Idén két jubileumot is ünnepel: a születésnapját és pályafutásának 40. évfordulóját, amelyet gálakoncerttel tesz felejthetetlenné.
„Olyan dalokat fűzünk majd egy csokorba, amelyeket a legjobban szeret a közönség” – árulja el Andrea, aki helyszínként nem véletlenül az Erkel Színházat választotta, ugyanis négyévesen ott állt először színpadon.
„A színházzal szemben jártam óvodába, onnan vittek át a szervezők statisztának, később pedig az Operaházban szimatolhattam be a kulisszák mögé, ami olyan erős hatással volt rám, hogy máig meghatároz mindent, amit csinálok.”
Követi anyukája példáját
Szívesen gondol vissza a kezdetekre. „Édesanyám mindenben támogatott, elképesztően bölcs nő volt, és csak akkor húzta meg a határt, amikor érezte, hogy nehézségek várhatnak rám a korai szereplés miatt. Akkor megbeszéltük, hogy szerinte még van időm később is foglalkozni a színpaddal, fontosabb először a betűket és a számokat megtanulnom. Nem vitatkoztam vele, nem volt emiatt konfliktusunk, hiszen igaza volt” – meséli a színésznő, aki folytatja az otthonról hozott mintát.
„Anyaként ugyanazokat az eszközöket próbálom alkalmazni, mint anyukám. A lányommal, Rozinával sokat beszélgetünk, lehet véleménye, de a döntéseket én hozom meg. Az őszinteség nagyon fontos a kapcsolatunkban, bármiről is legyen szó. Egyébként nem hiszek a nevelésben, csak a példamutatásban. Csak azt kérhetem számon a gyermekemtől, amit én is becsülettel megteszek. Kölcsönösen felnézünk egymásra, és ez fantasztikus érzés. Tisztelem a kamasz gyerekem vágyait, terveit, egyéniségét, és figyeljük egymást. Az őszinte érdeklődés és az odafigyelés nálam egyenlő a szeretettel.”
Beleáll a nehézségekbe is
A 17 éves Rozinában és híres édesanyjában számos közös vonás van.
„A lányom is jó humorú, ebben hasonlítunk, de sok mindenben különbözünk: Rozina racionálisabb, higgadtabb típus. Hagyok neki teret, mert nem gondolom, hogy ha én választom meg a hivatását, például orvosnak szánom, attól boldog lesz. El lehet ugyan képzelni és eljátszani a gondolattal, de abban hiszek, hogy neki kell megtalálnia azt a szakmát, amiben örömét leli. Mindenben mellette állok, ahogy annak idején anyám is tette. A támogatás olyan szabadságot ad, amely lehetővé teszi számára, hogy eldöntse, miben érzi majd jól magát. Nem szabályok között vergődő embert akarok nevelni, hanem egy egészséges, stabil, talpraesett gondolkodású, a valósággal jó viszonyban lévő felnőttet, aki boldog abban, amit csinál” – mondja Andi, aki a sikereit magának köszönheti.
„Rozina látja az árnyoldalait a választásaimnak, de el szoktam mondani ilyenkor, hogy a jó és a rossz kéz a kézben jár. Tudja rólam, hogy bármilyen nehézség adódik, nem hátrálok meg, hanem beleállok és csinálom. Sokat voltam egyedül, mert nem volt más választásom. Semmit nem kaptam tálcán, nem volt alám tolva sem a siker, sem a munka. Mindenből igyekeztem masszívan kivenni a részem, és rájöttem, hogy számomra ez örömforrás. A szeretetet, amit kapok a családomtól, a barátaimtól, a közönségtől, legyen az akár a hentes, a pék, a zöldséges, az orvos, ápolónő vagy pedagógus, értékelem és megbecsülöm.”
Örül az apróságoknak is
Idén februárban ünnepelte a 60. születésnapját.
„Fantasztikusan izgalmas, színes és gazdag életem volt eddig, és nap mint nap hálát adok a Jóistennek ezért. Furcsa, de eddig nem foglalkoztam vele, hány éves vagyok, most viszont az idő múlása jobban érdekel, mint bármikor. Akárhogy is színezem, kevesebb van már előre, mint hátra. Itt már nem lehet hülyéskedni, minden pillanatot meg kell élni. Az évek alatt összeadódtak a tapasztalatok, és rájöttem, hogy mindennek hasznát veszem, semmi nem volt felesleges, hiszen ezekből épültem fel.” Fontosnak tartja, hogy nyitott maradjon.
„A hivatásom megköveteli, hogy mindig topon legyek, és ebben nagy gyakorlatom van, tudom, hogyan kell helytállni, még akkor is, ha nem érzem magam a legjobb formában. Klasszikus nőként tekintek magamra, de ehhez nincs tuti recept, mindenkinek a saját útját kell belül végigjárnia. Nem hiszek abban, hogy valaki más jön, és befolyásolja az életünket: azt vallom, hogy mélyebben el kell gondolkodnunk a világról, és nyitottnak kell maradni. Ne a telefon nyomkodásával, vagy rövid, felszínes hírekből töltsük fel a lelki tartalékokat. A lányomat is arra tanítom, hogy az élet apró örömeinek örüljön, az életigenlés nálunk meghatározó. A szerepeimet változatlan hévvel és szeretettel viszem, ezektől mind több leszek. Imádom a természetet, de bekuckózni is nagyon szeretek egy pohár forralt borral és egy maréknyi sült gesztenyével. Szerencsére otthon mind a kettő adott. Vágyai szerintem csak a kislányoknak vannak, én csak azt szeretném, hogy még jó sokáig egészségesen, derűsen létezni tudjak, azzal a humorral, ami a sajátságom.”
Januárig nincs megállás
„Idén már alig marad szabadnapom, három színházban játszom, mellette sok koncertem van, nem is értem, hogy bírom, de nagyon bírom” – mondja nevetve Szulák Andrea, aki év végéig be van táblázva. „Januárban lesz egy kis szusszanásnyi időm, úgy tervezem, elutazunk majd, ugyanis így tudok a legjobban kikapcsolódni. Ilyenkor még a telefonomat is elteszem, és csak magamra és a környezetemre összpontosítok.”
Fotó: Mti, Fábián Olga, privát
