Nemcsak a magánéletben, a színpadon is remek párost alkot Verebes Linda és Pindroch Csaba. A Mr. és Mrs. előadásukat tizenhárom éve játsszák nagy sikerrel. „Amikor Linda elkezdett darabokat keresni, tartottam tőle, hogy ugyanazon a színpadon együtt játsszunk, hiszen bárhogyan elsülhetett volna. Féltem, hogy akaratlanul felülkerekedik az egónk, és megbántjuk a másikat. Még akkor is próbáltam ellenkezni, amikor a feleségem először olvasott fel a darabból, de nyert a női erő, és milyen jó, hogy így alakult. Szeretünk együtt lenni és játszani. Az a nap a miénk, a pihenőnapunk, az előadás előtti és az utáni órák is rólunk szólnak. A kettesben töltött időt ajándéknak tekintjük” – árulja el Pindroch Csaba.
A darab által saját magukról és a kapcsolatukról is sokat tanultak. „A kritikát nem viseljük jól egymástól. Általában elsőre nem is fogadjuk el, de aztán lecsapódik, és rájövünk, hogy a legjobbat szeretnénk a másiknak. Azt is meg kellett szoknunk, hogy senki nem szól olyan őszintén, köntörfalazás nélkül hozzánk, mint a párunk” – mondja Verebes Linda
Házasságuk példaértékű, ami annak is köszönhető, hogy nem veszik természetesnek, hanem tesznek érte.
„Szívügyünk, hogy kiálljunk a házasságért, és megmutassuk, színészként is lehet szépen élni és kitartani a szövetség mellett” – árulja el Linda, akinek szavait Csaba is megerősíti.
„Szerencsés vagyok, hogy Lindát hozzám sodorta a Jóisten. Hívő emberek lévén, a gondviselésben és a szabad akaratban hiszünk. Az, hogy találkoztunk, egy lehetőség és ajándék. Egy kapcsolatot ápolni kell, nem úgy van, hogy megkaptuk, és természetesnek vesszük. Annyi szerencsénk van, hogy vágyjuk a másik társaságát, egyikünknek sem jó külön. Nem járok horgászni, vadászni vagy sörözni, mert nincs igényem rá. Nem szeretők vagyunk, akiknek csak a boldog pillanatok jutnak, hanem vannak hullámvölgyek is. De az életünk nagyon kerek, nincs olyan, amit nagyon hajtanánk. Engem nem az anyagiak motiválnak, hanem az együttlét, a közösen töltött idő a legfontosabb. Odafigyelünk arra, hogy a gyerekek életében ténylegesen jelen legyünk. Ezenkívül nem is akarunk nagyon mást.”
Szöveg: Somlai-Kiss Tímea
Fotó: DFP
