Udvaros Dorottya: „A mai napig hiszek a szerelemben, ez nem véletlen”

Éppen A mi kis falunk pilisi forgatásán, a sminkszobában volt Udvaros Dorottya, amikor megcsörrent a telefonja. Ez már csak azért is különös, mert ott, a hegyek között nincsen térerő. A sors azt akarta, hogy Vidnyánszky Attila elérje őt a tanácskozásról, ahol tizenegy, már a Nemzet Színésze díjat birtokló kollégája rekordidő, azaz húsz perc alatt választotta meg a színművésznőt a legendás gárda új tagjának.

Édesapja büszke volt rá

„Az első reakcióm az volt, hogy felsikítottam örömömben – meséli boldogan Dorottya. – Akik láttak, állítják, hogy furcsa indiántáncot is jártam, bár erre én nem emlékszem. Katartikus állapotba kerültem. Óriási dolog, hogy a kollégáim érdemesnek találtak erre a díjra, az pedig különösen, hogy aktív időszakomban ért engem ez a megtiszteltetés. Amikor A mi kis falunk forgatásán gratuláltak nekem, Schmied Zoltán azt mondta: »Dorottya, ez után a díj után már mondhatod a rendezőnek, hogy köszönöd szépen, de nem kérsz több instrukciót.« Ezen nagyon jót nevettünk, hiszen tudjuk, bármilyen díj is van a vitrinünkben, egy próbafolyamat során mindig a nulláról kezdünk építkezni, és végtelen alázattal, ezer kudarcon át jutunk oda, hogy összeáll bennünk a szerep és az előadás. Így hát természetesen könnyen megeshet, hogy díj ide vagy oda, hamarosan ott kuporgok majd sírva a kanapémon egy újabb szövegkönyvvel a kezemben, hogy ezt mégis hogy oldjam meg? Szerencsére az önmagamba vetett hitem mindig erősebb a két­ségbeesésemnél. Ezt a jó tulajdonságomat édesapámtól, Udvaros Béla rendezőtől örököltem. Bármilyen nehéz helyzetben volt, derűsen látta az életet, és mindig mindenkihez volt egy kedves szava. Ahogyan ő, én is akkor vagyok boldog, ha hasznosnak érzem magam, ha fontos dolgokat képviselek, ha adhatok magamból az embereknek.”

Dorottya édesapja három éve ment el, így a lánya nem mindennapi sikerét már csak az égből csodálja.

Hetven felett is lehetünk boldogok

Az elmúlt időszakban sikert sikerre halmozott. Többek között a Nemzeti Színházban Blaskó Péterrel párban játszott darabban. Az Ők tudják, mi a szerelem című előadás két hetvenes éveiben járó ember szenvedélyes szerelmi történetét mutatja be. Tabudöntögető a téma, hiszen az időskori románcokról eddig nem sokan beszéltek.

„A mai napig hiszek a szerelemben – árulja el Dorottya. – Ez nem véletlen. Miután édesapám elveszítette édesanyámat, meg­gyászolta, de nem zárta le az életét. Az utolsó 12 évét egy csodálatos asszony, Magdó mellett töltötte. Bámulatosan boldog kapcsolatuk volt. Magdó lányaival együtt nem győztük kitalálni, hogy éppen hol vannak a szüleink, annyit utaztak, wellnesseztek, rengeteg programjuk volt, irigylésre méltóan éltek. Nem kell lemondanunk az élet szépségeiről, csak mert elmúltunk hatvan- vagy hetvenévesek. Ha minden jól megy, akár még húsz-harminc évünk lehet hátra, és nagyon nem mindegy, hogyan töltjük el. Emlékszem, egyszer néhány éve, amikor fáradt voltam, elmentem egy krumplidiétára Hévízre, ahol körülöttem a szállodában csak úgy hemzsegtek az osztrák és német boldog idős párok. Jól néztek ki, tele voltak lendülettel, céllal, élvezték a mindennapokat. Akkor megfogalmazódott bennem, így kell ezt csinálni, ez nem csak a pénzen múlik. És attól, ha éppen nincs párunk, miért ne lehetnénk szépek, csinosak, fittek, egészségesek, akár a gyerekeink, az unokáink, de legfőképp önmagunk kedvéért?”

Látványos akcióban vett részt

Fontosnak tartja, hogy ismert személyiségként jó ügyek mellé álljon. Ilyen a Greenpeace-szel közös együttműködése, amelyben a bolygó értékeinek tiszteletére hívja fel a figyelmet. És mindehhez nem csak az arcát adja! Egy nemrégiben megesett akciójuk miatt most Sopronba jár bírósági tárgyalásra.

„A Fertő-tó emblematikus cölöpházait bontásra ítélték. Az épületek alatt füstifecskék fészkelnek, és egy hálóval akarták lehetetlenné tenni, hogy visszatérjenek az otthonukba. Mivel a helyszín Magyarországról megközelíthetetlen, mi az osztrák oldalról kajakokkal odaeveztünk, és leszedtük a hálót, fotókat készítettünk, ezzel is demonstrálva, milyen fontos a fecskék munkája a bolygó védelme szempontjából. Ezután igazoltattak a rendőrök, majd a megfelelő határállomáson bevittek volna minket kihallgatni. Csak azért nem tudták a csapatunkat lekapcsolni, mert trükkösen a másik határátkelőnél jöttünk haza. A törvény szerint bűncselekményt követtünk el, ennek az ügynek lesz folytatása, de vállalom. Eltökélt szándékom sokadmagammal együtt védeni a természetet, mert hosszú távon ez az emberiség túlélésének a kulcsa. A természet iránti tisztelet és alázat” – mondja a színésznő, akit látok magam előtt, amint evez a kajakban a fecskefészkek felé. A jelenetről Bridget Jones jut eszembe, akinek ikonikus szinkronhangja volt. Meg is mondom neki. Ő pedig önfeledten kacag. Nézzünk rá, és ne felejtsük el: akárhány évesek vagyunk, így is élhetünk!

Fotó: Schumy Csaba, Eöri Szabó Zsolt/Nemzeti Színház, Fábián Olga