Megkérdeztük Váczi Gergőt, mit tesz másként vagy ugyanúgy, mint édesapja, amikor épp annyi idős volt, mint ő. A cikk eredetileg 2012-ben jelent meg a Meglepetés magazinban.
Bajusz takarja a hasonlóságot
Édesanyja, valamint édesapja második felesége szerint a 35 éves Gergő külsőre nagyon hasonlít az édesapjára – szerintük ez a képeken csak azért nem köszön vissza, mert Dezső arcát markánsan megváltoztatta a nagy bajusz, amit világéletében viselt.
„Tőlem távol áll a bajusz, a szakáll, ő azonban szerette. Én nem látom a kettőnk közti külső hasonlóságot, akárhogy is nézem. Talán csak a tekintetünk.”
Külföldön próbált szerencsét
Gergő és ikernővére csupán ötévesek voltak, amikor az édesapjuk Ausztriába ment szerencsét próbálni.
„Magyar termékeket forgalmazó boltban dolgozott, újraházasodott, és 7 évig nem is láttuk, ami megtörte a kapcsolatunkat. Amikor visszatért, megkérdeztem, hogy tegezhetem-e. Ma már kétgyermekes apa vagyok, és nem tudom megérteni, hogyan képes valaki évekig élni lelki nyugalomban, a családja nélkül.”
Nehéz természete volt
„A hétéves szünet után hellyel-közzel helyrejött a kapcsolatunk, néha elutaztunk hozzájuk a tesómmal. Jól érezte magát velünk, de néhány nap múlva már érződött, hogy kezd elege lenni a szórakoztatásunkból. Neki ennyi elég volt a családi életből, és nekünk is anyánk jelentette a mindent.”
Hamar meghalt
„Sajnos már nem él, de remekül gitározott, és olyan jól festett, hogy kiállítást akartak rendezni neki Ausztriában. Zseni volt: autodidakta módon megtanult angolul, csak mert szerette a Beatlest. Szerencsére örököltem a nyelvérzékét, valamint sok-sok befejezetlen festményét, amiket máig őrzök.”
Hamar önálló lett
„Ha rajta múlott volna, egész biztos, hogy sosem látjuk egymást, de én úgy éreztem, felül kell emelkednem ezen, mert akármilyen ő, még-iscsak az apám. Egy biztos: ha közvetve is, neki köszönhetem, hogy hamar önállóságra szorított az élet. Megtanultam küzdeni, s így értem el mindazt a szakmámban, a magánéletemben, amit ma már a magaménak tudhatok. Mindent összevetve hálás vagyok neki, amiért elhagyott.”
Fotó: archív
