcsörrent. Emlékszem, egyszer Lehoczky Zsuzsa meg is állt, és azt mondta a nézőnek, »vegye fel nyugodtan, megvárjuk«. Egyszer pedig egy rendezésem futott a színpadon, a technikai fülkében ültem, amikor megcsörrent egy telefon. Idegesen lenéztem a nézőtérre, hogy ki lehetett az, aki elfelejtette kikapcsolni. Az édesanyám volt az…” – nevette el magát az Operett színház színésze.
Nagy Zsolt: Egy kislányra rájött a köhögőroham
„Ha a nézőtéren történik valami, ha valaki lecsúszik a székről, mert rosszul lesz, ilyenkor megállítod az előadást. Én olyankor is megállítom, ha csörög a telefon. Megállsz, megvárod, míg kikapcsolja. Ha nem érti, szólsz, hogy »légy szíves, kapcsold ki«. Egyszer az Anyám tyúkja 2. alatt egy kislányra jött rá a köhögőroham. Láttam, hogy szegény nagyon küzd, én meg épp belekezdtem volna Ady Endre A Gare de l’Esten című versébe. De nem kezdtem bele, megállítottam az előadást, és megkérdeztem a kislányt, minden oké-e. Ez a közönség miatt is fontos, ők is könnyen kizökkenhetnek, nem csak a színész.”
Balázs Andi: A tapsrend után elnézést kért
„Legalább olyan rosszul tud esni, ha a néző a szünetben távozik, és egy üres széket látni helyette a színpadról. Velem előfordult már ilyen a Tortúra közben. Csak az előadás után tudtam meg: nem ment haza, csak lelkileg annyira megterhelte, amit látott, hogy nem bírt visszajönni. A tapsrend után viszont megkeresett, megölelt, és elnézést kért. Ez azért jólesett” – mondta Balázs Andi.
Fotó: Birton Szabolcs, Olajos Piroska
