„Elmondtam mindent, amit el akartam mondani” – Huszti Péter 82. születésnapját ünnepelte

Huszti Péter (eredeti neve Hendel Péter) édesapja, aki jogászként dolgozott, nagyon szerette a zenét, és a munkája mellett rendszeresen fellépett vidéki színházak zenekaraiban. Fiát is sokszor magával vitte, így a művész már gyermekkorában magába szívhatta a művészetek, a színház szeretetét.

A legnagyobb hatással az az élmény hatott rá, amikor a Nemzeti Színházban Móricz Zsigmond Úri Muri című darabjában színészóriásokat láthatott a színpadon. Édesanyja, aki MÁV-tisztviselőként kereste kenyerét, a válása után szegénységben nevelte fel Pétert és a nővérét.

De sikerült kitörnie, és a legnagyobb művészek közé emelkednie. És ahogy Karinthy Ferenc írta róla:

„Mindene megvan, hogy nagy színész legyen.”

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező és színiakadémiai tanár a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1966-ban végezte el. Az osztályfőnöke, Várkonyi Zoltán, még gimnazista korában figyelt fel Husztira egy iskolai rendezvényen, és az ő javaslatára lett rendező helyett színész. A főiskola elvégzése után a Madách Színházhoz szerződött, melynek 2007-ig a tagja volt.

A társulattal külföldi turnékra is elvitték, Salzburg, Szentpétervár, Moszkva, és Varsó színházaiban játszott Shakespeare darabjaiban.

A művész 2003-ban a Soproni Petőfi Színházhoz igazolt, ahol 2007-től művészeti tanácsadóként is dolgozott. 2008-tól pedig a Turay Ida Színház társulatának színésze, és rendezője volt, és tagja volt a József Attila Színháznak is.

Vitte magával a féltékenységet, a keserűséget

Huszti vígjátékban, musicalben, és operettben is bizonyította a tehetségét, az irodalom nagy klasszikus szerepeit alakította, Hamletet, Lear királyt, Peer Gynt-et, Henrik Ibsen drámájából, Jágót az Othellóból, Lucifert Az ember tragédiájából. Saját bevallása szerint a legnagyobb kihívást Shakespeare karakterei jelentették számára. 

Gondolkodó színész volt, aki együtt élt a szerepeivel.

Nem csak belebújt egy karakter bőrébe, a szerep is az ő bőrébe. Ahogy egy interjúban mesélte, elő kellett hoznia magából olyan tulajdonságokat, amelyeket esetleg elfedett, legyen szó féltékenységről, haragról, vagy akár keserűségről. És ezeket vitte is magával. Nem csak a monológokat, hanem a szerepek jellemének egy darabját, az emberi részüket.

Színházi szerepei mellett több mint 100 tévé- és játékfilmben is feltűnt, Szabó István Szerelmesfilmjében, a Kőszívű ember fiaiban, Szász Péter Fiúk a térről című moziban. A jóképű színészt, aki látta az Őrjárat az égen című filmben, biztosan rajongani kezdett érte. 

Trilógiát írt az életéről

A színjátszás mellett a tanítás is fontos volt az életében, 1974-ben lett a Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1982-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, 1994 és 2001 között pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora volt. Akkoriban már rendezett is, többek között Molnár Ferenc, Shakespeare és Arthur Miller darabokat.

Íróként is aktív, eddig összesen hét könyve jelent meg, köztük egy három kötetes trilógia is az életéről, amelyet hat év alatt írt meg.

Úgy gondolta, vannak olyan történések, amelyek a színfalak mögött játszódnak és amelyeket érdemes megosztani a közönséggel. Esténként miután lejött a színpadról, sokáig nem tudott elaludni, ekkor jegyzetelt és írta meg a történeteket, és így szép lassan hozzánőtt az írás az életéhez. 

Erős szövetséget kötött a feleségével

Huszti nyugodt, botrányoktól mentes színész. Kétszer nősült, mindkétszer kolléganőt vett el. Először Dőry Virággal kötött házasságot, akitől egy fia született, majd belépett az életébe a szerelme, Piros Ildikó.

A színésznővel A sirály című előadás közben fogták meg egymás kezét, és szerettek egymásba, és a mai napig tesznek azért, hogy a tűz ennyi év után se aludjon ki. Pedig a színésznő kezdetben ellenszenvesnek, és gőgösnek találta az akkor már ismert színészt, és mindketten házasok voltak. De az élet aztán átírta a történetüket.

„Erős szövetséget kötöttünk akkor, ott, és ez azóta is működik, jóban-rosszban.”

Ildikótól is egy fia született (a vele készült interjút itt olvashatod), és azóta már sok unokával is bővült a család. A művész ma visszavonultan él, rengeteget olvas, olyan könyveket vesz le a polcról, amelyek már 30 éve ott állnak, de nem volt rá ideje, és sok zenét hallgat. Három éve egy interjúban így nyilatkozott:

„Elmondtam mindent, amit el akartam mondani szerepekben, darabokban, rendezésben.”

Azt mondja, gyönyörű volt ez a pálya, amelytől mindent megkapott. Már csak egy vágya van, felfedezni olyan tájakat, városokat, amelyeket eddig még nem látott.