Korán felfedezték. Nem csoda, hogy főiskolásként már szerepelt a Madách Színház előadásaiban. A Nagykanizsán született fiatalember hihetetlen önbizalommal és tehetséggel vetette bele magát a színészet ezer meg ezer kalandjába. A diploma megszerzése után is a Madáchban játszhatott, majd 1974-től átkerült a Vígszínházba, három esztendő múltán pedig a Mafilm társulatához szerződött. Ő lett Jancsó Miklós rendező állandó színészeinek egyike.
S ezért is megdöbbentő, visszapörgetve Balázsovits Lajos pályáját, hogy viszonylag kevés filmfőszerepet osztottak rá. Rá, aki külsejével is vonzotta volna a nézőket. Aki látta az ifjúkori Balázsovitsot, bármelyik tévé, vagy mozifilmben, aligha vitathatja, hogy az ő megjelenésével szerelmes hősöket játszhatott volna el. Egyiket a másik után. A szépfiú skatulya valamiért elkerülte őt.
Dívába szeretett bele
Természetesen így is emlékezetes karakterek fűződnek a nevéhez. Például Makk Károly Isten és ember előtt című drámájában Zoltán, az orvos szerepe, aki beleszeret egy görög emigráns lányba. Ám a szerelmük, a kapcsolatuk tragédiával végződik. A szerelem az életben is drámai körülmények között talált rá. Húszévesen vette feleségül a nála öt évvel idősebb Almási Évát. Mindez 1966-ban történt, és a gyönyörű párja akkor már foglalkoztatott dívaként szerepelt megannyi alkotásban.
Balázsovitsot valami hihetetlen erő vonzotta a csinos kolleginához – apró szépséghibája volt a történetnek, hogy házas asszonyról beszélhetünk. Ők ketten egy színdarab kapcsán találkoztak először a Madách Kamarában. Együtt játszottak a színpadon, de az igazi nagyjelenet már a színfalak mögött játszódott le, amikor is Balázsovits odaállt Almási elé s azt mondta neki: „Szerelmes vagyok beléd!” Az ünnepelt művésznő akkor Vámos László, a színház akkori főrendezőjének, vagyis Balázsovits Lajos kollégájának, egyben főnökének a felesége volt.
Örökre összetartoztak
De a szerelmesek már fogták egymás kezét. Balázsovits Lajost nem érdekelte a karrierje. Nem érdekelte mit gondolnak róla az emberek, hogy az kollégái összesúgnak a háta mögött, hogy az erkölcscsőszök majd felháborodnak – ő Almási Évát akarta. Élete szerelmét.
Balázsovits Lajos talán a sorsnak és a rendezőknek köszönhetően nem lett ügyeletes szépfiú, ehelyett játszott például a Fényes szelekben, Sára Sándor művében, a Feldobott kőben, és Rózsa János Bűbájosok című alkotásában, amelyben hallhatta a közönség az Illés, no meg Koncz Zsuzsa számait is. De Luchino Visconti sem felejtette el őt. Noha Tadzio szerepére a svéd fiút választotta ki, később talán az olasz direktor sugallatára Balázsovitsot választották ki a tibeti jógiról, Milarepáról készült olasz film főszerepére, melyben Paolo Bonacellivel játszhatott együtt.
Liliana Cavani alkotását 1974-ben mutatták be. S ha a Halál Velencében-nel nem is jutott el Cannes-ig, a sors ebben is kárpótolta őt, merthogy a Még kér a nép című mozival, amelyben egy fiatal tisztet játszott, igenis eljutott a francia városba, mint a fesztivál egyik versenyfilmjének főszereplőjeként.
Forrás: Újságmúzeum
Fotó: Fortepan, archív
