Címlapsztori Sztár

Rossz evő gyerekből lett izomkolosszus Elek Péter: „Vékony gyerek voltam, alultáplált, gyalázatosan sovány”

Elek Péter már diákként sportot űzött abból, hogy közbeszóljon a tanórákon, és megnevettesse az osztálytársait. Akkor még nem sejtette, hogy egyszer majd a humorából fog élni. Ma a Dumaszínház egyik legnagyobb ígéreteként tartják számon.

Évek óta a Showder Klub rendszeres fellépője, estjeivel pedig rendre telt ház előtt lép színpadra. „Gyerekként imádtam vígjátékokat nézni. Szerettem, hogy a humor segítségével egy pillanatra ki lehet szakadni a hétköznapok monotonitásából. Általános iskolában az órákon azt vártam, mikor vesz levegőt a tanár, hogy gyorsan odaszúrhassak valamit, és mindenki nevessen. Akkor még fogalmam sem volt, hogyan lehet ebből hivatás. Azt gondoltam, talán színész leszek… Aztán egyszer megláttam a tévében a Showder Klubot: egyszerűnek tűnt, csak egy mikrofonba kell beszélni, és mindenki nevet” – meséli a kezdetekről Peti.

Titokban készült az első fellépésére

Ma már kisportolt, magabiztos, és nincs fellépés, ahol ne szeretne pár női rajongó a műsor végén egy közös fotót, de ez nem volt mindig így.

„Vékony gyerek voltam, alultáplált, gyalázatosan sovány. Nem szerettem a menzát, és sem az evés, sem a sport szeretete nem alakult ki bennem. Későn érő típus voltam, emiatt a pubertás is később jött, de a gimiben aztán minden megváltozott. Egy osztálytársam, egy igazi sportmanó szó szerint felkarolt. Elkezdtem többet enni, izmot építeni, és ma már nincs olyan nap, hogy ne edzenék” – mondja a humorista, aki közben titokban máson is dolgozott.

„A szüleim nem tudták, mivel foglalatoskodom az iskola mellett. Nem kötöttem az orrukra. Éreztem magamban a késztetést, hogy az iskolában elmondott vicceim a színpadon is működhetnének. Tizennyolc évesen kipróbáltam magam a Fiatal Félőrültek Fesztiválján, és majdnem leszédültem a színpadról, annyira izgultam. A reflektorok belevilágítottak a szemembe, elmondtam a nevemet, és aztán semmi nem jutott eszembe abból, amit előzetesen kigondoltam.

Még azt sem vettem észre, hogy közben piros lapokat osztogatnak nekem.”

Egyedül költözött Budapestre

Hiába volt az első megmérettetése egy kisebb bukás, nem vette el a kedvét a műfajtól. Egyedül költözött a szülővárosából, Debrecenből Budapestre, hogy megvalósítsa az álmait.

„Éreztem, hogy a mondanivalóm érvényes és jó, csak rutin kell hozzá. Még egy Éjjel-Nappal Budapest-castingra is elmentem, hogy testközelből lássam, hogy néz ki egy stúdió kamerákkal. Úgy voltam vele, hogy kitaposom az utat, ezért jelentkeztem a Dumaszínház és a Comedy Central közös tehetségkutatójára. Ezt követően egyedül költöztem fel Budapestre” – meséli Peti, aki külföldön is fellépett már.

„Az unokatestvérem Németországban él, ott is született, így anyanyelvi szinten beszél németül. Sokat lógok vele, rendszeresen kijárok hozzá. Ma már egész jól elboldogulok németül is, és így jött az ötlet, hogy lépjek fel ott is. Büszke vagyok rá, hogy ezt is be tudtam húzni.”

3 Fotó megtekintése

Rossz evő gyerekből lett izomkolosszus Elek Péter: „Vékony gyerek voltam, alultáplált, gyalázatosan sovány”

Janklovics Péterrel járták az roszágot
Még több +
Minden nap gyúr az edzőteremben
Még több +
Gyerekként rossz evő volt
Még több +

Példaképéből lett a barátja

Azt mondja, sokat tanult a tapasztaltabb kollégáitól, például Kiss Ádámtól, akivel rengeteget járt vidékre, és közben bizalmas kapcsolat alakult ki köztük.

„Kis koromban még a tévében néztem Ádámot, mostanra barátokká váltunk, ő indított el az úton. Janklovics Péterrel pedig három éven át toltuk a közös estünket, sokszor improvizáltunk a nézők előtt, és rám ragadt a gátlástalansága is. Megtanultam tőle, hogy a színpadon nincs félig belemenés, teljes agyelhagyás van.”

Péter az előadásaiban gyakran beszél a nők lelkivilágáról, és kis videókat is készít a közösségi oldalakra.

„A barátaim a tesztközönségem, őket szoktam traktálni az újabb ötleteimmel. Szerintem a közönség értékeli az őszinteséget, ha látják, hogy nem félek, és kendőzetlenül elmondom, mi történt velem, mit gondolok. Én ebben hiszek.”

Ez is érdekelhet:

Fotó: Burszán Sándor, Georgij Merjas, Archív