Ki gondolná, de a rizstermesztésnek hagyománya van Magyarországon. Mária Terézia korában az olasz telepesek hozták magukkal ennek a tudományát. Míg a fénykorban, az 1950-es években mintegy 50 ezer hektárt öleltek fel a magyar rizsföldek, jelenleg hazánkban 3000 hektáron termelnek rizst, Jász-Nagykun-Szolnok, valamint Békés vármegyében.
Riportunk főszereplőjének, Valentinyi Fruzsinának és édesapjának a saját területe 170 hektáros, emellett 4-5 termelővel működnek együtt. A fiatal nő már középiskolás diákként belekóstolt a mezőgazdasági munkába. Egyébként állatorvosnak készült, de a környezete lebeszélte róla, mondván, az nem női munka. Végül agrármérnökként diplomázott, majd elvégezte az élelmiszermérnöki kart is.
Fruzsi édesapja vízépítő mérnökként, az 1980-as évek végén, rizstelepek tervezése során találkozott először a rizzsel, később annak termesztésével is elkezdett foglalkozni. 2002-ben fogott bele a rizsfeldolgozásba, amihez saját üzemet épített.
„Az egyetem elvégzése után apunál kezdtem el dolgozni, de a közös munka nem ment egyszerűen. Édespám egy kifejezetten régi típusú, konzervatív üzletember, én pedig sorra rukkoltam elő az újító szándékú ötleteimmel, amit ő nem díjazott.
Nyilván én sem úgy álltam sok mindenhez, ahogy kellett volna.
A generációváltás olyannyira nem zajlott zökkenőmentesen, hogy elmentem máshová dolgozni. Mígnem apu kapott egy visszautasíthatatlan állásajánlatot, és felvetette, mi lenne, ha hazajönnék, és átvenném a cég vezetését. Jelenleg közösen vezetjük a családi vállalkozásunkat: bio- és hagyományos rizs és köles termesztésével, termeltetésével, feldolgozásával foglalkozunk.”
Terasz helyett kalitka
Fruzsina minden mondatából érezni, hogy nála jobban kevés ember ismeri ezt a növényfajtát.
„A rizsnek alapvetően melegre, napsütésre és elegendő vízre van szüksége – mondja immár kint a terepen. – A rizstermő talaj kemény, szikes, gyenge minőségű, de a növény jól alkalmazkodik hozzá. A magyarországi művelés eltér a teraszos ázsiaitól. Itthon a rizsföldet úgynevezett kalitkákra, 4-5 hektáros területekre osztják fel, ezeket gátak veszik körbe.
Az öntözéshez a Körösök szolgáltatják a vizet. A klímaváltozás miatt igyekszünk víztakarékos művelési módszert használni, ami azt jelenti, hogy a terület nem áll folyamatosan vízborítás alatt, hanem vannak bizonyos időszakaszok, amikor elárasztjuk vízzel, és vannak olyan időszakok, amikor 3-4 napig szárazon áll. A rizst májusban vetjük, és szeptemberben aratjuk. Az első másfél hónapban rengeteg odafigyelést igényel a növény, olyankor mindennap többször rá kell nézni, akár állítani a vízszinten, és figyelni az esetleges kártevőket. A rizstelep élővilága vonzza a vízimadarakat, számukra ez egy különleges, biztonságos élőhely.”
„Rengeteg gém, kócsag, kacsa, bíbic jön ide, illetve vadak, például őzek és vaddisznók is járnak ide inni.”
Se nem kicsi, se nem savanyú, de nagyon is a mienk: így néznek ki a magyar rizsföldek a Körösök mentén
Minden részét felhasználják
A rizsfeldolgozás folyamatának nagy része gépesített, az ehhez szükséges energia közel 70 százalékát megújuló energiaforrásból fedezik.
„A feldolgozás első lépése az előtisztítás, melynek során a szármaradványokat és a nagyobb szennyeződéseket eltávolítjuk a szemekről. Ezután következik a szárítás, amit termálvíz felhasználásával végzünk. Ez a technológia stabil hőmérsékletet biztosít, ami nem emelkedik 40 Celsius-fok fölé. A kíméletes szárítás azért fontos, hogy a rizsszemben ne képződjenek mikrorepedések, és a hántoláskor ne törjön. Majd újból tisztítjuk, és végül betároljuk a rizst a hűthető silóinkba: vegyszerek helyett ugyanis hűtéssel védekezünk az esetleges kártevők ellen – mutatja a hatalmas tartályokat. – A hántolóban a rizs héját elválasztjuk a szemtől, ekkor kapjuk meg a barna rizst. Ezt követi a csiszolás, amely során a barna rizskorpa is lekerül a szemről, így keletkezik a fehér rizs.”
Fruzsiék egy közepesen hosszú fajtát, az úgynevezett M488-ast termesztik, emellett egy saját rizsfajtát is nemesítettek, ami Fruzsina M névre hallgat.
„Számunkra nagyon fontos a fenntarthatóság, ezért a rizsnek minden részét hasznosítjuk. A héjat téglagyártáshoz, égetőművekben, illetve állattartó telepeken alomként, míg a rizskorpát leginkább állati takarmány-összetevőként használják.”
Csokival is készülnek
Fruzsina azt is elmondja, a magyar piac árérzékenysége miatt a feldolgozott évi kb. 2000 tonna rizsük mintegy 90 százalékát külföldön értékesítik.
„Készítünk rizslisztet, rizsdarát, de a legnépszerűbb termékünk a rizsliszttel sűrített gyümölcsös ital, amit a saját ötletem alapján fejlesztettem ki – újságolja. – Van egy gluténmentes rizskekszünk, az ősz folyamán pedig egy újabb édességgel, a rizses csokival szeretnénk kedveskedni a fogysztóknak.”
Ez is érdekelhet: A MALÉV telefonközpontjából a felhők közé: Réti-Mariass Julien, a legsármosabb magyar pilóta
Édesapja támogatja az újításokat
Míg a szülei Mezőberényben laknak, Fruzsina Békésszentandráson él a családjával, és Szarvason dolgozik.
„Én a termelésirányítással, a betakarítással, betárolással kapcsolatos napi operatív feladatokat végzem, apu pedig nagyrészt a szántóföldeket, rizstelepeket ellenőrzi, illetve a nagyobb beruházásokat felügyeli, és ő intézi a pályázatokat – avat be a családi munkamegosztásba. – Az élelmiszeriparban is állandóan fejlődnünk kell, hogy alkalmazkodni tudjunk a változó körülményekhez. Jelenleg is több fejlesztést hajtunk végre, és folyamatosan gondolkodunk további újításokon.
Tavaly kezdtük el termelni és feldolgozni a kölest: egy igénytelen, a szárazságot jól tűrő növény: a termése szuper jó beltartalmi értékekkel bír, tápanyagdús és közben gluténmentes. Édesapám nagy szeretettel támogatja ezeket a folyamatokat. Igazából elég nyughatatlan típus, ő is mindig a legjobbra törekszik, és belőlem is mindig ezt szeretné kihozni. Az én vesszőparipám, hogy mindig valami újat, innovatívat csináljak, az aputól örökölt szakmai tapasztalatokra is építve. Nyilván a »hátországnak«, a családunknak is nagy szerepe van abban, hogy a cégünk sikeresen működik. Akár abban segítenek, hogy vigyáznak a most ötéves kisfiamra, akár abban, hogy elsimítják az apuval való vitáinkat.”
„Igazi családi vállalkozás a miénk, amiből így vagy úgy, de mindenki kiveszi a részét.”
Ezeket olvastad már?
Szöveg: Szűcs Anikó
Fotó: Schumy Csaba, archív
