A két világháború közötti időszak egyik legnépszerűbb magyar színésze kétségtelenül Kabos Gyula volt, akinek neve szinte egybeforrt a nevetéssel. A pesti kisember karakterét olyan hitelességgel jelenítette meg, hogy a nézők saját életük visszhangját hallották a poénjaiban– írta az újságmúzeum.hu.
1887-ben született Budapesten, eredeti neve Kann Gyula volt. Pályáját vidéki színházaknál kezdte, majd kitartó munkával jutott el a főváros színpadára. Tehetsége hamar megmutatkozott, és a húszas évek végére már a fővárosi színházi élet meghatározó alakjává vált.
Még több régi hírességről olvasnál?
Kockázatos döntés, súlyos bukás
1929-ben hatalmas lehetőséget kapott:a Fővárosi Operettszínház igazgatója lett. Az intézményt új néven, Fővárosi Művész Színházként vezette tovább, és ambiciózus tervekkel próbálta megújítani a repertoárt. Olyan szerzők darabjait mutatta be, mint Zsolt Béla, és igyekezett minőségi előadásokat létrehozni.
A művészi siker azonban nem járt együtt gazdasági stabilitással. Kabos nem tudta kordában tartani a költségeket, különösen a színészek fizetését illetően volt túl nagyvonalú. A vállalkozás rövid idő alatt összeomlott, és a bukás komoly anyagi veszteséggel járt számára.
A hangosfilm felemelte
A sors azonban új esélyt adott neki. A hangosfilm megjelenése fordulópontot jelentett karrierjében, hiszen végre kibontakoztathatta jellegzetes beszédstílusát és nyelvi humorát. Hyppolit, a lakáj című filmben nyújtott alakítása országos hírnevet hozott neki.
Ettől kezdve a magyar filmgyártás egyik legnagyobb sztárja lett, akit olyan korszakos nevekkel együtt emlegettek, mint Karády Katalin és Jávor Pál. A közönség rajongott érte, filmjei telt házakat vonzottak.
A történelem közbeszólt
A sikert azonban derékba törte a politika. A zsidótörvények következtében Kabos helyzete ellehetetlenült, és kénytelen volt elhagyni Magyarországot. 1939 januárjában feleségével, Puhalag Máriával indult útnak a bizonytalan jövő felé, miközben fiát már korábban Londonba menekítette.
Az Egyesült Államokba érkezve még reménykedett abban, hogy új életet kezdhet. A sajtó „magyar Chaplinként” üdvözölte, és ő is hitt abban, hogy legalább a magyar közösségek körében ismét sikeres lehet.
Idegen világ, elmaradó siker
A valóság azonban jóval keményebbnek bizonyult. A nyelvi nehézségek és a kulturális különbségek miatt nem tudott igazán érvényesülni. Bár fellépéseket szerveztek számára, ezek nem hozták meg a várt áttörést.
A csalódások sorozata egyre inkább megviselte. Anyagi gondokkal küzdött, és lelkiállapota is romlott. Egy levelében keserű humorral írta le amerikai életét, amelyből kiérződött honvágya és kiábrándultsága.
Magány és betegség árnyékában
Kabos egyre visszahúzódóbb lett, feleségével sok időt töltött sétával, távol a nyilvánosságtól. Megpróbált új utakat találni, még könyvet is írt életéről, de ez sem hozott jelentős sikert.
Végül kapott egy kisebb szerepet egy Broadway-színházban, ám egészsége ekkorra már megromlott. Egy előadás során rosszul lett, az orvosok pihenésre intették, de nem tudott elszakadni a színpadtól. Amikor újra próbált dolgozni, ismét összeesett, és kórházba került.
Tragikus vég és késői elismerés
Állapota gyorsan romlott, tüdőgyulladást kapott, és 1941. október 6-án elhunyt. Temetésén több, Amerikában sikeressé vált magyar művész is részt vett, köztük az Oscar-díjas Lukács Pál.
Sírját később sokáig nem találták, mert nevét tévesen írták fel a fejfára. Ez a szomorú részlet szinte jelképpé vált: a hatalmas tehetség, akit életében és halálában is méltatlanul kezeltek. Csak évtizedekkel később kapta meg a neki járó tiszteletet, amikor hamvait hazahozták, és Budapesten helyezték végső nyugalomra.
