A Tankcsapda dobosát a TV2 Kincsvadászok című műsorában új oldaláról ismerhetik meg a nézők. „Sosem voltam az a típus, aki két kézzel szórja a pénzt, mindig is szerettem előretekinteni és beruházni. A biznisz már gyerekkoromban is érdekelt, vasárnaponként az autópiacon próbáltam ügyeskedni. Emiatt sok kritikát kaptam, rockerkörökben ugyanis sokáig élt egy rossz beidegződés: aki kemény zenét játszik, halálosan csórónak kell lennie ahhoz, hogy hiteles maradjon. Szerencsére ez a szemlélet mára kezd kikopni” – mondja Tamás.
Ez is érdekelhet: Őrült tempót tol a Kincsvadászok Megyesi Balázsa: „Mostanában nincs időm randizni”
Fiainak nem lehet tetkója
Két gyermekével nagyon szoros a kapcsolata, nagyobbik fiával együtt is dolgoznak. „Rocker vagyok, sok olyat csináltam, amire egy apa nem feltétlenül büszke, ugyanakkor igyekszem jó szülő lenni. Azt gondolnák rólam, hogy a fiaimnak mindent megengedek, pedig szigorú és következetes vagyok. Ha valamire azt mondom, hogy nem, akkor az valóban nemet jelent. Bármennyire is furcsa, pláne, hogy tetoválva vagyok, de a fiaimnak ezt nem engedem. Természetesen tudom, hogy majd eljön az a pont, hogy hiába mondok bármit, nem fogja érdekelni őket, de addig is, amíg még hallgatnak rám, próbálok egy normális értékrendet kialakítani bennük. Aztán majd ők eldöntik, mit visznek magukkal abból, amit szerettem volna átadni nekik” – meséli a Kincsvadászok kereskedője.
Büszke a családjára
„A nagyobbik fiam, Tamás a Tankcsapda fény- és vizuáltechnikusa, és egyre jobban folyik bele a bizniszeimbe. A kicsi, Milán most ment gimnáziumba, nem tudja, hogy állatorvos vagy rocksztár legyen. Bármit is választ, én majd támogatom.”
Tamás édesanyja tanár, édesapja rendőr. „Édesanyám abban az iskolában tanított, ahová jártam, így volt egy erős kontroll. A testvérem két diplomás doktor. Szerették volna a szüleim, ha én is hasonló irányba megyek, de a magam útját jártam.”
A középutat keresi
Nem tagadja, fiatalabb korában két végén égette a gyertyát, de mára lenyugodott. „Nem voltam mindig ennyire visszafogott, voltak elszállásaim, de egy idő után az ember szeretné túlélni ezt az életmódot. Ha békében, barátságban akar megöregedni a családjában, akkor tempót kell váltani. A rock and roll életvitel, a turnék felőrlik a szervezetet és az idegrendszert. Átlagosan 70 koncertet adtunk évente. Ha harminc éven keresztül minden este szétcsapod magad, annak előbb-utóbb meglesz a következménye. Próbálok tudatosan hozzáállni ehhez is, ugyanakkor feszegetem a határaimat, kísérletezgetek, de ha normális emberekkel van körülvéve az ember, az hatással van rá. Én is elgondolkodtam, melyek az igazán lényeges dolgok: nekem a családom és a gyerekeim a legfontosabbak” – meséli a zenész.
„Marhára szeretek élni, de nem vagyok önpusztító típus, normálisan akarok megöregedni. Ez persze nem azt jelenti, hogy koncert után ne innék meg egy-két italt, de más lett a lépték és a minőség.
Nem vagyok spirituális, de hiszek a yin-yang kettősében, és az arany középutat keresem: ha bulizni kell, bulizok, de nem egyfolytában. Ugyanígy az üzleti életet is túl lehet tolni, és kiéghet benne az ember. Este 10-kor már nem ülök a laptop előtt, és megtanultam nemet mondani dolgokra. Egy nap maximum három-négy dolgot intézek, mert magamra is gondolok: edzek, szaunázok, és figyelek arra, hogy ne essek át a ló túloldalára.”
Fotó: Baracskai Márk, Tv2, privát
