Úgy érzik, mintha egy szemvillanás alatt telt volna el ez a három évtized.
„Még mindig élénken él bennem az első közös fellépésünk vagy az első stúdiólemez felvétele. Minden karrierhez kell egy kis szerencse és az a belső meggyőződés, hogy valóra váltjuk az álmainkat: nálunk mindkettő megvolt” – kezdi Ákos.
A véletlennek köszönhetik a találkozást
Ákos és Inti Győrben nőttek fel, és már gyerekként minden reggel összefutottak úton iskolába menet.
„Egymással szemben haladtunk, mivel az iskoláink ellentétes irányban voltak. Eleinte csak elmentünk egymás mellett, aztán idővel biccentettünk, integettünk, úgy kezdődött, mint egy romantikus filmben. Míg egy nap az iskolai kézilabdaedzésemen, ahol egyébként az édesapám volt az edző, megjelent Ákos. Kiderült, hogy a szüleink régóta ismerték egymást, és Ákos szeretett volna kézilabdázni, de a saját iskolájában erre nem volt lehetősége. Így kezdődött minden. Azóta olyanok vagyunk, mint a testvérek, Ákos bátyjával, Zsoltival együtt, aki a zenekar menedzsere lett. Ő is kézilabdázott, és amikor felkerültünk a Győri ETO csapatához, még szorosabbá vált a kötelék köztünk. Már gyerekként is egy csapatot alkottunk” – meséli Inti, aki Ákossal együtt költözött fel a fővárosba.
„Vidéki kissrácként nem volt egyszerű Budapesten beilleszkedni, mintha másik országba érkeztem volna: ridegebbek, távolságtartóbbak voltak az emberek. Eleinte a stáb egyik tagjánál, egy csepeli panelben húztam meg magam, ahová Inti is beköltözött.
Nem sokkal később megkaptuk az első lemezszerződést, majd a turnébuszban találtuk magunkat, amiből hét évig szinte ki sem szálltuk” – emlékszik vissza Ákos.
Ez is érdekelhet: Mi történt? Lemondta az összes koncertjét Szabó Ádám: a babához van köze
„A szülőség folyamatos önismereti utazás”
Barátságuk a mai napig szoros, azonban a zenekar mellett már más élvez prioritást. Ákos kisfia, Bende Mór 3 és fél éves.
„Számomra a család az első, minden a gyermekem köré szerveződik. Picit később lettem édesapa, aminek a jó oldala, hogy teljesen megértem rá, és igyekszem mindenből százszázalékosan kivenni a részem. Szeretném neki átadni azokat az értékeket, amelyeket én is megörököltem a szüleimtől, hogy kulturált, intelligens, céltudatos embert faragjunk belőle, akinek van elképzelése az életről, és hajlandó is tenni érte. Sok tulajdonságomat látom visszaköszönni benne, ami tükröt tart elém. A szülőség egy folyamatos önismereti utazás” – mondja a zenész, aki párjával, Nikivel gyakran eljátszik a gondolattal, milyen lenne, ha két gyermekük lenne.
„Bende számára is ajándék lenne egy testvér, miközben azt is tudjuk, hogy két gyermekkel milyen felelősséget vállalnánk. A sorsra bízzuk: ha jönnie kell, akkor jön, mi semmi akadályt nem gördítünk elé. Nikivel figyelünk arra is, hogy időnként kettesben is legyünk, amikor csak rólunk szól az este. A hétköznapokban is törekszünk arra, hogy legyen időnk egymásra, de arra is, hogy hárman is minőségi időt töltsünk együtt. A pörgősebb időszakomban is ügyelek rá, hogy azért kidugjam a fejem a hétköznapi forgatagból, és mindent félretéve a gyerekemre figyeljek.”
Szívműtétje óta jobban odafigyel magára
Inti lánya már 23 éves, apaként teljesen más kihívásokkal szembesül, mint zenésztársa.
„Nagyon büszke vagyok Emmára, ahol tart, és ahogyan alakítja az életét. Egyetemista és mellette dolgozik is. Fantasztikus ember lett, ami főként az édesanyja érdeme, hiszen ő van vele többet, de én is aktívan kiveszem a részem a neveléséből. Lazább apuka vagyok, inkább társként kezelem a gyerekemet. Amikor Emma 18 éves lett, az anyja felhívott, hogy próbáljam meg lebeszélni a tetoválásról.
De hogyan is tehettem volna, amikor én magam is tele vagyok varrva? Amit fontosnak tartottam, azt igyekeztem átadni neki: azokat az értékeket, amiket én is otthonról hoztam. Anyukámmal és a férjével nagyon jó a kapcsolatom, általában évente egyszer meglátogatom őket Floridában, de például most ők jönnek a koncertre. Costa Ricában, ahol a családom egy része is él, megörököltem egy házat, októberben oda is elutazom, ott ünnepeljük az 50. születésnapomat” – meséli Inti, akit a kerek évforduló nem különösebben foglalkoztat.
„Világéletemben az ahogy esik, úgy puffan elv szerint éltem. Egyáltalán nem érzem magam annyi idősnek, amennyi vagyok, inkább mintha még mindig a húszas éveimben járnék. Tudatosabbá csak az egészségem terén váltam: a szívműtétem óta sokkal jobban figyelek magamra. Időközben a magánéletem is átrendeződött.
Dalmával szakítottunk. A kapcsolatunkban nem egy irányba haladtunk, és bár próbáltuk az energiáinkat egy útra terelni, végül mindig szembementünk egymással. Többször is újrakezdtük, de beláttuk, hogy vége. Jól érzem magam egyedül, nem keresgélek senkit, de nyitott vagyok. Hiszem, hogy akinek be kell jönnie az életemben, az úgyis jön.”
Nagyon készülnek a nagykoncertre
„Harminc évet összefoglalni nem könnyű, rendkívül izgatottak vagyunk miatta. Császár Elődnek sokat köszönhetünk, ő volt az, aki annak idején bevitte a kiadóba az első demónkat, és meggyőzte őket, hogy érdemes velünk foglalkozni. Nem kérdés, hogy neki is a színpadon a helye a március 29-i koncerten” – mondja Inti.
Fotó: privát
