Édesapám, Balázs Pál
„Gyomaendrődön nőttem fel, a lelkem mélyén a mai napig falusi lánynak tartom magam. A családunkban senki nem volt művész, de mindenben támogattak. Amikor apukámnak azt mondtam, hogy színész akarok lenni, azt válaszolta, hogy semmi baj, csak olyan munkát válasszak magamnak, amit akkor is szívesen csinálok, ha nem fizetnek érte. Apukám azt tartotta fontosnak, hogy a munkámban boldog legyek. Tőle láttam azt is, hogy sosem késő tanulni, egy új szakmát elsajátítani. Eredetileg villanyszerelő és finommechanikai műszerész volt, de az évek a során legalább még nyolc szakmát kitanult, ha kellett, három állása is volt egyszerre. Én is igyekszem képezni magam. A színészet mellett cipőfelsőrész-készítő és okleveles masszőr is vagyok. Ráadásul 46 évesen újra beültem az iskolapadba, jelenleg a Színművészeti Egyetem drámainstruktor szakára járok.”
Szerelmem, Gábor
„Áprilisban lesz 23 éve, hogy együtt élünk. Amikor Gáborral megismerkedtünk, anyukám azt mondta: »Remélem, hogy Gábor el fogja érni azt a szintet, amit apukád jelent neked.« Köztudott volt rólam, hogy mindenkit édesapámhoz hasonlítottam, ezért is volt nagyon magasan a mérce. Hála istennek, Gábor megugrotta azt, amit egy férfitől elvárok. Bátor, lojális, jóképű pasi, akinek céljai vannak. Felnézek rá. Rendkívüli támaszom abban a bohém művészi közegben, amiben élek. Bármikor kapaszkodhatok belé, mert a realitások embere. Mellette könnyedén szárnyalhatok, ezért is illünk egymáshoz.”
Ridzi Gábornak művészeti ügynöksége van, Andreával nem dolgozik együtt, de számos hírességet képvisel.
Fogadott öcsém, Atika
A macsó rappernek, Curtisnek van egy olyan érzékeny oldala, amit csak a színésznő ismer. „Bár csak nyolc éve barátkoztunk össze, máris ezer szállal kötődünk egymáshoz, lelki társak vagyunk. Atika nekem olyan, mintha a fogadott öcsém lenne. Mindennap beszélünk telefonon, és sokat lelkizünk. Neki köszönhetem életem egyetlen tetoválását is.
Amikor édesapám meghalt, ő vitt el engem egy tetoválómesterhez, aki édesapám és édesanyám angyalszárnyaiból egy-egy tollpihét tetovált a bal kezemre, a szívem magasságába. Fontos nekem ez a szimbólum, a nehéz helyzetekben gyakran megérintem, megsimogatom, így kerülök közel az imádott szüleimhez. Atika szeretetteljes ember, óriási szíve van.”
Igaz barátom, Árpa Attila
Legalább 14 éve tart a barátságuk. „Ott voltam Attila tavalyi esküvőjén is, és bőgtem a boldogságtól. Jó volt látni, hogy az élete révbe ért. Ő az az ember, akit ha az éjszaka közepén felhívnék, akkor is segítene nekem. Támaszként tekinthetek rá, tudom, hogy sosem hagyna cserben. Nagy adománynak tartom, hogy együtt is játszunk a Karinthy Színházban. A Tortúra című darabunk nagy siker, a jubileumi 100. előadásra készülünk.”
Heten tették olyanná, amilyen – Balázs Andi: „Ők a legfontosabb férfiak a szívemben”
Példaképem, Bodrogi Gyula úr
„Már kislányként arról álmodoztam, hogy színésznő leszek. De nekem nem szerepálmaim voltak, hanem úgynevezett emberálmaim, tehát olyan művészek, akikkel szeretnék egy színpadon állni. Ez megadatott. A Nagymester című színdarabban Bodrogi Gyulával játszom együtt. Ő az ikonom, a példaképem. Jó tanácsokkal lát el, az életbölcsessége lenyűgöz. Nagyon menőnek tartom, hogy amikor hív, a telefonom kijelzőjén megjelenik a legendás művész neve. Én csak Gyula úrnak hívom, amin mindig jót mosolyog. Bácsinak mégsem akarom szólítani a Nemzet Színészét.”
Pótapám, Verebes István
„Korábban néhányszor dolgoztunk együtt. Hihetetlen a munkabírása és a szakmai tudása. Később édesapám helyett a pótapám lett. Pista és felesége, Ági a második családom. Apukám halála után István azt mondta nekem, hogy a házuk ajtaja mindig nyitva áll előttem, Bazitára bármikor mehetek hozzájuk. Szinte a lányaként szeret, amit megtisztelőnek tartok, mert nem könnyű közel kerülni a szívéhez.”
Mentorom, Karinthy Márton
23 éve játszik a Karinthy Színházban. „Annak idején az igazgató, Karinthy Márton hívott a teátrumhoz. Az előadások előtt és után is sokat beszélgettünk. Mindent, amit a színházról tudok, ő általa tudom. A színházszeretete inspirálóan hatott rám. Ő tanácsolta, hogy a színész ne magának játsszon, hanem a közönségnek. Ha öten ülnek a nézőtéren, az ugyanolyan, mintha ötezren néznének, vagyis minden körülmények között magas színvonalú előadást kell létrehozni. Sokat mesélt a családjáról is, ahogyan megélte a Karinthyságát. Felmenői között a magyar irodalom legendás alakjai voltak, boldogan hallgattam a róluk szóló történeteket. Marcit a mentoromnak is tartottam, óriási veszteségként éltem meg a halálát.”
Fotó: Olajos Piroska, Rtl, Privát, dfp, privát
