Címlapsztori Sztárok

Szívtipróból lett hűséges férj Lukács Sándor: „Mari rabul ejtett, mert nem akart megváltoztatni”

Annak idején sokan egy lyukas garast sem adtak volna azért, hogy együtt maradnak, mégis így lett. Idén 47 éves házasságuk titkairól meséltek a Meglepetés olvasóiknak.

Hogyan lehet megszelídíteni egy igazi rosszfiút? Ez a kérdés sokunkat foglalkoztat, ezért igazi szakértőhöz fordultunk: Lukács Sándor feleségéhez, Marihoz, akinek ebben sok évtizedes gyakorlata van. A Vígszínház színművészét hajdanán igazi nőfalóként tartották számon, még a saját apja is könyörgött, hogy ne házasodjon, a barátnője meg ne menjen hozzá, mert az nem neki való. Marit azonban nem ijesztette el a kihívás.

1976. december 24-én házasodtak össze

Éjjelente idegen nők csöngettek be

„Hogy mivel fogtam meg őt, azt nem tudom, mert részemről nem volt ebben tudatosság – meséli a színész felesége. – Egy biztos, hogy meghagytam neki a szabadságot. Tudtam, hogy művészember, a próbák, a forgatások sokszor éjszakába hajlottak, ami miatt fordított életet éltünk, de ő mindig éreztette velem a szeretetét, soha nem adott alapot a féltékenységre. Érdekes módon még az sem hozott ki a sodromból, amikor időnként éjjel nők csöngettek be hozzánk, akik szerették volna Sándort jobban megismerni. Az én férjem kedves, közvetlen ember, és ezt sokan félre­értik. Évtizedekkel ezelőtt egy kicsit többen félreértették” – kacag Mari, aki jókedélyű, csupa szív, mosolygós asszony.

Közös jó tulajdonságuk, hogy van humoruk

Lukács Sándor úgy véli, azzal csavarta igazán az ujja köré, hogy öröm volt hozzá hazatérni. „A kapcsolatunk kezdetén mondtam Marinak, hogy én hetente néhányszor, előadás után eljárok a fiúkkal a Fészek Klubba – meséli a színművész. – Nem telt el két hét, és leszoktam róla, mert úgy vágytam hozzá hazatérni. Mari az első perctől igazi otthont teremtett nekem, és nagyon kellemesen teltek a mindennapjaink. Ösztönösen ráérzett arra, hogyan törődjön velem észrevétlenül, hol vannak a határaim, és soha nem lépte át ezeket. Ha mégis tovább maradtam valahol, megkérdezte, mi volt, hogy volt, de soha nem hisztizett, balhézott. Rabul ejtett, hogy nem akar megváltoztatni, egyszerűen csak úgy szeret, ahogy vagyok.”

Nem törődtek a károgókkal

Mari és Sándor annak idején a Madárkák című film forgatásán találkozott először, ahol a gyönyörű, fiatal nő scripterként – a filmes szakmában így nevezik azt, aki a jelenetek folyamatosságáért felel – dolgozott. Első látásra nagyon tetszettek egymásnak, de Mari akkoriban párkapcsolatban élt, amit a színész tiszteletben tartott, így nem közeledett felé. Három évvel később, immár mindketten egyedülállókként, a Fészek Klubban találkoztak ismét, és miközben felidézték a közös munka emlékeit, rájöttek, nagyon jól érzik magukat együtt. Végigbeszélgették az éjszakát, majd másnap Sándor meghívta Marit az egyik előadására, aztán hamarosan elvitte vacsorázni a Halászbástya étterembe.

„Mindenben egyetérteni szolgaság, nem házasság”

„Attól kezdve elválaszthatatlanok voltunk – árulja el a színművész. – Ahogy teltek a hetek, egyre több holmim volt Marinál, és egyre kevesebb otthon. A család, az ismerősök fogták a fejüket, mi lesz ebből. Hogy én meg a Kern Andris, akik addig köztudottan az éjszaka császárai voltunk, és azt vártuk, mikor jönnek szünetre a táncoslányok, egyszer csak kitaláltuk, hogy nősülünk. Még apám is a fejét fogta, hogy fiam, ezt a csodás agglegényéletet feladni! Én mégis hajthatatlan voltam, odaköltöztem Marihoz. Gyakran felemlegetjük azokat az időket. Kern Andris is akkortájt talált rá a feleségére, Juditra, összejártunk, együtt kirándultunk, nagyon jól éreztük magunkat, és nem foglalkoztunk a károgókkal. Az élet pedig minket igazolt: akik azt jósolták, nem leszünk jó férjek, már kétszer, háromszor is elváltak, mi pedig még mindig az első házasságunkban élünk. Persze ez nemcsak a mi érdemünk, hanem a feleségeinké is.”

Hol találkozhatunk vele?

Lukács Sándor személyes kedvence a Rózsavölgyi Szalonban futó Vecsei H. Miklós által rendezett A két pápa előadás, amelyben Jordán Tamással, Molnár Piroskával és Trokán Annával játszik. A Vígszínházban nagyon szereti a Party és a Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című színdarabot, amely már a 300. előadáshoz közelít.

A mai napig ír, idén megjelenik a 10. verseskötete. Mint mondja, a feleségének remek szeme-füle van az irodalomhoz, ő az első és legfontosabb kritikusa.

Jó nagyszülők szeretnének lenni

Az igazsághoz tartozik, hogy az évek alatt a házasságukban volt egy-két konfliktus. „Mindenben egyetérteni szolgaság, nem házasság, és én bizony kiálltam magamért – árulja el Mari. – Voltak komolyabb veszekedé­seink, de közös jó tulajdonságunk, hogy van humorunk, és egy ponton túl már csak nevetünk mindenen. Ugyan az évek elteltek, de mi őrizzük a gyermeki énünket, ezenfelül pedig jókora adag infantilizmust, és ez sok házastársi összeütközésen átsegít bennünket.”

A pár szerint fontos, hogy egy kapcsolatban mindig legyen közös cél. Ez most az, hogy jó nagyszülők legyenek.

„Mindjárt három éve, hogy a kisunokánk, Leó bearanyozza az életünket – meséli a színművész. – Amikor Máté fiunk kicsi volt, a rengeteg előadás és forgatás mellett alig tapasztalhattam meg az apaság örömeit. Az unokámmal, Leóval most sokkal többet lehetek, igyekszünk a feleségemmel segíteni a fiatalok életét, akik olyan közel laknak hozzánk, hogy nyáron papucsban is át tudnak jönni. Nagy boldogság számomra, hogy ilyen harmonikus család vesz körül. Imádjuk a közös ünnepeket. A karácsonyt különösen, az számunkra duplán fontos. Egykor december 24-én házasodtunk össze, mert csak aznap nem volt előadásom. Az évfordulónkra mindig átjön a fiunk és most már a családja is. Pukkan a pezsgő, és Marit a hajdani menyasszonyi csokrának megfelelően orchideával köszöntöm” – árulja el a színész, aki romantikus típus: ha a felesége leküldi tejfölért a piacra, sosem tér haza virág nélkül.

Gyönyörű színésznők vették körül

Lukács Sándor népszerű mozi- és tévéfilmjeiből gyűjtöttünk össze egy képcsokrot.

A Madárkák című, 1971-es alkotás azért is emlékezetes, mert a színész ennek forgatásán ismerte meg a feleségét, Marit. A képen filmbéli partnernőjével, a fiatal Bánsági Ildikóval látható.
A Házimozi című filmben, 1979-ben Bordán Irénnel alkotott legendás párost.

1986-ban még mindig ő játszotta a jóképű főhőst a Farkascsapda című tévéfilmben, Götz Anna oldalán. Egész pályafutása alatt szebbnél szebb nők vették körül, de számára a felesége maradt az egyetlen és legértékesebb hölgy.

Fotó: Rózsa Erika, Máté Tamás, MTI, archív

Smink, haj: Szabó Lilla • stylist: Bendes Bianka • ruha: C&A, Van Graaf

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete