A kedvelt házaspár az elmúlt években kevesebbet szerepelt közösen a médiában, mert életük most a munkájuk mellett a hétéves kislányuk, Laura körül forog. Az őszi iskola szünet volt az egyetlen időpont, amikor mindhárman egyszerre ráértek arra, hogy meséljenek magukról és a sorsuk alakulásáról.
„Laura születése óta ő áll az első helyen, minden más háttérbe szorult. Szeretnénk egy okos, talpraesett és céltudatos gyermeket felnevelni. Szeptemberben kezdte el az első osztályt, a hétköznapjainkat hozzá igazítjuk. A suli után különórákra visszük, heti háromszor úszni, kétszer táncolni. Fontosnak tartjuk, hogy rendszeres mozgással lekössük az energiáját” – meséli az édesapa.
Felfedezik hazánk látnivalóit
A család Diósdon él, de ha van egy kis szabadidejük, szívesen túráznak.
„Élsportolóként bejártam a világot, és Petrával is sokat utaztunk külföldre, de Laura születése óta inkább csak belföldön kirándulunk. Olyan sok szép látnivaló van: Sárvárt, Miskolctapolcát és Harkányt szinte csak az elmúlt években fedeztük fel. Nagyon jól érezzük magunkat együtt. Szerencsére a tágabb család, a rokonság is összetartó. Petra nővéréék a szomszédunkban laknak, ott is van két kisgyerek. Az én édesanyámmal és testvéremmel is kitűnő a kapcsolat, és Petra szülei is fontos részei az életünknek. Nem hiányzik, hogy eljárjak sörözni a haverokkal. Az én boldogságomat a családom adja” – árulja el az idén 50 éves Czene Attila.
Attila hosszú idő után megint úszni jár
Az atlantai olimpia hőse, az aranyérmes úszó főállásban a Nemzeti Diák- hallgatói és Szabadidősport Szövetség főtitkára, társadalmi munkában pedig a Magyar Szabadidősport Szövetség elnökeként tevékenykedik. Munkáit élvezettel végzi. Feladatának érzi, hogy a sportolást népszerűsítse.
„Hosszú idő után én is újra elkezdtem úszni. A kislányom miatt is fontos, hogy megőrizzem az egészségemet, ezért együtt járunk edzésekre” – mondja Attila. Felesége, Bánhidi Petra kétszeres világbajnok táncművész és táncpedagógus. Saját tánciskolája van, ahol hároméves kortól tanítja a gyerekeket, de felnőttek is szép számmal járnak hozzá.
„Nagyon szeretem átadni a tudásomat. Azt is olyan jó látni, hogy a jelenlegi Dancing with the Stars tánckarában szereplő fiatalok közül többen az én tanítványaim voltak. Nem fáj a szívem, hogy már nem vagyok köztük a táncparketten, mert amikor nézem őket a tévében, úgy érzem, nem volt hiábavaló a munkám. Büszke vagyok rájuk” – árulja el a csinos táncművész.
Annak idején Attila és Petra megnyerte ennek a műsornak az elődjét, a Szombat esti lázat. „Szép emlékként őrizzük a 2006-os szereplésünket. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elrepült 18 év! A közönség a mai napig azt hiszi, hogy a táncos műsor próbái alatt jöttünk össze, de mi valójában akkor már két éve egy pár voltunk. Igaz, csak a verseny után, 2007-ben házasodtunk össze.”
Laura szeretne egy kistestvért
A kislányuk születésére tíz évet vártak. Szerettek volna már előbb is gyereket, de a sors egy kissé összekuszálta a szálakat.
„Voltak egészségügyi gondok, amik hátráltatták, hogy felelősségteljesen, a házasságunk elején vállaljunk gyereket. Két komoly betegségen is átestem, de szerencsére sikerült legyőznöm a rákot, időben elkezdődött a kezelés. Miután teljesen felépültem, és gyógyultnak nyilvánítottak, kezdtünk bele a családalapításba” – mondja Attila, aki úgy érzi, már nem fog bővülni a háromtagú családjuk.
„Laura egyre inkább szeretné, ha születne kistestvére, de ha reálisan nézzük, ennek már minimális esélye van. Petra 45 éves, én ötven vagyok. A lelkünk mélyén mi is szerettünk volna egy második babát, de eddig nem jött össze, most pedig már úgy vagyunk ezzel, hogy a lányunk – nincs rá jobb kifejezés – annyira jól sikerült gyerek, hogy az ő életét szeretnénk a lehető legszebbé tenni.”
Hárman alkotnak egy egységet
„A hármas egységünk nagyon szoros – veszi át a szót Petra. – Tökéletesebb gyermeket nem is kívánhatnék magunknak. Laura szorgalmas, szófogadó, közösségi gyerek. Mindig mosolygós, vidám és pozitív kisugárzású. Olyan jól érezzük magunkat hármasban, hogy azt elmondani nem is lehet. Sosem unatkozunk, mindig találunk valamit, amitől jó a közös együttlét. Társasozunk, kártyázunk, játszótérre megyünk, kutyát sétáltatunk. Az én időbeosztásomat is Lauráéhoz igazítottam, hogy minél többet tudjak vele foglalkozni. Amíg ő suliban van, megcsinálom a házimunkákat, a délutánok pedig közösek. Egy héten kétszer jön velem a budafoki tánciskolámba, amit nagyon szeret, nem kötelező programként éli meg.
Nyitott az emberek felé, szívesen barátkozik. Attilával pedig külön örülünk annak, hogy a kettőnk maximalizmusát örökölte. Mindegy, hogy Laura mi szeretne lenni majd felnőttként, támogatjuk mindenben.
Bár legutóbb azt mondta nekem, most csak egy célja van, hogy az apukáját legyőzze úszásban. Hát ez nem lesz könnyű, gondoltam magamban, de a 2032-es brisbane-i olimpián, 15 évesen akár már versenyezhetne is. Nem akarunk Laurából olimpikont nevelni, de nagyon örülnénk, ha valamiben kimagasló teljesítményt nyújtana.”
A személyes találkozásban hisz
A népszerű olimpikon nem használja a Facebookot és az Instagramot. „Régi vágású embernek tartom magam, aki a személyes találkozásokban vagy a telefonos beszélgetésekben hisz. Nem kívánok az életem minden pillanatáról beszámolni, vidám képeket posztolgatni a családomról. Szerencsére a feleségem is csak a tánciskolája miatt használja az internetes oldalakat, nem magáncélú tartalmakat tölt fel. Mi nagyon jól megvagyunk a közösségi média nélkül is” – mondja nevetve.
Fotó: Schumy Csaba, mti
