Mindenki azt szeretné, hogy idős, beteg hozzátartozója biztonságban éljen. Mi ilyenkor a megoldás? Ódor Terézia, a Ferencvárosi Szociális és Gyermekjóléti Intézmények Igazgatóságának szakmai igazgatóhelyettese szerint fontos, hogy tisztában legyünk az ellátások fajtáival.
„Két otthoni ellátást különböztetünk meg. Az egyik az otthoni szakápolás, amely egy ingyenesen igénybe vehető egészségügyi ellátás. A háziorvos rendeli el, olyan elhúzódó betegségeknél, amelyek már nem igénylik feltétlenül a kórházi jelenlétet, de szakápoló segítségét igen (pl. műtét után vagy krónikus seb esetén sebápolás, gyógytorna, logopédia). Ezzel szemben a házi segítségnyújtás egy szociális ellátás, amelyet egyházi, civil vagy önkormányzati intézmények egyaránt szolgáltathatnak. Az utóbbi szervezeteknél az önkormányzatok helyi rendelete állapítja meg ennek díját, lehet ingyenes, de gyakori egy kedvezményes alapdíj” – magyarázza a szakember.
Bevásárlás, takarítás, ágyneműcsere
A segítségnyújtás módját nehéz konkrétan meghatározni, az egyén állapota, igénye határozza meg, kinek milyen tevékenységet végez a gondozó. A jogszabály szerint az önálló életvitelének fenttartásában szükséges ellátást kell biztosítani. A vezető gondozó a háziorvossal közösen készített állapotfelmérés után határozza ezt meg.
Fő feladatok: segítségnyújtás a tisztálkodásban, bevásárlás, étkeztetés, gyógyszer felíratása, kiváltása, kikészítése, szociális ügyintézés, kísérés, segítségnyújtás a háztartási munkában, alapápolási tevékenységek. Az ágyban fekvő betegnél az otthona rendbetétele, söprés, edények elmosogatása, fürdőszoba tisztítása stb. is fontos feladat. Előfordulhat ugyanakkor az is, hogy valakinek nehezére esik a boltból hazacipelni a lisztet, a tejet, így neki abban kell segíteni.
A kötelességen túl is tehet szívességet
„De az is gyakori, hogy csupán a hozzátartozót tehermentesítjük: amíg ő elmegy orvoshoz, gyógyszertárba, piacra stb., addig a gondozó beszélget az ápolttal, ágyneműt cserél, lefürdeti. Nehéz keretrendszerbe tenni a feladatokat. Az idős ápolt és a gondozó között szoros kapcsolat, szeretettel teli kötődés is kialakulhat. Ilyenkor magától értetődő, hogy ha leesik az unokákat ábrázoló kép a falról, akkor a gondozó – bár ez nem kötelessége – fogja a kalapácsot, és visszateszi azt.
Az azonban nem lehetséges, hogy, mondjuk, minden csütörtökön elvégzi a nagytakarítást egy bejárónő helyett. A jogszabály szerint a környezet rendbetétele a feladata, vagyis például télen biztosítja, hogy az illető ki tudjon menni a lakásból, házból, ám a síkosságmentesítés a teljes járdán már nem dolga, ahogy a gondozott kötelezettségeinek az átvállalása sem” – figyelmeztet a szakember.
A háziorvos is kezdeményezheti
A házi segítségnyújtás önkéntesen vehető igénybe. Az ellátást az érintett kérheti, de segítheti a kapcsolatfelvételt a gondozásra szoruló családtagja, a háziorvos és a lakókörnyezetből bárki, aki ellátatlan, idős vagy szociálisan rászorult ember közelében él.
„Az ellátást a háziorvos javasolhatja annak, aki nem képes önmagát ellátni. Tehát az, hogy valaki egyedül él, még önmagában nem elegendő, szükséges hozzá, hogy mozgásában, hallásában, látásában vagy egyéb készségében (szociális stb.) segítségre szoruló legyen” – mondja Terézia.
Ez is érdekelheti: Nagyon nehéz meghozni ezt a lelkiismereti döntést: „Idősotthonba kell költöztetni anyukámat”
Fotó: adobestock
