Boglárka beleszületett abba, hogy az édesapja híres és népszerű ember. Nem volt más választása, ha szerette, ha nem, ezt adta számára a sors.
– Sokan azt hitték, hogy kiváltságos életet élünk, ami bizonyos mértékig igaz is volt, de édesapánk megtanított szerénynek lenni, megbecsülni az életkörülményeinket, a szép otthonunkat és a tárgyainkat. Nem emlékszem arra, hogy valaha követelőztünk volna, vagy olyan drága dolgot kértünk tőle, ami teljesíthetetlen. Az apróságok, kedves figyelmességek, családi hagyományok nálunk nagy becsben vannak tartva. Például a közös vasárnapi ebéd mindegyikünk számára fontos és kihagyhatatlan, ehhez igazítjuk a többi hétvégi programunkat – árulja el Lajcsi lánya.
Citromot árult a gimnáziumban
– Úgy neveltem a gyerekeimet, hogy közük legyen a nagybetűs élethez, ne kalitkába zárt úrigyerekekként éljenek. Nehogy azt higgyék, minden mindig könnyen az ölükbe hullhat. Én teremtettem meg számukra a jólétet, de fontosnak tartom, hogy humanitárius beállítottságúak legyenek, támogassanak másokat, jótékonykodjanak. Kisgyerekkoruktól odaadták a játékaikat, kinőtt ruháikat a segélyszervezeteknek, a rászorulóknak – mondja Lajcsi, aki még jól emlékszik arra, hogy neki mennyire más gyerek- és fiatalkora volt. Csak a saját erejéből jutott egyről a kettőre. Talpraesettségét az alábbi történet is jól szimbolizálja.
– Gimnazistaként HÉV-vel jártam be Soroksárról a belvárosba, és észrevettem, hogy az egyik közért mellé minden hajnalban kiteszik a félig megromlott, ütődött citromokat, amiket én nem voltam rest összeszedni, lepucolni róluk a penészes részeket, kis nejlonzacskókba szortírozni, és másnap eladni az osztálytársaimnak. Mindenki jól járt. Ők jóval olcsóbban jutottak citromhoz, nekem pedig lett egy kis zsebpénzem.
Lajcsi gyerekeinek már nem kellett efféle trükkökhöz folyamodniuk, de ezzel együtt két lábon állnak a földön.
– Többször előfordult, hogy az iskolában vagy egyéb helyen előítélettel álltak hozzám, és amikor közelebbről megismertek, akkor mondták: »Jé, te nem is vagy elkényeztetett, beképzelt lány, pedig azt hittük…« Ezekkel a sztereotípiákkal óhatatlanul szembesülök, de boldoggá tesz, amikor sikerül bebizonyítanom az ellenkezőjét – mondja Bogi.
Bogi festményét becsben tartja
A Galambos gyerekek tudják, hogy mit akarnak az élettől, és hosszú távú céljaik vannak.
– Nem volt elvárás, hogy folytassák a hivatásomat – mondja az édesapa.
– Én csak azt szeretném, hogy boldog emberek legyenek. Mindegyik gyerekem tanult valamilyen hangszeren játszani, de egyikükből sem lesz zenész. A 22 éves Lajos közgazdásznak, a 20 éves Pisti ügyvédnek tanul. Bogi habitusa és lelke áll legközelebb a művészetekhez. Gyerekkora óta fest, most pedig divattervezőként és stylistként bontogatja a szárnyait. Én mindig annak örülök, ha személyre szóló dolgokat kapok a gyerekeimtől. Nem egy pár zoknit vagy egy üveg italt, hanem amit saját kezűleg készítettek. Például a hálószobámban van egy szép kép, amit Bogika festett tavaly a születésnapomra. De a rajtam lévő bőrdzsekire is a lányom festette fel a színes ábrákat – mutatja büszkén Lajcsi.
– Nagyon szeretem az általa készített ruhákat, óraszíjakat, cipőket hordani, mert mindig érzem, hogy velem van, és támogat engem a szeretetével.
A 23 éves Bogi kétlaki életet él. Egyfelől a családi fészekben, Boldogasszonypusztán, másfelől a munkája miatt egyre több időt tölt a fővárosban. Hamarosan kirukkol a saját fürdőruha-kollekciójával is, így a mindennapjai szervezéssel telnek, most számára első a karrier.
Nem rejtik véka alá a véleményüket
– Jó látni, hogy a gyerekeim szorgalmas, művelt, több nyelven beszélő fiatal emberek. Sok örömöm van bennük. Nem fő a fejem, hogy esetleg rossz útra tévednek, mert az az irány nem is opció számukra. A saját jogukon is elismertek akarnak lenni, nem Galambos Lajcsi gyerekeként kívánnak érvényesülni. Én például nem is tudtam arról, hogy a lányom jelentkezett a TV2-höz, csak utólag értesültem, hogy felvették a Dancing with the Stars táncos műsor stylist csapatába, ő is öltöztette a szereplőket.
– Nem akartam protekciót, ezért nem is kértem apukám segítségét – veszi át a szót Bogi.
– Úgy voltam vele, ha jó vagyok, felvesznek. Ez volt az első komolyabb megmérettetésem, és sikerült.
Lajcsi olyan kapcsolatban van a gyerekeivel, hogy bátran megmondják egymásnak, amit gondolnak.
– A családban a legnagyobb hangja Bogikának van! Ő aztán nem rejti véka alá a véleményét. Igaz, én sem szoktam. Előfordult már, hogy valamelyik udvarlója nem volt szimpatikus, és akkor kerek perec megmondtam neki, hogy az a srác bolond – meséli nevetve. De ugyanerre az őszinteségre kéri az édesapa a gyerekeit is.
– Betöltöttem a 61. évemet. Nem tudom, hogy meddig lehet a mulatós műfajt csinálni, pajzán dalokat énekelni a színpadon, de azt kértem a gyerekeimtől, ha ciki lennék, azonnal szóljanak, hogy hagyjam abba, vagy lökjenek a Dunába! – teszi hozzá viccesen.
MIT ÖRÖKÖLT AZ ÉDESAPJÁTÓL?
– Makacsságot, maximalizmust és céltudatosságot. Ezekben a tulajdonságokban pont olyan vagyok, mint apukám. Egyikünk sem egyszerű eset, de aput látva ezek inkább jó és előrevivő tulajdonságok. Édesapám a példaképem. Mindent megtesz a családjáért – mondja Boglárka.
Kiemelt kép: Borzi Vivien
