A dauerolt frizura a múlté, a haja mostanra deres, de a megjelenése még mindig elegáns és fiatalos. Az évek gyorsan telnek, de Soltész Rezső nem adja meg magát. A rajongói évtizedek óta hűségesen követik őt a fellépéseire, és még most is azt a sármos férfit látják benne, aki annak idején a Szóljon hangosan az ének! című slágerrel belopta magát a közönség szívébe.
„Hálás vagyok a sorsnak, amiért rendkívül változatos életet adott nekem. Sosem hittem volna, hogy az énekesi karrierem ilyen hosszan kitart. A mai napig gyakran kapok rajongói üzeneteket, Hegyeshalomtól Erdélyig szívesen szórakoztatom az embereket. Megható számomra, hogy a dalaimhoz mások szép emlékeket párosítanak. Én ugyan nem vagyok nosztalgikus alkat, a jelenben szeretek élni, de rengeteg élményem van, amikről szívesen beszélek, mert jó érzéssel töltenek el”– mondja az énekes, aki fiatalemberként a filmes szakmában kereste a boldogulását.
Futnia kellett a lányok elől
„Nagyapám producer volt, az első hangosfilmek közül jó néhány az ő nevéhez fűződik. Például a Muráti Lilivel, Kabos Gyulával és Básti Lajossal közös 120-as tempó című vígjáték, ami a harmincas években óriási siker volt. Apám is filmes vonalon dolgozott, a MOKÉP filmbeszerzési osztályát vezette. Az érettségi után a Pannónia Filmstúdióhoz kerültem, hét évig dolgoztam hangkamerásként és laborszakértőként. A szüleim azt szerették volna, hogy hangmérnök legyek. Csak közben megtaláltam apukám szekrény tetején felejtett gitárját, és autodidakta módon elkezdtem gyakorolni rajta. A zenélést onnantól nem tudtam abbahagyni.”
Kezdetben amatőr zenekarokban játszott, később a Corvina együttessel voltak sikerei. Az igazi áttörést azonban szólóénekesként sikerült elérnie az 1981-es Táncdalfesztiválon. Rezső nemcsak hazánkban, de a keleti blokk országaiban is nagyon népszerű volt.
„Sokat turnéztam külföldön. Szovjetunióban összesen két évet töltöttem. Angolul, németül, oroszul is énekeltem, attól függően, hogy milyen nemzetiségű közönség előtt szerepeltem.”
Vissza a 80-as évekbe!
A Balatonnál forgatták a Nyugati nyaralás (12) című magyar krimivígjátékot. A filmben felcsendül a Szóljon hangosan az ének!, Patkós Márton színész pedig a fiatal Soltész Rezső karaktereként tűnik fel.
„Nagy öröm számomra, hogy felhasználták a régi slágeremet, ráadásul a női főszereplő, Pokorny Lia a szerepe szerint odáig van értem. Izgatottan várom a szeptemberi bemutatót, én is csak a moziban fogom látni, hogy hová fut ki a 80-as években játszódó történet” – mondja az énekes.
A sikerei csúcsán Rezső már családos ember volt, kétgyerekes édesapa, így a hölgyrajongók imádatának csak tisztes távolból örülhetett. „A 80-as években volt olyan nap, amikor a postásautó négy zsák levelet hozott ki a lakásomra. Családi segítséggel igyekeztem minden rajongónak válaszolni, vagy legalább egy dedikált képet küldeni. Őrült időszak volt, gyakran menekülnöm kellett egy-egy helyszínről, mert a tinilányok megrohantak.
Nekem a feleségem, Judit volt a mindenem. A három évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig 56 évet töltöttünk együtt. Elvesztése a mai napig óriási fájdalom, még egy ilyen csodálatos nő nem lesz az életemben.”
Édesapja nem állt szóba vele
Judit teremtette meg a biztos hátországot Rezső számára, akit három egymást követő évben is az év énekesének választott meg a közönség. Csak a sztár édesapja fogadta kétkedve a fia sikereit. „Amikor egy váratlan húzással bedaueroltattam a hajamat, és apám meglátott a Pesti Műsor címlapján, egy hónapig nem állt szóba velem. Akkoriban ez a frizura nagyon forradalminak számított, ő pedig a korából adódóan konzervatív beállítottságú volt. Édesanyám nem élte meg a sikereimet, apám pedig sosem dicsért, nem volt elfogult velem. A temetésén odajött hozzám a szertartást vezető pap, és elárulta, hogy jól ismerte édesapámat, aki dicsért neki engem, a szíve mélyén nagyon büszke volt rám. Utólag is jólesett megtudni, hogy mégiscsak értékelte az előadói pályámat.”
A karácsonyi lemezén dolgozik
Rezsőnek két lánya van, nem követik őt a színpadon. „A kisebbik, Judit sosem akart szerepelni. Filmes vonalon dolgozik, rendezőasszisztens. Az idősebbik lányom, Ági épp akkor volt tinédzser, amikor a legnagyobb sikereimet éltem. Csinos volt, vitték volna különböző tévéműsorokba, de a feleségem nagyon bölcsen leállította ezt a dolgot, nem engedte, hogy Soltész Rezső lányaként mutogassák. Már az unokáim is felnőtt emberek, de őket sem vonzza az éneklés. Nem bánom, hogy így alakult, nagyon nehéz pálya a miénk, sok buktatóval. 1996-ban én is mélypontra kerültem. Az akkori lemezgyár nem hosszabbította meg a szerződésemet. Egy pillanatra azt hittem, véget ért a karrierem, nem lesz többé lemezem. De az első kétségbeesés után felülkerekedett a vállalkozókedvem. Azóta magánkiadásban jelentetem meg a CD-imet. Szinte mindegyik aranylemez lett. Épp most készül a karácsonyi albumom befejező, harmadik része. Ez egy ünnepi dalokból álló trilógia.”
Bármilyen furcsa, most már Soltész Rezső tartozik a nagy legendák közé. „Rengeteget dolgoztam Szécsi Pállal, Aradszkyval, Koós Jánossal. Sajnos már egyikük sem él. Számomra hihetetlen, hogy az én generációm is idős lett. Nem érzem magam 77 évesnek. Jó lenne még sokáig énekelni a közönségnek.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska
