Gáspár Kata, A renitens főszereplője: „Simán lehetne már nekem is egy 15 éves kamasz lányom”

Mikor lettél ennyire vörös hajú? – kérdezem Katát, mert a legutóbbi találkozásunkkor még gesztenyebarna volt. „Először 15 éves koromban festették be a hajamat, amikor az első filmemet, az Apám beájulnát forgattam. A rendező vörös tininek képzelt el a mozivásznon, és azóta is vörös hajú lányként maradtam meg a köztudatban. Talán azért passzol hozzám ez a szín, mert fehér a bőröm, zöld a szemem és szeplős az arcom. Amikor forgatok, általában a filmkészítők megkérnek rá, hogy festessem be a hajamat, most éppen az új sorozat, A renitens miatt” – meséli a színésznő.

Szeret babázni, de saját gyereke nincs

A vasárnaponként az RTL-en látható bűnügyi vígjátékban egy háromgyerekes édesanyát alakít. „Eredetileg egy nálam kicsit idősebb színésznőt gondoltak a szerepre, de aztán kiszámolták, hogy simán lehetne már nekem is egy 15 éves kamasz lányom, szóval 36 évesen miért is ne játszhatnám el Renáta karakterét? A négyfordulós casting után dőlt el, hogy én kaptam meg a női főszerepet.” A sorozatban egy nyolc hónapos kisbaba is szerepel, aki a történet szerint a főhősnő legkisebb gyereke.

„Egy ilyen pici babával nem lehet hosszú órákon át dolgozni, oda kellett figyelni az igényeire, az alvási ciklusára, az etetésekre.” Katának nincs saját gyereke, de nagyon könnyedén kommunikál velük, talán ezért is ment gördülékenyen a forgatás. A baráti kö­rében többen is szültek az elmúlt években, így a babák cseperedését szinte végigasszisztálta. „Csuja Imre lánya, Fanni nagyon jó barátnőm. Sokszor vagyok náluk. Fanni négy gyerekével gyakran játszottam, vigyáztam rájuk, pelenkáztam és etettem is őket. Szeretek babázni” – árulja el.

A házimunkázás kikapcsolja, feltölti

A színésznő energikus, pörgős típus, aki mindig konkrét célokat tűzött ki maga elé. Annak idején, hamar önálló is lett. „19 évesen költöztem el a szülői házból, mert Pomázról bejárni reggel nyolcra a Nemzeti Stúdiójába nem volt egyszerű. Kezdetben egy barátnőmmel közösen béreltünk albérletet Budapesten.” Kata egyébként nem tipikus művészlélek, nagyon is két lábbal a földön jár. Például a házimunka kikapcsolja, feltölti. „Szeretek takarítani és szerintem értek is hozzá. Az a fajta vagyok, aki hosszan csinálja ezt a dolgot: létrára mászok, bútorokat mozgatok, hogy alattuk és a szekrény teteje is ragyogjon a tisztaságtól.”

Megdicsérte Chaplin unokája

A filmes munkák mellett sokat szinkronizál, jelenleg pedig a Játékszín két nagyon sikeres darabjában játszik. „A Nagyvárosi fények a Charlie Chaplin film színpadi adaptációja. Én 12-14 különböző karaktert alakítok a színpadon. Az egyik előadásunkra eljött a  legendás színész, Chaplin unokája. Volt egy kis fogadás is, Aurélia nagyon elégedett volt a végeredménnyel. Azt mondta, ilyen kicsi színpadon ennyire szép és minőségi előadást még nem látott, pedig már sok országban bemutatták ezt a művet.”

Kata szerint a színészi pálya sosem volt könnyű, mindig egyfajta kiszolgáltatottsággal járt, de jelenleg jól érzi magát a bőrében. Van elég munkája és a magánélete is rendben van. „Most szerencsésen állnak a csillagok. Ráadásul itt a tavasz, ami az egyik kedvenc évszakom. A korai sötétséget, a telet és a szeles időt nehezen viselem, de azt már mindjárt magunk mögött hagyjuk. Várom a napsütést és a jó időt. A két tacskómmal szeretek a Duna-parton sétálni, vagy a budai hegyekben kirándulni. Remélem, idén nyáron eljutok Horvátországba, mert öt éve nem nyaraltam. Most már nagyon hiányzik a tenger.”

Fotó: Németh Gabriella, Schumy Csaba, RTL, archív