A cikk eredetileg 2014-ben jelent meg a Meglepetés magazinban. Akkor arról kérdeztük a színésznőt, hogy mit tesz másként, vagy éppen ugyanúgy, mint nagymamája Roland Mária Vilma Anasztázia Franciska az ő korában.
„Különlegesen hosszú neve volt: Roland Mária Vilma Anasztázia Franciska. Mindegyik keresztnevére hallgatott. Ő engem Cucukámnak
nevezett. Szerettem, amikor becézett.”
„Az életre tanított”
„A nagyikám nevelt fel, mert a szüleim sokat dolgoztak. Ő készített fel az élet trükkjeire, a túlélésre. Amikor például főiskolára jártam, és 220 forint volt az ösztöndíjam, ő mutatta meg, hogyan lehet beosztóan élni, kevés pénzből jóízű ételeket főzni. Egy zacskó mirelit csirkét egy hétig ettem, mert mindenegyes részét más-más napokon készítettem el. A legfinomabb falat, a comb hétvégére jutott – az volt maga a mámor.”
„Én voltam a manikűröse”
„Én voltam a fodrásza, manikűröse, pedikűröse. Időskorára köszvényesek lettek az ujjai, és már nem tudott horgolni. Amikor fájdalmai voltak, arra kért, hogy masszírozzam meg a kezét – mindig nagy örömmel tettem.”
Gazdagságból szegénységbe
„Anyai ági felmenőim nemesi címerrel rendelkeztek, de mire én megszülettem, ennek már nem volt jelentősége. A nagyanyám fiatal éveiben Nagybányán élt egy szép birtokon. Később a férjével felköltözött Budapestre. Eleinte egy egész háztömbjük volt, majd egy sarokház, utána egy saroklakás, végül egy szoba-konyha a Józsefvárosban. Nagyanyám mosolyogva csinálta végig az életében átmenő változásokat, igazi túlélő volt. Például
kosztosdiákokat etetett a lakásán, évekig ebből tartotta el a családját, de portás néni is volt a Kőbányai Sörgyárban.”
Egyedül élt
„A férje halála után önmegtartóztató életet élt. Eszébe sem jutott más férfit közel engedni magához. Egyszerű volt a külseje is. Például sosem rúzsozta a száját. Leginkább kendőket viselt a fején. A színpadon kívül én sem szeretem sminkelni magam, szerény a megjelenésem.”
„Sosem feledem”
„A nagyanyámnak három unokája volt,
nekem a nevelt lányom révén kettő van. Blanka óvodás, Milán két hónapos. Ők még nagyon kicsik, de igyekszem majd nekik is átadni azt a tudást, amit én kaptam a nagymamámtól. Amíg élek, mesélni fogok róla az utókornak, mert ő az életem egyik legmeghatározóbb személye.”
Lenvirágkék szeme volt
„Nagyanyámra nem igazán hasonlítok külsőre. Neki egészen ritka lenvirágkék szeme volt. Én tónusaimban sötétebb vagyok, barna. Mi annyira sok időt töltöttünk együtt, hogy inkább a lelkemben hasonlítok rá. A száját soha nem hagyta el csúnya beszéd, és rendkívül toleráns, megértő asszony volt.”
Fotó: archív
