Mindig erős, édes parfümfelhő lengte körül. Még meg sem jelent a helyszínen, már tudni lehetett, hogy Faragó Vera hamarosan érkezik. A megjelenésére nagyon adott: tökéletesen vágott frizura, tűzpiros körmök és csinos, elegáns öltözet. Az évek múlásáról nem vett tudomást, még hatvanéves korában is bomlottak utána a férfiak. Imádott nagybetűs nő lenni.
„Nekem elvárásaim vannak magammal szemben. Napi ötven percet tornázom itthon, és nagyon régóta járok művészi tornára is, így tartom karban az alakomat. Imádom az édességet, a csokoládét, de a színészi pálya kötelez, mivel vizuális látványt nyújt, ezért sem hagyhatom el magam” – árulta el egy interjúban.
Az Angyalbőrben sorozat forgatásán még a kaszkadőrök is megdöbbentek a fittségén, a drótkötélen gond nélkül függeszkedett, és kúszva-mászva oldotta meg a fizikailag is megterhelő feladatokat.
„Nem vagyok a végzet asszonya, csak a szüleimtől ezt a fizimiskát örököltem. Prózai színésznőnek, tragikának készültem, és amikor 18 éves koromban nem vettek fel elsőre a színművészetire, azt gondoltam, nincs értelme az életemnek.
Bőgve mentem haza, felvettem a kedvenc babydollomat, lefeküdtem az ágyra, és vártam a halált” – mesélte nevetve.
Ez is érdekelhet: Fitten a hatodik X-en túl: Básti Juli a nevetésnek, Hernádi Judit a szabad szájának köszönheti csodás alakját
Édestestvéreként szerette Kishonti Ildikót
Halál helyett egy évvel később újra megpróbálkozott bejutni a főiskolára, ahová ezúttal felvették, csak teljes nevének megváltoztatását kérték tőle, hiszen a Feuerwerker Deborahként született lánynak ezzel a kimondhatatlan névvel nem jósoltak jelentős színészi pályát az 50-es években. Deborah gond nélkül hagyta maga mögött a múltját, a színházi és filmes plakátokon már Faragó Veraként mosolygott a közönségre.
„Az új nevemet hamar megszerettem, és amikor a tíz évvel fiatalabb unokahúgom, Kishonti Ildikó követett a művészi pályán, már én javasoltam neki, hogy a vezetéknevét, a Schnurt, magyarosítsa. Ildivel mi nagyon összetartunk. Olyanok vagyunk, mintha édestestvérek lennénk, tanácsokat adunk egymásnak, pedig két külön világ vagyunk” – árulta el a színésznő, aki a dögös külseje ellenére a lelke mélyén félszeg kislány maradt, és szüksége volt állandó biztatásra, amit az unokahúgától meg is kapott.
„Az a helyzet, hogy engem betettek egy skatulyába. Komédiákban, zenés vígjátékokban, a Szeszélyes évszakokban osztottak rám úriasszonyszerepeket. A drámai vénámat nem igazán tudtam megmutatni a közönségnek.
Pedig úgy szerettem volna legalább egyszer csúnya matróna lenni…”
Belebetegedett a mellőzöttségbe Faragó Vera: csúnya matróna szeretett volna lenni a díva
Egy kulcstartónak is nagyon örült
A közönség tévesen azt feltételezte róla, hogy nagykanállal falja az életet és a férfiakat. A valóság ezzel szemben az volt, hogy inkább ő szeretett adni másoknak.
„Adni nagy öröm, borzasztóan jó dolog – nyilatkozta. – Bármilyen alkalomra, ha én veszek valamit, mindig az illető helyzetébe képzelem magam, és úgy veszek ajándékot, hogy maximálisan örömöt szerezzek vele. Kapni? Én mindennek szívből örülök, nem kell, hogy értékes legyen. A lakásom tele van játékokkal, mütyürökkel, bohócokkal, szőrmeállatkákkal, csupa kedves tárgy, amitől nem tudok megválni, mert mindegyikhez emlék fűz. Múltkor kaptam valakitől egy slusszkulcstartót, egyszerűen imádom, gyönyörködöm benne” – mondta meghatódva.
A magánéletéről nem szeretett beszélni, nem mintha titkolni való kapcsolata lett volna, de nagy szívfájdalma volt, hogy nem született gyermeke.
„Minden nem adatik meg az életben. Próbálok optimista lenni. Ha kinézek télen az ablakon, nem a szürkeséget látom, hanem azt mondom, azért is felveszek ma egy bikinit! Pozitív a természetem. Nem szeretek feleslegesen rágódni dolgokon.
Fatalista vagyok. Semmi nem történik véletlenül.”
Belebetegedett a mellőzöttségbe
Három évtizedet töltött a Vidám Színpadon, amikor a teátrum 1996-ban végleg megszűnt, és a színészeket szélnek eresztették. Vera lelkileg belebetegedett állandó társulata elvesztésébe, a mellőzöttségbe. A legendás optimizmusa sajnálatos módon elhagyta. Itt-ott kisebb szerepekben még feltűnt, de az alkalmi feladatok már nem elégítették ki a becsvágyát, és többé nem találta helyét a hivatásában. Csupán 67 éves volt, amikor 2004 tavaszán a Játékszínben rosszul lett, és néhány hónappal később, rövid szenvedés után, rákos megbetegedésben elhunyt. Imádott unokahúga, Kishonti Ildikó öt évvel később követte nagynénjét. A karizmatikus színésznők azóta az égi társulatban játszanak.
Ez is érdekelhet: Szívszorító: az utolsó napokban már csak egyetlen ember nevét ismételgette Bényi Ildikó
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán, privát, MTI/Benkő Imre, Mohos Angéla, Göbölyös László
