Évek óta nem szerepelt új moziban, de rajongói a mai napig imádják. Régi filmjeit állandóan játsszák valamelyik tévécsatornán, így nem kell nélkülöznünk az azúrkék szemű színészt. Terence Hill és Bud Spencer a világ egyik leghíresebb színészpárosa volt. A nevük összeforrott a spagettiwesternfilmekkel.
„Bár a vásznon sokat bunyóztunk, a való életben az erőszak minden formája távol állt tőlünk. Békés természet vagyok, és Bud Spencer is az volt. Nagyon hiányzik a barátom, sajnálom, hogy már nincs köztünk. Sok mindenben különböztünk, de mégis könnyen megértettük egymást, összetartoztunk. Bud például nagyon szeretett hangosan beszélni, én halkan kommunikálok. Na és ő a krumplit szerette, én pedig a hagymát” – mesélte nevetve Terence Hill a Meglepetésnek adott interjújában.
Nyulakat tenyésztett a vidéki tanyáján
Az olasz származású sztárnak két birtoka is van, ahol szeret elvonultan élni.
„Mindig kényelmetlenül éreztem magamat a celebvilágban. A 70-es években egy rövid ideig éltem Los Angelesben, de nem szerettem az ottani légkört és a nagy egójú hírességeket. Fiatalabb koromban forgattam egy-két filmet Hollywoodban, de amikor a producerek erőszakos karaktereket akartak rám osztani – például a Rambo-szerepet, amit visszautasítottam, mert túl durvának találtam –, inkább leléptem, és elköltöztem vidékre, egy erdő mellé Massachusettsbe.
Azon a tanyán senki sem talált rám, nyulakat tenyésztettem, még pónilovunk is volt. Nem bánom, hogy nem lettem igazán híres Amerikában. A nyugalmam, a lelki békém mindig fontosabb volt, mint a sztárság. Jelenleg kétlaki életet élek: Amerika és Olaszország között utazgatok. Mindkét helyen a természet közelében vagyok. Szeretek korán kelni, és a kertemben élvezni az első napsugarakat.”
Terence hűséges férj. Felesége, Lori már közel hat évtizede a társa.
„Sok csinos nővel találkoztam pályám során, de csak Loriba voltam szerelmes.
A tartós kapcsolatot jobban értékelem a kalandoknál. Egy barátomnál találkoztunk, ahová mindketten vacsorára voltunk hivatalosak. Ez 1967-ben volt, és azóta is együtt vagyunk. A házasságunk elején Lori jött velem a forgatásokra, segített nekem egy-két dologban, például, hogy jobban menjen az angol nyelv, mert gyerekként olaszul és németül beszélgettünk otthon. Azt hiszem, az a mi titkunk, hogy mindkettőnknek megvan a maga hobbija, így engedélyezünk némi függetlenséget a másiknak, nem telepszünk egymásra. A feleségem szeret olvasni, forgatókönyveket írni, én szívesen teszek-veszek a ház körül, kertet rendezek, vagy sportolok. Régebben sokat utaztam, a munkámmal járt, és amikor újra találkoztunk, nagyon boldogok voltunk.”
Máig nem heverte ki, hogy elvesztette a fiát
A házaspárnak két fia volt. Jess a vér szerinti gyermek, a kisebbik, Ross adoptálás útján került hozzájuk. Ő sajnos 17 éves korában autóbalesetben elhunyt. A szörnyű tragédiát Terence Hill a mai napig nem heverte ki.
„Ez egy olyan dolog, amiről még most sem tudok sírás nélkül beszélni, pedig már régebben, 1990-ben történt. Ross elvesztése azért is fájó, mert ígéretes színészi karrier előtt állt. Két filmemben, a Don Camillóban és A keményfejűben együtt játszottunk.”
A családi tragédiák Terence Hill szívét megkeményítették, acélos fizikumát pedig a sportolásnak köszönheti
„Szerencsére édesapám jó génjeit örököltem, és világéletemben többféle sportot űztem, így tudtam megőrizni a fittségemet. Gyerekként úsztam, szertornáztam, később síeltem, és 12 éves korom óta lovagolok. Különleges kapcsolatom van a lovakkal, és nagy boldogság számomra, hogy számos filmemben hódolhattam a lovaglás iránti szenvedélyemnek. Sosem kellett dublőrt alkalmazni, amikor lovaglós jelenetet vettünk fel” – mesélte Terence Hill a néhány évvel ezelőtti találkozásunkon.
Ekkor azt is megtudtam tőle, hogy az egészséges táplálkozás legalább olyan fontos számára, mint a jó fizikai kondíció megőrzése.
„Nem szabad sok magyar szalámit enni – árulta el nevetve. – Persze megkóstoltam a gulyást, ami nagyon ízlett, de ha mindennap azt enném, hát, nem is tudom, mi lenne velem. Gyerekként még a nagymamám tanított meg arra, hogy fontos gyümölcsöt, zöldséget enni. A testvéreimmel állandóan sárgarépalevet ittunk. A répa a kertünkben termett” – idézte fel, amikor még Mariónak hívták, és nem Terence Hillnek, ahogy a világ később megismerte.
Pilóta akart lenni, az anyja miatt lett színész
Hatvan éve imádja a feleségét Terence Hill: „A mi titkunk az, hogy nem telepszünk egymásra”
„Jó választás volt a művésznevem. Az első, Bud Spencerrel közös filmünk forgatása alatt kellett egy könnyen megjegyezhető filmes nevet találnom. A rendező letett elém egy listát. Húsz név szerepelt rajta, mondta, válasszak ki egyet. Így lettem Mario Girottiból Terence Hill, ami jól hangzik, és könnyen kiejthető. Carlo Pedersoli is akkor kapta a Bud Spencer művésznevét… S ezzel el is kezdődött a mi közös filmes utazásunk.”
Terence Hill egyébként az édesanyja miatt lett színész.
„Én inkább pilóta akartam lenni, mert már gyerekként is csöndes, visszahúzódó és megfigyelő voltam. Nem hittem abban, hogy a színészi pályára olyan típusú emberek kellenek, mint én. Anyám azonban meglátta bennem a művészi vénát, és 12 évesen elvitt egy szereplőválogatásra. Egy filmrendező kamaszokat keresett egy készülő kalandfilmjéhez, a meghallgatáson pedig rögtön beváltam, így kezdődött a karrierem gyerekszínészként.”
A kezdeti vígjátékok után a későbbi filmjeiben rendre jó kiállású, maszkulin karaktereket alakított. Gyengének sosem láttuk őt.
„Pedig sírtam én is, csak nem nyilvánosan. Nem szeretem, ha a közönség gyengének lát. Terence Hill maradjon meg sármos csibésznek, mint a filmjeiben!”
Ez is érdekelhet:
Fotó: Northfoto, Profimedia, Getty Images, Archív
