A fantáziálás, az álmodozás fontos a személyiségfejlődés szempontjából, kutatások szerint az álmodozó gyerekek jobban alkalmazkodnak a stresszhez és ez a tulajdonságuk felnőttként is megmarad. Az persze más kérdés, hogy a szülők miként fogadják ezt.
A hétköznapok ugyanis nem mindig könnyűek: ha a gyerek gondolatai állandóan máshol járnak, akkor bizony sokkal több időre van szüksége, például a reggeli készülődésnél. Fogmosás helyett hosszasan képes eljátszani a fogkrémes tubus kupakjával, vagy reggelizés helyett inkább a sajt és az uborka csatáját vívja meg a hős lovag. Óvodáskorban ez még elsősorban a szülőnek jelent gondot – hiszen időben el kellene indulni, hogy a munkahelyre is beérjen.
Ám az iskolában már a gyereknek is okozhat problémát, ha a feladatok helyett elkalandozik. Ez persze nem jelenti azt, hogy már csírájában el kellene fojtani a gyerekben az álmodozást. Az élénk fantázia ugyanis növeli a kreativitást, színesíti a személyiséget, fejleszti a szociális készségét, kitartóvá tesz, és önállóságra is nevel. Ezenkívül menedéket is jelenthet a félelmetes helyzetekben, és segítséget nyújthat az érzelmek feldolgozásában.
Sok szempontból hasznos
Stefanie Rietzler svájci pszichológus, a Lotte, megint álmodozol? című könyv szerzője szerint ezek a gyerekek – bár ellentmondásnak tűnik – megtanulnak jobban összpontosítani. Hiszen komoly koncentráció szükséges ahhoz, hogy kizárják a külső hatásokat, például az édesanyjuk nógatását, kéréseit, és csak a saját történetükkel foglalkozzanak.
Amikor a kisgyermek szerepjátékot játszik, az nagyon hasznos, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy ő bizony elhiszi, szuperképességekkel rendelkezik, vagy épp tányért és ételt ad a láthatatlan pónilovának. Kutatások szerint a gyerekek 65 százalékának van valamikor képzeletbeli barátja.
Aztán, ahogy a gyerekek nőnek, lesznek igazi barátaik, fejlődik az idegrendszerük, egyre több megküzdési, feldolgozási módszert fejlesztenek ki magukban, és képesek lesznek elmélyülni az adott feladatokban. Vagyis kevesebb szükségük lesz a képzeletbeli barátokra.
- Szakemberek szerint a gyerek négy-öt éves korában fog tudni különbséget tenni a képzelet és a valóság között.
- De az iskola kezdetén, hétéves kor körül lesz pontosan a tudatában annak, hol a határ a fantázia és a realitás között.
Ha zavarja a tanulásban
Iskoláskor előtt tehát nem kell a gyereket állandóan a valósággal szembesíteni. Bátran játsszunk vele szerepjátékokat, érezze magát szuperhősnek, képzelje magát nyugodtan egy mesevilágba. Ha azonban a valóságtól való elrugaszkodás megmarad, és zavarja a tanulásban, koncentrációban, a kapcsolatok kialakításában, akkor lépjünk közbe.
Ahelyett, hogy azt mondanánk, nem normális, amit csinál, vigyünk rendszert a hétköznapokba.
Hogyan segíthetünk?
- Terv a lelke mindennek: Minden nap beszéljük meg vele, hogy milyen feladatok, határidő lesznek, amelyeket el kell végeznie, be kell tartania. Hagyjunk neki időt mentálisan felkészülni a különböző feladatokra.
- Önállóság: Próbáljuk meg elérni, hogy minél több mindent önállóan elvégezzen. Ne vegyünk át tőle feladatot, pusztán azért, mert elcsúszott az idővel. Előbb-utóbb meg fogja tanulni, hogy beossza az idejét, felállítson egy sorrendet. Ha ugyanis mindent megcsinálunk helyette, akkor a gyerek azt tanulja meg, hogy minél tovább húzom az időt, annál biztosabb, hogy a szüleim megoldják helyettem.
- Nyugodt környezet: A tanuláshoz mindig biztosítsunk nyugodt, csendes helyet, ügyeljünk rá, hogy minél kevesebb olyan inger érje, ami lehetővé teszi, hogy elkalandozzanak a gondolatai. Tegyük el a játékokat, ne engedjünk a közelébe a háziállatot se.
- Leckefüzet: Szoktassuk rá a gyereket, hogy minden feladatot, dolgozatot, számonkérést, házi feladatot jegyezzen fel a leckefüzetébe. Otthon, délután pedig együtt nézzük át, és határozzuk meg a feladatok elvégzésének idejét.
- Bezzeg… Soha ne hasonlítsuk a gyereket másokhoz, barátokhoz, testvérhez, szomszéd gyerekhez – ez csak csalódást okoz neki, és nyomást helyez rá. Inkább emeljük ki az erősségeit, dicsérjük a kreativitását. Nagyobb korában arra is rábeszélhetjük, hogy a történeteit leírja.
Mik lehetnek az okai?
Ahogy már említettük, gyakran csupán ilyen a gyerek lelki adottsága, és az élénk fantáziája, illetve ez a fajta megküzdési képesség inkább előnyére válik, mint hátrányára. Ám előfordulhat, hogy komolyabb gond van a háttérben.
- Túlterheltség és nyomás: Minél stresszesebb a gyerek élete, minél jobban le van terhelve, annál nagyobb az esélye, hogy a hétköznapokon rajta lévő felelősséget, stresszt egy álomvilágban próbálja lerázni magáról. Sajnos mostanában már egyáltalán nem ritka, hogy az iskolás gyerekek kiégnek. Ezért hagyjunk neki szabadidőt, beszélgessünk vele sokat, és szükség esetén kérjünk segítséget.
- Családi problémák: Ha a szülők között állandó a feszültség, a vita, a veszekedés, kevés idejük jut a csemetére, akkor bizony gyakran menekülnek a kicsik egy nyugodtabb, vidámabb fantáziavilágba.
- Hallási vagy látási problémák: Előfordulhat szervi oka is annak, ha a gyermek nem reagál. Ha nem megfelelő a hallása, esetleg a táblán, könyvben nem látja a betűket, akkor is úgy tűnhet, mintha csak álmodozna, hiszen nem tudja felvenni a fonalat.
Mikor kell szakmai segítség?
Amennyiben a hétköznapokban komoly nehézséget jelent a gyerek viselkedése – egyáltalán nincsenek valódi barátai, képtelen a feladatra koncentrálni, nem tudjuk a valóságba visszazökkenteni, esetleg nem érzi, hol az álmodozás és a hazugság közti határ –, akkor mindenképpen jó egy pszichológus segítségét kikérni. A szakember feltárja az esetleges okokat, és szakszerű segítséget tud nyújtani.
Ez is érdekelhet
Fotó: Adobe Stock
