Címlapsztori Sztár

A prímáskirály halála, szerelmek és földön alvás: kulisszatitkok a 100 tagú cigányzenekar életéből

Danyi Lőrincnek, a 100 tagú cigányzenekar prímásának egy nagy kaland az élete, így érzi, akinek mesél gyerekkora óta imádott hivatásáról. Mitől is lenne unalmas a világ egyik leghíresebb zenekarával utazni, színpadra lépni, vagy a szabad ég alatt aludni? Danyi Lőrincnek a 100 Tagú Cigányzenekar az élete.
Danyi Lőrinc

A magyar cigányzenészek mindig is messze földön híresek voltak, valaha a világ legnagyobb muzsikusai (Yehudi Menuhin vagy Chick Corea) jártak titokban a pesti zenés éttermekbe, hogy hallgassák a játékukat. A csoda manapság is megszületik egy-egy megmaradt kisvendéglőben, de a zenészek – hiába képesek ragyogóan Beatlest és Madonnát játszani − ma is arról álmodnak, hogy klasszikus művekben „húzhassák”. Lehetőleg a 100 Tagú Cigányzenekarban.

Temetésen született

Pedig a zenekar létrejöttét 1985 áprilisában szomorú esemény ihlette. Id. Járóka Sándor temetésén a  hagyományok szerint több száz zenész gyűlt össze, muzsikával kísérték végső útjára a prímáskirályt. Akkor sokan gondolták úgy, hogy nem csak egy ilyen fájdalmas napnak kellene összehoznia őket.

Nem sokkal később hivatalosan is megalakult a zenekar, amelynek azóta is különleges megtiszteltetés a soraiba tartozni. Talán ezért is ilyen sikeresek már évtizedek óta. Persze ez azért korántsem intézhető el ennyivel.

„Az egyedi hangzásvilágunk, a hagyományaink előtti tisztelgés, a csapatszellem rabul ejtheti az embert − mondja lelkesen Danyi Lőrinc, jelenlegi vezetőprímás. – Ez egy sírig tartó szerelem, ami nem mindig könnyű, de kárpótolnak érte a színpadon átélt boldog pillanatok.”

Vagy éppen a tömérdek utazás, hiszen az évek során a világ legkülönbözőbb tájain léptek fel, így nem meglepő, vannak titkos kedvencei is.

„A távol-keleti régió, Kína, Indonézia, Malajzia. Ez még akkor is igaz, ha az ottani kultúra nagyban különbözik a miénktől, ebből pedig gyakran adódtak érdekes és fura helyzetek. Ott teljesen természetes, ha valaki a koncert közben elkezd étkezni, vagy esetleg a számítógépén dolgozni, ez ott nem számít tiszteletlenségnek. Az érzelmeiknek is vissza­fogottan adnak hangot, egyszer előfordult, hogy mire letettük a hangszert, és elindultunk meghajolni, már befejezték a tapsot” – neveti el magát a történeten.

Ez is érdekelhet: Csorba Lóci, a Csináljuk a fesztivált! nyertese: „A kisfiam lesz a legszebb ajándékom”

Hófehérke – áthangszerelve

Danyi Lőrinc nagy fába vágta a fejszéjét a közelmúltban, ugyanis kifundálta, milyen érdekes fúziót jelentene, ha a 100 tagú Cigányzenekar ismert Disney-klasszikusok zenéjét dolgozná fel. Nemsokára bárki meghallgathatja, hogy hangzik a Hófehérke vagy a 101 kiskutya főcímdala az előadásukban.

Latin virtus és magyar vircsaft

4 Fotó megtekintése

A prímáskirály halála, szerelmek és földön alvás: kulisszatitkok a 100 tagú cigányzenekar életéből

Budapest, 2002. december 30.Óév búcsúztató koncertet adott a Száztagú Cigányzenekar a Budapest Kongresszusi Központban
Még több +
Kevés a hölgy a zenekarban
Még több +
Danyi Lőrinc
Még több +
100 tagú cigányzenekar próbája
Még több +

De az ellenkezőjére is volt példa Costa Ricán. „Rettenetesen izgultunk, mert filharmonikusok előtt léptünk fel. Féltünk, mennyire fogjuk megállni a helyünket. Ehhez képest a produkciónk végén elkezdtek ujjongani, majd felszaladtak a színpadra. Egyenként gratuláltak, és alaposan szemügyre vették a hangszereinket. Filmbe illő jelenet volt.”

Ám nem csupán egzotikus földrészekről vannak emlékezetes történetei. „Egy franciaországi turnén az előre lefoglalt szálloda helyett egy mező közepén találtuk magunkat. Kiderült, hogy idő közben lebontották a lefoglalt szálláshelyünket. Ugyancsak Franciaországban történt meg velünk, hogy fedél nélkül maradtunk, mivel egy kollégiumban laktunk volna, ahol valamilyen hiba folytán nem volt elegendő hely mindenki számára, ezért úgy döntöttünk, kollektíven a tengerparton töltjük az éjszakát.

Gyakori a másodállás

Népes létszámuk még nekik is komoly fejtörést okoz olykor, például egy próba megszervezésekor.

„Általában a hét első felében próbálunk, ez napi négyórás elfoglaltságot jelent. Ennyi minimum kell ahhoz, hogy a zenekar a megfelelő színvonalon, egységben szólaljon meg. De valamilyen nagyobb esemény előtt ennél sűrűbben találkozunk. Általában szekciókra bontva próbálunk, ezáltal nem kell mindenkinek mindig jelen lennie. Viszont még így sem egyszerű a szervezés, hiszen többeknek a zenekar mellett civil munkája is van. Ilyenkor nemritkán kénytelenek áldozatokat hozni” – mondja sóhajtva Lőrinc, majd hozzáteszi, mostanság annyit próbálnak, amennyit csak tudnak, hiszen vészesen közeledik az év egyik, számukra legkülönlegesebb eseménye.

„Április 20-án a Hungarikum Kavalkád keretében állunk színpadra. Mindez azért is lesz nagyon egyedi, mert a magyar nóta, az operett és a cigányzene fantasztikus keveredésének lehetnek tanúi a nézők. A koncertre nem is akárhol, az MVM Dome-ban kerül sor. Nekünk ez nem annyira számít – árulja el a prímás –, apró kultúrház vagy díszes koncertterem, egyre megy, ugyanúgy mindent beleadunk.”

Összesen hat nő játszik a zenekarban

Danyi Lőrinc nagy szívfájdalma, hogy a lányok jóval kisebb mértékben képviseltetik magukat a 100 Tagú Cigányzenekarban. „Jelenleg mind­össze hatan vannak. Sajnos a hangszerek és a muzsikálás idővel többnyire háttérbe szorul náluk. Meg azt sem tagadjuk el, hogy nem egyszerű ennyi fiú között helytállni. De nem lehetetlen. Az egyik gyerekkori barátom például itt ismerte meg a későbbi feleségét. Most is van egy szerelmespárunk…”

Szöveg: Faragó György

Fotó: Olajos Piroska, Mti

Címkék: