Törékeny, bájos, és hihetetlen fiatalnak tűnik. Sosem hinném róla, hogy harmincegy esztendős, és egy majdnem hároméves kislány, Luca anyukája. Tenki Réka olyan, akár a természet lánya, és ez most már nem csak szép szókép: a színésznő örömmel meséli, hogy teljesült az álma, és családjával végre kiköltözött egy Budapest környéki falucskába, a zöldbe.
„Kell egy hely, ahol nem kell megfelelnem”
„Egészen friss a dolog, mert még csak egy hete költöztünk az évek óta tervezgetett házunkba – meséli Tenki Réka. – Nem volt könnyű, ez az időszak alaposan próbára tett bennünket, de most mindennél jobban örülünk a madárcsicsergésnek, a nyugalomnak és a csöndnek, ami körülvesz. Mindig is ilyen közegben szerettem volna gyereket nevelni.” A színésznőnek ez idáig igen dolgos éve volt: játszotta és játssza az Egyasszony című monodrámáját kőszínházban és vidéki színpadokon, és ugyanez igaz a Római vakációra is, amelyben Fekete Ernő partnereként lép színpadra. Ráadásul a közelmúltban forgatott is, méghozzá Csehországban: nyolc napja volt a Mária Terézia életéről szóló filmben. Tavasszal a tíz legtehetségesebb fiatal, európai filmes közé választották, és mint mondja, imád filmeket forgatni, de számára a családja mindennél fontosabb. „Különös volt látnom, hogy a kiválasztott másik kilenc színésznek, akik más nemzetek szülöttei, csak a szakmáról szól az élet. Országról országra, szállodáról szállodára, castingról castingra járnak, miközben a menedzserük sosem engedi el a kezüket – mondja Réka. – Úgy érzem, én képtelen lennék így élni. A menedzseremé helyett a férjem és a kislányom kezét szeretném fogni. Egy-egy megterhelő előadás, forgatás vagy színházi próbafolyamat során számomra nagyon fontos, hogy otthon, velük töltődhessem fel. Kell egy hely, ahol senkinek nem kell megfelelnem, és nekem ezt jelenti az otthonom.”
Kígyóztak a sorok az autogramjáért
Réka tavasszal, amikor Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről Arany Medve-díjat nyert Berlinben, belekóstolt a hollywood-i csillogásba. Mint mondja, élete egyik legnagyobb pillanata volt, amikor jó barátnőjével, Borbély Alexandrával ott lépkedtek a vörös szőnyegen. „Jót tett a lelkemnek, hogy ezen a szőnyegen fog mindjárt vonulni Richard Gere is – idézi fel az emléket nevetve. – Ahogyan az is, hogy a világ minden tájáról érkezett filmrajongók sorban álltak a vetítés előtt, és tőlünk, a számukra ismeretlen magyar színészektől kértek autogramokat. Elképesztően jó érzés volt látni, hogy mennyire érdekli őket mindaz, amit létrehoztunk. Persze, az ilyen alkalmakkor, mint minden színészben, bennem is ott az izgalom, a reményteljes várakozás, hogy hátha ül egy nagyon fontos rendező mondjuk az ötvenedik sorban, és neki épp rám lesz szüksége a következő, valamikor majd Oscar-díjas mozifilmjében. Azt hiszem, nem lehetünk soha annyira felfedezve, hogy ne vágyjunk az újabb és újabb szakmai kihívásokra, a fejlődésre. Nekem a szívem csücske a filmezés, és nem csak azért, mert a hazai viszonyok között viszonylag kevés lehetőség adódik rá, hanem azért is, mert nagyon sokat lehet fejlődni általa, tanulni a nemzetközi szinten elismert kollégáktól. Mindenesetre, amikor ott vonultunk Berlinben, végtelen büszkeséget éreztem.”
„A lényeg, hogy szeretjük egymást”
Réka nem csak a munkáira, hanem férjére, Csányi Sándor színművészre és kislányukra, Lucára is nagyon büszke. „Ha tehetném, egész nap csak mutogatnám, hogy milyen klassz kis csaj! – mondja mosolyogva. – Az apukájával megegyeztünk abban, hogy az ismertségünk ellenére szeretnénk neki a lehető legcivilebb, legnormálisabb gyerekkort adni. Persze, ha közösségbe kerül, a környezet által nyilván szembesül majd azzal, hogy az édesapja mit is jelent a külvilágnak, de ameddig csak lehet, szeretnénk késleltetni ezt a pillanatot.” Ez utóbbival Rékának sem volt mindig könnyű együtt élnie. „Főként akkoriban, amikor engem még leginkább csak a színházi közegben ismertek, megtapasztaltam, hogy amikor ketten beléptünk valahová, engem emberszámba sem vettek, és csak vele foglalkoztak, de ennek a fordítottja is megesett: rögtön érdekes lettem, amint megtudták, hogy hozzá tartozom. Különös volt figyelnem ezeket a helyzeteket, és megtanulni együtt élni az ilyen jellegű emberi játszmákkal. Ma már nem érdekel az egész. Az a lényeg, hogy mi szeretjük egymást, jól érezzük együtt magunkat, és kész” – mondja mosolyogva Tenki Réka.
Új évad, új színdarab
Réka ősztől az Örkény Színházban kezdi próbálni Molnár Ferenc Hattyúját, olyan partnerekkel, mint Nagy Zsolt, Csákányi Eszter — Polgár Csaba rendezésében. „Az Örkényben nagyon jó a csapat, tele csupa számomra példakép színésszel, akikkel eddig keveset vagy épp sosem játszottam együtt. Nagyon várom már a próbákat, mert biztos vagyok abban, hogy nagyon sokat fogok tőlük tanulni” — árulja el a színésznő.
