Tévés valóságshow-ban eddig még nem láthattuk, de Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című műsorban jött, látott és győzött. Eleinte maga sem hitte, hogy nyerhet, számára a játék egy igazi önismereti kaland volt. „Értek sikerélmények és csalódások, magammal kapcsolatban is voltak meglepetések, például az, hogy nem voltam meghatározó, domináns személyiség, nem tudtam kellőképp képviselni a véleményemet, ami nem jellemző rám. Amikor az ember felvállalja az esendőségét, ahhoz néha nagyobb bátorság kell, mint iron lady-nek mutatkozni” – mondja nevetve Kriszta.
Minden játékosra szeretettel gondol
A játék hamar magával ragadta, nem bánta meg, hogy beköltözött a kastélyba.
„Érdekes szituáció volt, mennyire más energiák működtek odabent, mint a való életben: meglepődtem, mennyire erősen hat az emberre a csapat dinamikája. Szétszálazós típus vagyok, magamban mindig kiértékeltem a történteket és a hibáimat is, fontos számomra az önreflexió. Kitartásban hosszútávfutó vagyok, és nagy érzelmi amplitúdóval működöm, de kiventilálom, és utána gyorsan összeszedem magam. Nem volt könnyű játék, hogy bezárva, izolálva voltunk, de meghatározó élmény volt, és minden konfliktust el tudtam engedni. Mindenkire szeretettel gondolok vissza. Az érzelmességem a szakmámban jól jön, de a játékban nem feltétlenül volt előny” – meséli a riporter, aki a taktikai reality után újra belevetette magát a munkába. Nemrégiben sorozatot indított a nagymamaságról, hogy szembeszálljon a sztereotípiákkal. Unokája, Rózi már hároméves.
„A mai 50 év felettiek teljesen más helyzetben vannak, mint a régi nagymamák. Mi vagyunk a »szendvicsgeneráció«, akik állandóan dolgozunk, és sokunknak szerencsére élnek még az idős szüleink. A mi családunkban anyukámból dédi lett. Közben ott vannak a gyerekeink, nekem a felnőtt lányom és a 15 éves kamasz fiam, mindeközben mi is szeretnénk élvezni az életet: hegyet mászni, szórakozni, vagy csak egyszerűen jól érezni magunkat a bőrünkben.”
Az unoka a legjobb alibi
A nagyszülőség sok mindenre megtanította. „Elkezdtem nemet mondani bizonyos munkákra, amik nem vonzottak annyira. Rájöttem, hogy az unoka a legjobb alibi” – teszi hozzá nevetve. „Sokféleképpen lehet jó nagymamának lenni: mire az ember nagyszülő lesz, már tudja, mi a fontos az életben, mire emlékszik majd szívesen vissza. Nekem az unokám és a gyerekeim a legfontosabbak. 23 évesen lettem édesanya, korán visszamentem dolgozni, nagymamaként viszont megadatik az a lehetőség, hogy jobban koncentráljak azokra a dolgokra, amelyek igazán lényegesek. Tudatosabb nagymama vagyok, mint anya voltam. Sok időt töltök az unokámmal, hétvégen gyakran nálunk alszik. Nem vagyunk sütis család, de a fiamnak és Rózinak bármikor csinálok palacsintát. Nagyon talpraesett kislány, nem egy kis nebáncsvirág. Óriási színésznő, imádom.”
Kriszta nem szól bele az unokája nevelésébe. „A legfontosabb, hogy a lányom és a vejem szülői kompetenciáját erősítsem. Tiszteletben tartom a szabályaikat, hiszen ők hozzák a döntéseket, nem én. Ebben akarom támogatni őket. A lányom felnőtt ember, akit nem szabad gyerekszerepben tartanom. Úgy szeretnék segíteni, ahogy az nekik jó, nem pedig, ahogy én gondolom helyesnek.”
Oda megy, ahol szükség van rá
Büszke a lányára, akinél unokájának jobb édesanyát nem is kívánhatna. „Sári nagyon jól csinál mindent a vejemmel együtt, remek szülők, Rózi pedig boldog gyerek. Persze nálunk sem minden rózsaszín, vannak veszekedések, nem is kevés, de összességében szépen él együtt több generáció. Az anyukámmal mindig voltak harcaink Sári nevelése kapcsán, pont ezért döntöttem úgy, hogy nem folytatom ezt a mintát. Néha anyukám úgy viselkedett, mintha ő lenne Sári anyja, ami sok konfliktust szült közöttünk: úgy éreztem, nem bízik bennem anyaként. Nagymamaként már eldöntöttem, melyik az a női minta, amit szeretnék továbbadni. Sárival mindig is szimbiózisban voltunk, de jót tett a kapcsolatunknak, hogy leraktam a korábbi sémákat. Tudja, hogy bízom benne, és nem kell megfelelnie, vagy anyaságból vizsgázni előttem. Nem akartam az a típusú nagymama lenni, akiről a lánya azt mondja: »anyám mindig itt van, és nyomja a sódert«. Hiszem, hogy még a jó szándékú belekotyogás is feszültséget tud kelteni, ezért nem vagyok fegyelmező nagyszülő. Egyszerűen csak ott vagyok, amikor szükség van rám.”
Hátrányos helyzetű gyerekeket támogat
A nyereményéből a Van Helyed a Közös Jövőnkért Alapítványt támogatja, amely hátrányos helyzetű gyerekek oktatásával foglalkozik.
„Az elején nem gondoltam, hogy nyerni fogok, azonban ahogy haladt a játék, kezdtem elhinni, hogy van esélyem. Kellett egy olyan cél, ami motivál. Már korábban is dolgoztam együtt az alapítvánnyal, fantasztikusnak tartom a munkájukat. Ez adott lendületet, hogy ne csak magamért tegyem, hanem egy olyan ügyért is, amelynek valódi értelme van” – mondja Kriszta.
Fotó: Schumy Csaba, RTL/Katona László, privát
