Osztrovszki Ildikó szeret fodrászként dolgozni, de régóta vágyott egy olyan elfoglaltságra, amelyben művészi hajlamai is kiteljesedhetnek, és nem mondható szokványosnak. Ha jobban tetszik: önkifejezési formát keresett. 2009-ben egy utazási kiállításon látott zöldség- és gyümölcsszobrász bemutatót, és azonnal tudta: ez az ő útja.
Az elrontott gyümölcsszobor mehet a levesbe
Beiratkozott egy budapesti ételszobrász iskolába, úgy vélte, nem nagy ügy elvégezni azt, tulajdonképpen formaság. Végtére a gyümölcsök és a zöldségek már önmagukban szépek, érdekesek, bizonyára, nem lehet olyan nehéz még egy kicsit alakítani, csinosítani rajtuk. Aztán, amikor az első órán répából kellett faragnia egy egyszerű virágot, igencsak megdöbbent. Rájött, hogy a művészet eme ízletes szegletében nincs lehetőség arra, hogy az alkotó kijavítsa azt, amit elrontott. Itt nem lehet a félresiklott vonalat kiradírozni, a rosszul sikerült festményrészletre ráfesteni, vagy az agyagot újraformázni. Ami itt elromlott, az úgy is marad. Mehet a levesbe. Szó szerint. Ildikó hamar megtanult még egy fontos dolgot: a zöldség- és gyümölcsszobrász munkája során nem a művészi érzék és nem a precíz munkára alkalmas szerszám a legfontosabb, hanem a türelem. „Első munkáimmal a családomat leptem meg, és persze mindannyiszor végighallgattam: Hát ez olyan szép, hogy sajnálom megenni. Kár, nem kár, ezek az alkotások nem az örökkévalóságnak készülnek” – mondja Ildikó.
„Magam sem hittem, hogy egyből nyerek”
Faragta eleinte az ismerősöknek a gyümölcsmacskákat, zöldség-motorkerékpárokat, dinnyehéjra formázott traktorokat, de olyan is akadt, aki a saját kamionját szerette volna egy görögdinnye oldalán viszontlátni. Egy alkalommal esküvői ajándéknak szánt dinnye héjára faragta felkérésre egy ifjú pár közös portréját egy fotó alapján. Néhány héttel később egy kávézóban ismerte fel a valóságban addig sohasem látott alanyait. Egyre ügyesebb alkotásai felkerültek az internetre is. Eltelt hat év, és mind többen biztatták: induljon el a szakácsok, cukrászok országos versenyén, az úgynevezett Pelikán kupán. 2015-öt írtunk, Ildikó benevezett a versenyre, és azt a merész elhatározást tette, hogy kifaragja dinnyéből a Szent Koronát, a jogart és az országalmát. „Rengeteg előtanulmány, méretegyeztetés után végül három teljes napig dolgoztam. A koronát dinnyéből faragtam, a jogart répából, az országalmát az aranyat idéző színhatás miatt narancsból. Az első nap még kényelmesen dolgoztam, aztán rájöttem, hogy ez a tempó nem lesz elég. A mű végül csak a verseny napjának hajnalán készült el, magam sem hittem, hogy életem első megmérettetésén aranyérmet nyerek.”
„Komolyzenére faragok majd gyümölcsöt”
A következő évben is megnyerte a hazai versenyt, sőt, 54 ország 178 versenyzője között ezüstérmet szerzett a németországi IKA Szakács- és Cukrászművészeti Olimpián. „Olyan témát kerestem, ami nemzetközi, így esett a választásom a horoszkópra. Később belülről LED-fénnyel megvilágított kókuszok oldalára faragtam a 12 csillagjegyet, ugyancsak kókuszból a szimbólumokat, előttük egy földgömb forgott. Ennek burka több milliónyi mák- és kölesszemmel volt beborítva. A kőkemény, könnyen repedő kókuszt brutálisan nehéz volt faragni, azzal úgy harcol az ember, hogy az már tényleg sport.” A gyümölcsfaragás legnagyobbjai a thaiföldi versenyzők, ők verhetetlenek. Nem csoda: az 1300-as években tőlük indult ez a művészet. Osztrovszki Ildikó azért napi szinten gyakorolja a zöldség- és gyümölcsszobrászat művészetét. „Októberben a nagyváradi Thurzó Zoltán zongoraművész Beethoven, Chopin és más szerzők műveiből ad koncertet, én pedig a zene ihletésére faragok majd ott, helyben zöldség- és gyümölcsszobrokat.” Ildikó legnagyobb álma, hogy egyszer az utcai portrérajzolókhoz hasonlóan, ő is percek alatt dinnyehéjra tudja faragni a járókelők portréját. Egyelőre azonban olyan sűrű az élete, hogy még arra sincs ideje, hogy a családi ebédekhez járó levesbe faragjon egy-egy répavirágot.
Kések Szingapúrból
Minden zöldség és gyümölcs más, ezért használnak a zöldség- és gyümölcsszobrászok sokféle kést. Osztrovszki Ildikó először csináltatta a faragókéseit, most már Thaiföldről vagy Szingapúrból rendeli azokat, kiderült ugyanis: arrafelé profi készletek kaphatók. A művészek által használt szerszámokat pedig véletlenül sem szabad összekeverni azokkal a gyors konyhai eszközökkel, amelyeket arra terveztek, hogy a háziasszonyok is készíthessenek ételdíszeket.
